2014. november 4., kedd

A kivégzés ismét elmarad!!



2014.11.01.-én a kora reggeli órákban Béla a zerge időben érkezett a Katalin-platni alá. De hiába jött, a kivégzés aznap ismét elmaradt. Ez láthatólag nem tetszett neki, sziszegett, majd némi kő lerugdosása után tovább állt....


Gilotína!

Szépen csengő név, főleg ha egy mászóútról beszélünk... Az utat még 2001 őszén nyitotta a Tátra egyik fenegyereke Jakovič, társával Hromádkával. A nehézség a szokásos, néha kicsit nagyvonalú VI, A2. A sima táblát nézve ezt nemigazán tudom elképzelni, és az eddigi tapasztalatok sem azt mutatják, hogy könnyen adná magát az út.

Tavaly ősszel próbálkoztam először az úttal Dékány Mátéval, akkor nem jött össze. Az első A1-es hossz legelején annyira beforrt a repedés, hogy semmi olyan eszközünk nem volt, amit be tudtunk volna ütni. A1....

November elsején ismét ott álltam az út alatt, csak most egyedül, fölszerelkezve egy csomó vassal. Na de nem húzom tovább a dolgot, a lényeg az, hogy most se ment. Nagy rohadék az a tábla. Tüzetesebb vizsgálódás után biztosan kijelenthetem, hogy annak a repedésnek az első pár méterébe semmit nem lehet berakni. Igazából nincs is repedés :) A táblán talán lehet egyet kampózni. Talán.... A másik lehetőség, hogy szabadon valahogy fölpipiskedik a mászó a táblára, és reménykedik, hogy eléri a repedés mélyebb részét. Ha a kampó kiszakad, vagy a szabadmászós projekt nem jön össze, annak ugye esés a vége. Az esés extrém lesz, mivel a standba történik. A stand pedig expanding tömbök mögé beütött szögekből áll. Hajrá mindenkinek!!!

Tehát nagy duzzogva átmásztam a Kút (A2) nevű útba, és megmásztam azt. Végül is, egyedül még úgysem másztam azt az utat. Trepnivel toltam, mert az önbiztosítós technika annyira nem jó nehezebb szabadmászásra. Így pepecselősebb volt. De ez ízlések és pofonok dolga. Ettől függetlenül újra csak dicsérni tudom azt a bevágást. Egyedülálló a Tátrában!

Tarajka
Ősember
Bag Úr tartja a kötelet

Egy jó szög sosem árt!
De egy rossz is jól jöhet :D

jóféle :)



2014. október 23., csütörtök

Ami egyszer mindenkinek kötelező, PP-Variant


Októberre úgy látszott normalizálódik az idő a Tátrában. Beköszöntött a vénasszonyok nyara, és habár nem volt olyan verőfényes és meleg mint szokott lenni, jobb volt mint sok nyári időszak. Hogy ne maradjunk ki a jóból, Október 9.-én Krisztivel a Tátrába utaztunk.
A fő célt Kriszti határozta meg. Meg akarta mászni a PP-t. Én már háromszor másztam, így alázatosan besorakoztam a project mögé. Tarajkára felvonóval érkeztünk. Talán a vezetett túrák átka, de a svájci felvonózgatások után a tátrai árak annyira alacsonyak voltak, hogy nem tudtam ellenállni :) A Zsamkovszky házba nagyon hamar fölértünk. Itt magunkba töltöttünk némi sört és kofolát, élveztük az őszi napsütést, majd továbbindultunk a Nagy-Lomnici torony alján található bivakhoz.
A bivakot pár éve fedeztem fel, talán Krajcsó Árpival használtuk először. Két embernek elég kényelmetlen volt, így az egyik solo túrám alkalmával szétszedtem és egy jó helyet csináltam benne. Most az első napirendi pont a bővítés volt, kiraktuk kővel az alját, így újra kétszemélyes, és egész kényelmes. Egy gond van vele, nagyon szeles....
Szóval miután aludtunk egy jót felújított szállásunkon, másnap reggel komótosan összepakoltunk és fölmentünk a fal alá. Kriszti félve nézett a falra és az arcán látszott, hogyha tehetné, inkább a turistaúton sétálgatna :) Persze erről szó sem lehetett. És amúgy is ő találta ki az egészet!
A rámpán gyorsan fölszaladtam, majd végül az első IV-es hosszt is én másztam meg, mert Kriszti addigra már annyira túlspilázta a történetet, hogy nem találta meg a megfelelő megoldást a följutásra. Amúgy az ismeretlentől való félelem mindenkiben benne van. Egy falnak súlya van. Sokszor ez a fajta nyomás megterhelőbb mint maga a mászás. Azoknak, akik hosszú, megterhelő utakat szeretnének mászni, meg kell tanulniuk kezelni ezt az egészet. Én is sokszor éreztem már ilyet. Legutóbb a Dru alatt. Fölőrlő érzés, de arra nagyon kell figyelni, hogy ne menjen a mászás rovására. Nálam a beszállással ez az egész elkezd eltűnni. A standok unalmas magányában szokott még rám törni a kétely, hogy vajon hogyan tovább. Talán a legnyomasztóbb helyzet mégis az amikor ismeretlen terepen éri az embert az éjszaka. Kételyek, kiszolgáltatottság, nem túl vidító dolgok. Mégis talán ez a mozgatórugója az alpesi mászásnak. Ez a fajta remegés, az ismeretlen megismerése és a vágy, hogy legyőzzük félelmeinket és átlépjünk még egy határt. Akkor igazán jó egy út, amikor a kiszállásnál a mászó megfogadja, hogy soha nem tér oda vissza többé. Akkor igazi egy mászás, amikor minden lelki és fizikai tartalékot igénybe vesz, a józan ész határain belül. Bár hogy ezek a határok hol vannak, azt nehéz megmondani. Mindenkinek máshol, és miután átlépte újra máshova kerülnek. Emlékszem amikor először voltam a PP plafonjában. Megfogadtam, hogy soha többé. Azóta megmásztam már télen is és egyedül is. De mindehhez akkor, ott át kellett lépnem a korlátaim és beleülni minden egyes elrohadt szar szögbe. És hogy ennek az egésznek mi az értelme, az nagyon jó kérdés. De biztos vagyok benne, hogy aki megtanult uralkodni magán a hegyek között, az ugyanezt meg tudja tenni a mindennapi életben. Na de kicsit elkanyarodtam, szóval jött az első nehéz hossz, a tábla.

Szabadon kezdtem neki. Nem volt nagyon erős a szezonom, de azért nekimentem, lesz ami lesz. Az eleje is már trükkös, de 2-3 mozdulatonként van valami jó lépés, ami pihenőként szolgál abban a vékony repedésben. Nagyjából a feléig egész jól eljutottam, ott viszont annyira nehéz lett, hogy inkább előkerült a 120-as heveder és ki A0-ázgattam a maradékot. De bizakodó vagyok a jövőt illetően, talán nem is hiányzik olyan sok már ahhoz a táblához :)
Kriszti viszonylag hamar följött és utólag bevallotta, hogy az a rész nagyon tetszett neki.
Aztán jött a plafon. Kicsit elszoktam a kitettségtől, nem is haladtam a megszokott tempóban, de azért nem voltam lassú. Ismertem már a mozdulatokat, jó volt újra ott lenni.
Aztán jött Kriszti. A plafon aljáig gyors volt. Onnantól lelassult. Neki új volt ez a közeg, ez sok erejét elvette. A kiszálláshoz érve már nagyon elfáradt. Az utolsó pár méteren segítettem a kötél behúzásával.
Volt küzdelem rendesen, de végül sikerült. Fönn álltunk a torony tetején, és ez az egy dolog számított csak. Megmásztuk a PP-t és átleptünk egy újabb határt.


Hardware: - 2x50m kötél
                    - 15 express
                    - 6-8 solo kara
                    - 5-6 db heveder
                    - pár kötélgyűrű
                    - éksor (kis méretek kellenek többször)
                    - 3-4db friend (kell egész pici és nagyobb is)
                    - 1-2db kés szög
                    - 1-2db profil szög

Időjárás


Stradale
Ismerkednek





















kedvencünk
Bivak, rókatámadás elleni védelemmel!





















A kötelező
Orom

Első hossz
















Tábla szabadon
Bajorba









Követ
A Via Verona táblája (VIII-)
Plafon
















Megfáradva
Az utolsó nyúlás


















Győzelmi vicsor
The Topless Tour
Megvolt!




2014. szeptember 24., szerda

Egy síző nem csinál telet!



Szeptember 13.-án a Glockner csúcsán jártam. Aznap egész sok hó esett. Jóféle por! Megfogant az ötlet, síelek egyet!
Hétfőn visszatértem léccel, fókával felszerelkezve és kedden csúsztam is egy jót a Hoffmann gleccseren. A porhó egy vasárnap alatt eltűnt, a nap és az éjszakai fagy hatására keményre fagyott, de a délelőtti napsugarak tökéletes sípályává alakították a gleccsereket.
A Hofmann gleccseren csúsztam le elsőnek. A gleccserhasadékokra még figyelni kellett, de lehetett adni neki rendesen.
Sajnos a Stüdlhütte fele már mély, olvadt hóba evickéltem lefelé, mert megvártam a normálutas csapatot. Utólag jöttem rá, hogy ez kár volt, ha előbb megyek, ott is jót csúszok.


Az ősz velejárója volt, hogy sokat kellett cipelni a lécet, mire elértem a hóhatárt, de így a szezon legelején ez még megérte. :) Remélem hamarosan beköszöntenek a nagyobb havak és meg is maradnak a tél folyamán nem úgy mint az előző szezonban...





Pihen a paripa
A létra alatt

Szakállas selfie vérző orral :)
Árnyjáték 
Fektetem a nyomot
Hasadékok a sípályán



Mászókerti Mulatságok



Történt egyszer, hogy Bódis Pali és Bohém Janó mászni invitáltak egy olyan helyre, ahol lehetőleg nem esik az eső. A tervel több gond is volt. Egyrészt nem találtam párt magamnak, másrészt Európában kb. mindenhol esett az eső :) Mit volt mit tenni, kiválasztottuk a legszárazabbnak ígérkező mászóhelyet, Hohe Wandot, aztán hármasban nekivágtunk.
Mindig is szerettem a srácokkal mászni, mert bennük még megvan a teljesítményre való motiváltság, ami a koránkelésben és a hányásig mászásban ölt leginkább formát. Egy lazulós mászás se rossz, de egy hajtós mindent visz :)
Mikor Paliéktól elindultunk péntek este, ifjú hitvese Réka bájos mosollyal az arcán közölte, hogy ha nem kap elég mennyiségű sms-t, illetve ha Pál bármiféle sérüléssel tér haza, forró olajjal várja, amit természetesen nem a rántott húsnak melegít. Örömmel konstatáltam, hogy nem egyedül küzdök a női aggodalom eme már-már agresszióba torkolló változatával. :D Nade, nyugi lányok, tudjuk hogy nélkületek a mászás se menne már :)

Na szóval kiértünk, szombaton pedig csendes esőben mászni indultunk. Mire a beszálláshoz értünk, nagyjából el is állt. Az EB-platte volt az első utacska. Azért esett erre a választás, mert ez az út nincs végigfúrva, a fölső hosszokban saját motyót kell alkalmazni. Ez mindhármunknak imponált. A VII-.-os kulcsot én kaptam. Megfingatott. Ültem benne egy adagot, aztán valahogy túljutottam rajta. Ezután még adott a hossz a pszichémnek is, bár úgy vettem észre lélekben erősebb vagyok mint alkarban :)
Janó meghökkentő lazasággal tolta át a kulcsrészt, jó erőben volt a hétvégén!



ötccá a karabíner!!

MAHOE
Janó elérné...







Pali rápróbál
Mindig elegáns János

Janó az első Clean hosszban
Élmény az ilyen mészkő repcsi
Kulcsban
Janó rombol felfele
Pali a táblán

Ereszkedés


A második út a Sonnenschlange volt. A soproni sporttársaktól úgy hallottuk hogy az az út, idézem "összességében szép". Na ezt a jelzőt az első kötélhossz elejére illetve az utolsó végére mondanám. Az út nagyobb része füves törős és vizes. Pali egy hűtőszekrény méretű kaviccsal is megörvendeztette a fal alatt mászkálókat, de szerencsére mindenki egyben maradt.... Személy szerint senkinek nem ajánlom ezt az utat :)

Skywalkers
Skyglider
Rockclimber
Grassclimber
Azigen! :)
Vasárnap már csak egy útra marad idő és kedv. Thomas Behn út útját szemeltük ki, a Der alte Wolf-ot. Sajnos a középső táblákat elnéztük, ugyanis nem hittük el, hogy egy áthajló repedésen kell felmenni IV-esért, ezért kimásztunk az útból  a Tristanexpressbe. Az utolsó három hosszra visszatértünk. Látszik hogy új az út, néhol még le kell hogy tisztuljon kicsit. Az utolsó hosszok nagyon jók, gyanítom az előtte lévőek is azok lehetnek. Csak ajánlani tudom.


Alaptábor
Farkas!
Pál a táblán...
Megszorult ám!
Na ezt értelmezzétek!
Janó kiszáll a kunsztból


Janó kiszáll az útból
Pali a kémény/repedésben



Mikor leértünk a parkolóba, a vihar is megérkezett, úgyhogy sietve elhagytuk a helyszínt. Mindenki időben és épségben hazaért és ha jól tudom az olaj is megmaradt a rántott húsnak :)