2015. október 7., szerda

A Kazbek Hadművelet



Hanyatt fekve nyújtóztam el a sátorban. Jó helyet találtunk, kényelmes volt és puha. Bámultam a ponyvát, amin a növekvő hold fénye szürreálisan átszűrődött. Jóleső zsibbadtság nyomta a lábaimat. Túl voltunk a Dom csúcsának megmászásán.
Mellettem Pali kapdosta a levegőt. Nem volt jól, ki-ki járt a sátorból. Pár perccel ezelőtt kérdeztem hogy tudok-e segíteni. Nem tudtam...
Ő még nem nagyon járt 3000m felett ezelőtt. Pár órája pedig megmászta a Dom-ot (4545m) a másodikat aludta 3000 méteren, így hát érthető volt a nyűge.

- Ki kell bírni - motyogtam neki, de tudtam, hogy ezt ő is pontosan tudja. Mindenkinek megvan a maga harca. Helyette senki nem vívja meg. Ezért szép ez a sport. Életre nevel.

Eszembe jutott a tavaszi Kazbek túránk. Zombiként senyvedtem abban a hangárban három napig. Mint a legszemetebb másnaposság, de még be se rúghattam előtte...
Laca jobban volt. Ez már csak ilyen :)
Pár nap és újra ott leszek, gondoltam. Még pár nap...

Akklimatizációs tábor a Dom-on (Pali)

A Dom csúcsán (Pali)
A gépünk augusztus utolsó éjszakáján szállt fel. A szeptembert már Grúziában ünnepeltük egy zsúfolt Marshrutkában a főváros irányába. Én már taktikusan helyezkedtem és egész jó ülést sikerült megkaparintanom. Így még aludni is tudtam egy kicsit.
Tbilisiben jött a szokásos alkudozás a taxisokkal, aztán beszereztük a szükséges cuccokat és kerítettünk egy újabb közlekedési eszközt.
Így kora ősszel barátságosabb volt a környék mint tavasszal. Grúzia valóba nagyon színes és szép ország!

Csekkolunk (Pali)

A Didubei piac színes világa (Pali)
Csurcsela, a Grúz Snickers :) (Pali)
Délutánra megérkeztünk Kazbegibe. Fönt a szálláson Nata nagy karmozdulatokkal integetett nekünk. Mintha ezzel kompenzálná hogy nincs közös nyelv, amit beszélünk, de azért örül, hogy újra itt vagyunk.
Este Dávid is előkerült. Nata fia. Vele már tudtunk beszélni angolul is.
Egyszer megtanulok oroszul. Azokon a vidékeken hasznos nyelv!

Igen oda! (Pali)

Khinkali és sör (Pali)

Szeptember 2.-án egy kiadós helyi reggeli után nekivágtunk a hegynek.
A faluból a csúcsig önerőből!
Ez volt a mottónk. Így magunkra kaptuk a zsákokat és a terepjáró/ló kombo helyett a lábunkon baktattunk fel az első napi táborhelyig. Nem siettünk, két nap alatt értünk fel a Bethlemi házhoz.
A hadművelet célja az volt, hogy följussunk a Kazbekre, persze nem a normál úton. A Dél-Keleti Direkt útvonalat szemeltük ki. A sátorból gondterhelten kémleltünk ki a hegyre. Látszott az egész út. Így élőben meredekebbnek tűnt, mint ahogy a képekről látszott.

A Gergeti templom alatt
Első táborunk
A dél-keleti fal (Pali)
Lovas hordár (Pali)
Amikor fölértünk a ház melletti táborba, földobtuk a sátrat, aztán irány a beszálló. Gondoltuk megnézzük, hogy másnap hajnalba semmiképp ne veszítsünk időt egy esetleges keresgéléssel.
Persze bejött a délutáni köd és semmit sem láttunk. Csak hallottuk, ahogy csobog a víz lefelé. Hozott köveket is, nem is keveset.
 - Menjünk még egy kicsit közelebb - Mondtam Palinak. Majd abban a pillanatban egy öklömnyi kő süvített elő a ködből közvetlen mellettünk.
 - Húzzunk innen a francba - Változtattam az elképzelésen és elkezdtünk lefele teperni.

Pali lazábban vette. Én kicsit ráfeszültem a kőomlásra. Ha ez éjszaka nem stabilizálódik akkor nem tudunk fölmenni. Másodszorra vagyok itt, és nem azért, hogy megnézzem, itt van-e még a Bethlemi ház, vagy elhordta-e a szél.
- Ha nem jó a Direkt, lehúzunk és fölmegyünk a Normálon - Magyaráztam Palinak a táborban.
- Azt már nem - Mondta és odabökött a mellettünk sátrazó lengyel bagázsra.
- Ezekkel nem vállalok közösséget - Tette hozzá.

Igazat adtam neki, elnézve a szedett-vedett lengyel csapatokat, akik felszerelésének egy része valamilyen military boltból, másik része bolhapiacról, vagy a nagyfater pincéjéből került elő. Mindezt pedig földobták némi Decathlonos termékkel. A szakértelmük és tapasztalatuk még a felszerelésüknél is csapnivalóbb volt...
- Jó lesz az, visszafagy - nyugtázta Pali, majd elmentünk aludni

Nos akkor... (Pali)
Második tábor (Pali)
Kápolna 4000 méteren

A hajnali 1 óra hamar eljött, ami azzal járt, hogy az ébresztő éktelen lármázásba kezdett. Engedtem a nyomásnak és kikászálódtam.
Összekaptuk magunkat és 2-kor nekivágtunk.
Az idő szép tiszta volt. Szerencsére fagyott, így a remény ismét föllángolt bennem.
Még sötétben értük el a beszállást. A víz nem csobogott és kövek sem nagyon jöttek. Éreztem, hogy pezseg bennem a vér. Most végre nekimehetünk! Megnézzük, mire vagyunk képesek.

A mászás havas jeges terepen indult egy szűkületig, melyen kijutottunk a dél-keleti fal jégmezőire.
Ahogy a szűkülethez értünk egy rajnyi kő süvített ki rajta.
Fasza! Nyugtáztam Palinak, majd elindultam a szűkületben fölfele.
Több kő nem jött, amíg benne voltunk, utána meg maradtunk a jégmezők jobb oldalán. Oda csak egyszer-egyszer jött be valami gellert kapott kavics. De lehetett őket messziről látni, így nem volt vészes.

Olyan 4500 méteren elkezdett kiszélesedni a hómező és a meredeksége is egyre kellemesebb lett. Szinkronban haladtunk 25m kötéllel és 5db jégcsavarral. Mindig csak 1db csavar volt a rendszerben. az utolsó csavar pedig standként funkcionált. Néha fúrtunk abalakovot. Íjmódon nagyjából 100 méterenként váltottunk. Folyamatosan biztosítva voltunk és viszonylag jól is haladtunk. Ha valami akadályozott, az a fizikai korlátaink voltak, nem a biztosítás. Szóval bejött ez a technika.
4700 méter felett már elkezdtük érezni a dolgot. Pali lába kezdte megsenyvedni ezt a folyamatos monoton rugdosódást. Az enyém is volt már jobban.
4900 méter körül kissé belassultunk. Sosem lesz ennek a falnak vége? Tettük fel magunkban a kérést, úgy nagyjából félpercenként :)

Aztán 5000 méter tájékán kiértünk belőle. Mint valami vénember ha megáll a Moszkván a mozgólépcső, úgy vánszorogtam fel a néhai vulkán kráterének tetejére. Végre a két lábunkon álltunk! Irány a csúcs!
Körbementünk a kráter szélén és nemsokára a csúcson voltunk.
Sikerült! Lelkendeztem. Életünk első Ötezrese!
Ráadásul ennek az útvonalnak ez volt az első magyar megmászása.

A kötelező fotóódzkodás után elindultunk lefele, mert már fáztunk az erős széltől. Tavasszal csúcsközelből kb 20p alatt visszacsúsztunk a házhoz. Na most nem.
Hosszú órákon át vonszoltuk lefelé magunkat, legnagyobb részt a gleccser szélén fölhalmozódott dimbes-dombos, jeges-omlós morénahalmokon. Mindezt pedig a fölöttünk lévő falról lehulló kőzáporok színesítették.
Apropó, futottatok már kőomlás elöl? Ezidáig én nem. És nem jó! :)

Végül leérünk, vettünk egy kis Csacsát és ízlelgettük a sikeres mászás ízét.

A beszállás alatt (Pali)
A szűkület eleje
Pál Úr
Pali érkezik
Kémlelek (Pali)
Pali vezet középtájt
4800m körül
Mindjárt vége...
Térhatás (Pali)
Közeledek a kráter széléhez (Pali)
Igen, az ott a csúcs!
Csúcson (Pali)
Menőbeguggolós
Ezen kellett átvergődni (Pali)
Másnap lementünk a faluba, bevetettük magunkat a Sorena Bár-ba és elmerültünk a grúz gasztronómia remekeibe. Nem maradhatott ki a Kharcho, a Khacsapuri, a Khinkali és az tűzön sütött saslikok sem.
Pár nap pihenés várt ránk, amit földobtunk egy kis sörözéssel, helyi kajákkal és biciklizéssel, hogy újabb projekteket találjunk a környéken. Örömmel nyugtáztuk, hogy akad még lehetőség bőven!
És akkor hogy ha valakinek kételye lenne, azét jó Grúziába menni mert:
- eszméletlenek a hegyek
- kedvesek az emberek
- minden megoldható
- jók a kaják
- alacsonyak az árak
és még sorolhatnám. Nekem szinte csak pozitív élményeim vannak!

Kaukázus Ride
Juta felé (Pali)
A fényesség szamarai (Pali)
Kis gengszter (Pali)


Végül szeptember 8.-án megérkezett a nagy csapat, Nedeczky Júlia és Lukácsa Laca vezényletével és mindannyian újra nekivágtunk a csúcsnak!
De ez már egy másik történet :)



Hardware: - 25m kötél
                  - 2db expressz
                  - 3-4db szolokarabíner
                  - 2-3db heveder
                  - technikai csákányok
Időjárás


2015. augusztus 26., szerda

Gesaüsei Nyár



Történt egyszer július közepén, hogy páran Gesaüsébe látogattunk. A csapatból volt aki már volt ott, de legtöbben, beleértve jómagam is, még nem.

Krisztivel sokáig ment a huzavona az útválasztáson, aminek eredménye végül is a Festkogel déli falára vezető Waschrumpel (VI) lett.

Én személy szerint kicsit nehezebbet másztam volna, de végül egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt az utat másztuk. Sőt, akár meg is ismételném ezt a mászást.

Ez az út egy tömör élvezet. A szikla végig kitűnő, a IV-es hosszok is szépek és mászósak. A kulcshossz fenomenális. Nincs idegesítően telefúrva. Egyszerűen egy álom. Csak ajánlani tudom.
Bemelegítésnek az előfalon megmásztuk a Skinny-t (V) így a kötélhosszám is elég korrekt lett. Kriszti bátran tolta előre.
Lefele ereszkedni kell, de tele van a fal standokkal így nem nehéz. Ettől függetlenül fölfele érdemes memorizálni a standhelyeket az úttól jobbra a táblán.

Topo: Skiny, Waschrumpel

Kriszti a Festkogel fala alatt

Nyári havacska de jó...

Nagyon standban!

Vera és Robi

Kriszti csapatja

Kulcsban

Vera biztosít

Robi a kulcsban



La Bomba!



Június elején a Tátrában kezdtük a nyári szezont. Egy régi álmom vállt valóra, Bódis Palival és Dékány Mátéval megmásztuk a 2011-ben Juraj Svingal és Adrian Zvara által nyitott La Bomba (VII)

Az út viszonylag rövid, 4kh. A Batizfalvi-völgy közepén található Kápolnára vezet, és alapvetően fasza repedésmászással hívogat!

Beszálltunk, megmásztuk, csak ajánlani tudom. Kis szépséghibája, hogy a 3. kh elég mohás. Ahogy az alkotó jellemezte: "Yeach, the third pitch is a classic Tatra tricky shit :)" Ezt leszámítva szép és izgalmas vonalvezetés.

Következő célpontunk a Gerlachfalvira a Brnenska út lett volna. Na ezen jól elkevertünk, szóval valaki igazán megmászhatná és utána elmondhatná, hogy merre is vezet :)

Végezetül átrobogtunk Kalamarkára, ahol már népes MAHOE-s csapat gyűlt ősze és atom időben két napot másztunk azokra a fasza andezit tornyokra .

Hardware:
- 2x50m kötél (lefel ereszkedni kell a Kápolna gerincéről)
- 8expressz
- 2-3 heveder
- éksor
- 5-6db friend (a repedés elején kiesebbek kellenek, végül az egész nagyok #3-4)
- 1db lapszög
- 2b késszög

Topo



2015. május 11., hétfő

A Kazbek



Az egész trip ötlete, hogy síeljük meg a Kazbeket, Lukács Laca fejéből pattant ki még tavaly. Gyorsan meg is vettük a repjegyeket, aztán epekedve vártuk a gép indulását, ami idén, április 6.-án föl is szállt Budapestről, majd alig három óra repülés után landolt Kutaisibe.
Kora reggel, amint kinyílt a Kutaisi repülőtér fotocellás ajtaja előttünk, taxisok hada rohant ránk és mindenáron el akartak vinni minket Gudauriba, ami Grúzia legnagyobb síterepe.

Na igen, azon az ajtón léptünk ki a Grúz valóságba :D


És akkor pár szó a Kazbekről:
A Kazbek egy 5047m magas vulkán. Grúzia harmadik, a Kaukázus hatodik legmagasabb csúcsa. Normál útja nem tartozik a technikás mászások közé, ezért is jött a síelés ötlete. Gleccserei viszonylag lankásak, de annál hasadékosabbak, időjárása pedig kimondottan szeles és cudar tud lenni. Egyszóval szerencse kell, hogy az ember ideális időben érkezzen.


Szóval a reptéren lerázva a taxisokat a jóval olcsóbb a helyiket szerint 20 személy szállítására is alkalmas Mercedes Sprinterbe gyömöszöltük be magunkat, majd elzötyögtünk a fővárosba Tbilisibe. Itt Laca elment gázpalackokért, én pedig ezidő alatt megharcoltam a taxisokkal és 100 euróról 120 larira (50eur) alkudtam utazásunk következő szakaszát. A taxi gyorsabb volt és kényelmesebb, így viszonylag hamar Kazbegiben voltunk, mely választott hegyünk lábánál fekszik 1740m magasan.
A falu egy igazi, enyhén lerobbant szocreál Grúz helyiség, disznókkal, tehenekkel, ronda nőkkel és egy egészen korszerű kocsmával :) Szállásadónk nagyon kedves volt, beszélt angolul, és minden kérésünket teljesítette.
-No problem
Emlegette sűrűn, ha kértünk valamit.
Maga a szállás jó volt és olcsó is!

Csekkolnánkmár!

Javri hágó

A Lada halhatatlan!
Szállásunk Kazbegiben

Gudauri 

Szerda reggel masszív esőre ébredtünk, ami annyira nem növelte harci kedvünket. Mit volt mit tenni, kicsit késve ugyan, de beültünk a terepjáróba, ami fölvitt majdnem a híres Gergeti templomig. Innen már léccel tudtunk tovább haladni. A zsákok nehezek voltak, az eső esett a szél pedig erősen fújt. Viszonylag szar volt fölfele caplatni...
Szerencsére még délelőtt kitisztult az idő. Néha még a nap is kikukucskált a felhők közül. A friss hóban még a léccel se volt olyan egyszerű menni, de azért haladtunk. Találkoztunk egy népes osztrák csapattal. Lefele síeltek, a csúcsot nem tudták megmászni. Az idő nem engedte őket. Még két csapattal találkoztunk, aztán kiürült a hegy...
Délután az idő ismét elromlott. A kezdeti enyhe havazást fölváltotta az igazi porhógyáros hóvihar. A hőmérséklet is lehűlt, mi pedig alig húztuk magunkat fölfele az irgalmatlan mély friss púderben. A menedékház egy nagy morénahalmon van a Gergeti gleccser jobb oldalán. Eléréséhez át kell traverzálni a gleccseren. Ez nem nagy dolog, de a kijárat megtalálásához nem árt a GPS. Még tiszta időben sem. Már besötétedett, mire a morénahalom aljához értünk. A szél orkánszerűvé változott, mi pedig ki voltunk, de a házat el kellett énünk és kész. Volt nálunk sátor, vehettük volna két részletre is a közel 1700m szintemelkedést, és 13km-ert magába foglaló felmenetet, melynek vége a 3653m magasan lévő Bethlemi ház. De nem tettük, mert másnapra olyan rossz időt jósoltak, hogy azt semmikép nem akartuk kint tölteni.
Végül elértük a házat. Volt ott két srác, beengedtek minket. Elég szarul nézhettünk ki, mert behívtak a fűtött szobába, teával és kajával kínáltak. Mi pedig éltünk a lehetőséggel :)

Készen áll a verda

Kazbegi barátságtalan arca

Jajj de szép az idő

Öröm ilyenkor túrasízni

Egy kis hópárkány az erdőben

Gergeti templom

Zacsiszelfi

Kitisztul 

.
.




Beborul






















































Maga a ház egy nagy putri, ami majd szétesett a következő két nap szélviharában. A padló hullámzott a szélben, a folyosó és a szobák nagy rész tele volt hóval, wc csak kint volt és nem részletezném milyen :) Viszont a srácok jófejek voltak. Két teljes napot üldögéltünk velük a kandalló mellett. Kint olyan elképesztően rossz idő volt, hogy amikor a szükség kiszólította az embert, teljesen be kellett öltözni. Sokszor még símaszkot is vettem, mert ha szembefordultam a széllel, a hóvihar miatt nehezen kaptam levegőt.
Egyszóval ítéletidő volt. És áldottuk a sorsot, hogy ezt nem egy sátorban kellett túlélnünk...

Bethlemi ház
Jó kis hangár


Konyha

Aggregátorszoba 

Hálószoba 

Fészkünk

Nagy konyha

Spejz :)

Házi kápolna

Low budget szoba

Lucas román kecskepásztor melegszik :)























































Bevallom őszintén engem megviselt a magasság és a tehetetlenség. Amikor hagy mozogni az idő, akkor sokkal gyorsabban akklimatizálódok. De ott a kályha mellett ülve ez nehezen ment.
Két nap háború után harmadnapra az időjárás javult, így végre ki tudtunk menni a házból. Fölmentünk 4100m-re, ami nekem ez akkora szenvedés volt, hogy egész elkeseredtem. Fáradt voltam, szarul voltam, minden bajom volt. Visszaérve a házba úgy döntöttem, hogy mozgásban maradok. Kilapátoltam a havat a folyosóról. Este már egész jól voltam, de nem fűztem nagy reményeket a vasárnapi csúcspróbálkozáshoz. Ez az egy esélyünk maradt, mert a gépünk kedd hajnalban indult haza.
A srácok mindent megtettek, hogy kipihenjük magunkat, a csúcskísérlet előtti este kölcsönadták ágyaikat. Ez igazán nagylelkű gesztus volt tőlük, de ha arra jártok semmikép ne fogadjátok el. Azok az ágyak fertelmesen rosszak. A többi szoba tákolt emeletes ágyai a kicsit kemény szivacsokkal sokkal jobbak. Legalábbis nem süllyednek be vagy 30cm, ha ráfeküdnek. Mindenesetre visszautasítani nem akartuk a dolgot, így agonizáltam egy pár órát abban a leginkább függőágyhoz hasonlító nyikorgó fémdarabban :)

Indul az akklimatizáció 

Kutyus 

Követőim

A reklám helye

Nem csak szarul vagyok, úgy is nézek ki

Asszem találtam egy buckát a ködben :)

Pihi

Adj már egy kis kolbit naaa!

Laca rakja a nyomot

Alakzatok





































































Eredetileg hajnali háromkor akartunk indulni, de ekkor még erősen havazott és a szél is fújt. Négykor már nem tudtunk tovább várni. Elindultunk.
Az éjjel már nem fújt annyira a szél, mint előtte két napig, így a hajnalban leesett 30cm friss púdert nem hordta el. Ebben egyrészről nehéz volt haladni, másrészről lavinás is volt. Egyet el is indítottam. De nem volt nagy, kisíeltem belőle és mivel nem volt alatta nagy leejtő, ezért a lavina is megállt. Persze azért a nadrágom teleraktam :)
Lassan kivilágosodott, a havazás elállt, a nap kisütött, a kedvem megjavult, a hó jó volt én nem fáztam és igen, élveztem a sítúrázást, főleg a gleccserre érve.
Végül elértük a gleccserplatót kb. 4500m magasságban. Itt firnes volt a hó, így lécről hágóvasra váltottunk, még a plató előtti meredeken. A plató hatalmas hasadékokkal indul. Mind fedve volt, valamennyi hóval. Nem volt egyszerű átjutni rajtuk. Volt zsákelőredobás, hason csúszás és egyéb nyalánkságok.
A platóról ott magasodott a csúcstömb. Nem volt kicsi, de időnk még volt, és éreztem, hogy a rossz előjelek ellenére meglehet a csúcs. A hegyen senki nem volt, a nyomot végig mi raktuk a friss hóba, a Kaukázus vad csúcsai elképesztő látványt nyújtottak. Éreztem az egész helyzetet varázsát, ezért érkeztem és föl akartam menni.
Nagyon.
Talán az ilyen pillanatok azok, amikért szeretem ezt a sportot.

Csúcstámadás reggelén 

Tisztul

.

A gleccserkapu 

Fönn a gleccseren

Nyomaink

Melós legények

Mutatja magát

.

.

Laca

Csúcstömb (a csúcs e mögött van!!)












































































Nekimentünk a csúcstömbnek. Néztem a GPS-t, elég fura helyre vitt, bár lentről nehéz volt megítélni, hogy hegyoldalon hol vezethet a trek. Én egy előttem álló felszökésre koncentráltam. Ez a GPS trek-től jobbráb volt, de mászhatónak tűnt. Levettük a léceket és nekimentünk meredeknek. Jól haladtunk, de egyre nehezebb volt a mászás. Kemény, jeges firnre fagyott fodros hócsodákon kellett mászni, ami annyira nem volt jó. Végül megálltam, lenéztem és megállapítottam, hogy itt továbbmenni túracsákánnyal, 30m kötéllel és 4db jégcsavarral veszélyes. Leginkább a lefele jövet aggasztott és az, hogy ennek nem kéne ilyen meredeknek lennie. Megnéztem a trekket, nem voltunk jó helyen, vissza kellett mászni, nem tehettünk mást. Ekkor már 4800m környékén voltunk...
A léceknél fölcsatoltunk, becsúsztunk a trek irányába de még mindig nem volt egyértelmű. Kicsit dühös voltam. Fenébe már, olyan közel voltunk. Már azt éreztem hogy meglesz. Minden rendben ment és mégis, ilyen hülyeségen elcsúszni....
A házban a srácok mondták, hogy délután egy felé forduljunk vissza. Akkor már fél három volt. Nem volt se idő, se erő a további próbálkozásra. Fájó szívvel de elindultunk lefele.
Szerencsére a hó remek volt, ami mulasztotta csalódásunkat. Húztuk az iveket lefele. Megdöbbentő gyorsasággal a háznál voltunk. Kicsivel volt csak több mint egy óra, pedig a házig nem lehet teljesen elcsúszni, gyalogolni kell hozzá fölfele.

Bőszen rossz irányba :(

Visszafordulós szelfi

Lefele

Fasza a hó!!

.

Csurgok

Dél-nyugati fal

Föl a házhoz

Felirat hozzáadása

































































A házban összepakoltunk, ettünk, aztán a nagy zsákokkal elindultunk lefele. Nagyon nehéz volt azzal a cuccal síelni. Úgy éreztem magam, mint aki először áll lécen.
Az út felénél bejött a tejfelköd. Semmit nem lehetett látni. A végén odáig fajult a helyzet, hogy 5m pontosságra állítottam a GPS-t, ami épp le akart merülni, majd a képernyőt mereven nézve, hóekében követtem végig a felfele jövő útvonalunkat. Elég kellemetlen volt. Úgy éreztem magam mint valami rossz videojátékban. Tudtam, hogyha lemerül a GPS, ottmaradunk estére. Volt velünk egy kutya, aki láthatólag biztosan tudta az utat lefele.  De azért nem szívesen követtem volna vakon. Ki tudja hova akar lejutni :)
De a GPS kibírta, sötétben botorkálva, havas-esőtől elázva fáradtan értünk le a faluba. Laca kijelentette, hogy ez nagy szívás volt. Én már nem is csodálkoztam. Sőt, azon csodálkoztam volna, ha nem szívünk megint hatalmasat :)
"Ami nem öl meg az erősebbé tesz." Vagy ahogy Dékány Máté haverom mondaná, "Ami nem öl meg, az idegileg felba**!"

.

Majd máskor följutunk :)

Lefelé


White out

Lakoma







































Na szóval nekünk ennyi volt a Kazbek elsőre. De az élmény pozitív, mindenképp visszatérnék ide, hogy szépítsek ezen az eredményen!