Történt ugyanis, hogy Dékány Máté haverommal mászni indultunk a Tátrába.
Télen... YEHH!!....
Stratégiai szempontból nem túlságosan végiggondolt túrának vágtunk neki, aminek lettek hátulütői :)
Az egész ott kezdődött, hogy egész héten rohantam. Pénteken pláne. Szóval mind lelkileg mind fizikálisan teljesen kész voltam. Nyilván nem a túrára...
A pénteki rohanásnak és a budapesti enyhe időnek köszönhetően egy száll pulcsiban ugortam be Máté mellé a kocsiba.
Késő este, amikor megérkeztünk Ótátrafüredre, gondoltam fölöltözöm rendesen. Na ja, ha elhoztam volna softshell-em és a béléskabátom. Tehát ott áltam a parkolóban -9°C-ban egy aláöltözetben és egy vékony polárban. Mondjuk úgy, kicsit elszontyolodtam....
Visszagurultunk a poprádi Tecsóba, és vettem egy magas minőségű technikai F&F kapucnis pulcsit. Gondolhatjátok milyet.
Ezután visszarobogtunk Füredre, és a maradék kb 3 órát alvással töltöttük egy olyan helyen, amit most nem részleteznék :)
Nyilván kipihenve hajnali 3fele el is indultunk föl a Nagy-Tarpataki völgybe, egyenesen a Sárga fal alá. Újdonsült pulcsimtól a Zamkowszky házban szabadultam meg. Légáteresztésben nem igazán jeleskedett, viszont kitűnően fáztam benne. Megkaptam Máté kissé leharcolt polárpulcsiját, amit kiegészítettem egy héjkabáttal, ami szerencsére volt nálam.
Hogy úgy őszinte legyek már akkor elegem volt az egészből, de valahogy föltéptem magam a fal alá...
A Cagasik utat (VI/A2) néztük ki. Neki is mentünk. Egész jók voltak a viszonyok, a fal nagyjából száraz volt.
Az első pár hossz szokásos télimászósköztesnélkülifüvesfos részek után elérkeztünk az első akadályhoz (IV). Ezt a részt Máté átengette nekem. Azanap ő is udvariasabb volt a megszokottnál :)
Föltéptem magam az expanding áthajláson, aztán nekiálltam egy igazán jóféle hossznak. 50m végig V-ös mászás következett. Az elejét trepniztem, aztán sorra váltam meg a cuccoktól. Elsőnek a hágóvas került le a lábamról, majd a trepniket akasztottam vissza a beülőre és indult a szabadmászás. Áthajlott, kicsit tört, kicsit havas volt, kicsit pszichés és számomra baromi megerőltető. Behavazott piazrepedés télibakiban, áthajlásból fűcsomóba ügyeskedett csákányom kiszállás és társai. Volt ott minden. A stand előtt kb 4m-el megfogott egy repedés. Reibungtáblát kellett volna lépni, ami jeges volt. Rajtam akkor nem volt hágóvas, (bár szerintem azzal sem lettem volna kisegítve) A fogásokról már leolvasztottam kézzel a jeget, de sehogy sem tudtam följutni rajta. A csákányt próbáltam ráakasztani egy kiálló bütyökre, de állandóan lepattant. Aztán elfogytak az opciók, csak a csákány maradt.Valahogy beerőltettem a repedés és a bütyök közé. Ránézésre tartott. Fölhúztam magam rajta, tudván, hogy ha az kijön onnan, úgy csörömpölök majd lefelé, mint egy díszekkel teli karácsonyfa, amelyiket kidobtak a negyedikről...
Tartott. Ne kérdezzétek miben akad meg, de elértem a standot. Innen valamivel könnyebb terepen, de korántsem izgalmak nélkül eljutottunk a szabadmászós kulcsrész alá. Annak ellenére, hogy az trepnivel annyira nem nagy cucc, úgy döntöttünk, elhúzunk innen melegebb égtájra. Nem volt már sok idő sötétedésig. Se bent aludni nem akartunk, se éjszaka mászni. Egyrészről fáradt voltam, másrészről nem volt nálam elég ruha ehhez az egészhez. Máté hasonlóképp...
Viszonylag hamar leereszkedtünk, majd le is baktattunk az autóhoz. Beültünk és elhúztunk haza. Vasárnap már a napsütötte Várgesztesen nyalogattuk sebeinket. És bosszankodtunk, hogy azért lehet be kellett volna vállalni. Vagy mégse? Mindegy, majd a következő szezonban, kipihenten, mindenre elszántan!
 |
| Közeledünk |
 |
| Beöltözés |
 |
| Indulok! |
 |
| MAHOE zsák |
 |
| Tisztítom a lépést a szabadmászás megkezdése előtt. |
 |
| Az első nehéz hossz után |
 |
| Lomnic nyugati fal |
 |
| Strand |
 |
| Máté kiszáll az áthajlásból |
 |
| Képeslap |
 |
| Juhujj de jó itt! :) |
 |
| Trepnizés hágóvasban |
 |
| Kitett... |
