Sorsdöntő tábla (Finálová Platna)

A sikeres Kutta út után másnap valami nehezebbre vágytunk. Egész pontosan a Gerlachfalvi csúcsra vezető Finálová Platna-ra. Az útról annyit érdemes tudni, hogy nem épp egy gyenge mászópáros nyitotta idén tavasszal, és ők a VI-.-os fokozatot adták neki.
Korai kelés, némi gyaloglás, solo-zás a beszállásig, standkreálás, és már indultam is. Egyből az első kötélhossz tartalmazta az út velejét, az 50-méter tábla, repedés kombót. A 2db fix szög mellé jó pár friendet, és éket szórtam be, de így is voltak tisztességes köztestávok. Egyrészről azért, mert néha sima táblán vezetett a hossz, másrészről azért, mert a repedés sokszor igencsak sekély volt, és nem marad meg benne semmilyen cucc, harmadrészt meg az erőtakarékos mászás áldozatokat kíván :) Ha visszagondolok erre a táblára, akkor leginkább a gyönyörű, nehéz, technikás és vad jelzők jutnak eszembe. Ínyenceknek kötelező!! Az út szinte semmilyen fix cuccot nem tartalmaz, beleértve a standokat is. Ezt sejtettük előre, így vittünk magunkkal szöget, és kalapácsot. Magánál a mászásnál nem használtuk, de a standoknál jól jöttek.
A továbbiakban a mászás már nem volt nehéz, de szép sziklán haladt. A napot egy gyors gerinc solo-val fejeztük be a csúcsig. A beszállástól a keresztig 8-óra alatt értünk fel.

Hardware: -1x50m kötél
                   -10-12db express
                   -8-10db friend (egész picitől a nagyobb méretekig)
                   -éksor
                   -szögek (U, és kés szöget használtunk)
                   -5-6db heveder
Topo
Időjárás
Szállás: -legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben

Finalova Platna (03:50)

Fotó Galéria

Kutta-jó :)

Mikor megláttam a hosszú hétvégére jósolt napos időjárást, tudtam, hogy a hegyen a helyem. Az idő, a motiváció, és minden egyéb adott volt, már csak mászótárs kellett. Na ez a feladat koránt sem volt egyszerű. Volt aki nem ért rá, volt aki lebetegedett, és olyan is akadt, akit egy torokfájás tántorított vissza. Mindenesetre, aki mászni akart az péntek este ott ült az autóba, és robogott a Tátra fele. Esetünkben ez három embert jelentett. Ruszkovszki Zsoltot "Zs", Dékány Mátét, és szerény személyemet. Így ősz végére már mondhatom azt, hogy a jól összeszokott Tátrás csapatot.
Mindannyiunk számára új völgybe készültünk, a Batizfalviba. Miután eltöltöttünk egy zajos éjszakát a Sziléziai ház alatti parkolóban, szombat reggel föl is cihelődtünk a völgybe. Kerestünk egy tágas bivakot, és elindultunk mászni. Bemelegítésnek a Batizfalvi csúcsra vezető Kutta utat néztük ki. Szép táblán haladó nem túl nehéz, de annál mutatósabb darab. A standok ragasztottak, a kőzet tiszta és szilárd, nehézsége pedig V. Ehhez mérten elég népszerű is, és egy napos hétvégén sokan választják. Mi viszonylag későn, dél körül szálltunk be, így csak az út végén értük be a partikat. Én pár métert leszámítva solo-ban másztam Mátéék előtt. A negyedik hosszban található hatalmas táblán való traverz kötél nélkül való átmászása számomra igazi élményt jelentett.
Mindent egybevéve gyönyörű, és népszerű út. Bárkinek ajánlanám, akár első Tátrai mászásként is.

Hardware: -2x50m kötél (ereszkedés a leggyorsabb lejövet)
                  -5-6db express
                  - 4-5db friend (Mátééknak az egész pici méret sokszor bejött)
                  -éksor
                  -4-5db heveder

Topo
Időjárás
Szállás: -legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben

 Kutta út (00:53)

Pakolás

Ami egy jó repedéshez kell

Felmenet

Titkos recept alapján :)

Batizfalvi-csúcs

Traverz a táblán

Egy kis Rax

Múlt hétvégén a MAHOE tanfolyam Höllentalba látogatott. Habár előre látszott, hogy Vasárnap rossz idő lesz, a Szombati napsütés vonzotta a csapatot. Reggel érkeztünk, és az elején mindenki a tanfolyammal foglalkozott. Én Juditnak segítettem az oktatásban.
Kimondottan talpraesett csapat jött össze, úgyhogy gyorsan végeztünk a Vordere Stadelwandon a kiszemelt úttal. Ennek örültem, mert a délutánra már egyéb tervem is volt. A project megvalósításához összeálltam Zozival (Nemes Zoli). A kiszemelt út a Winteropening volt. Megkerestük a beszállást, és neki is álltunk. Én kezdtem, VII+.-ért. Dinamós felnyúlás várt rám. Sajnos csak sokadik próbálkozásra sikerült. Zozi nem tökölt sokat a témával, hosszú karjai hamar elérték a megfelelő fogást :) Ezt még pár gyönyörű VII-.-os tábla követte. Volt köztük technikás tipegős, és durr bele dinamós is. Itt kezdtem el igazán érezni, hogy a nyáron szinte végig grániton másztam. Egyszerűen nem éreztem rá a sziklára, nem találtam a fogásokat. Nem hittem, hogy ilyen tényleg van, de most megtörtént velem is. Az októberi hosszú hétvégére mészkövet terveztem, de ezek után lehet gránit lesz belőle, majd kiderül. Mindenesetre az utat csak ajánlani tudom. Annyit azért hozzátennék, hogy a  teljesítéséhez mindenképp kell tudni VII.-est mászni, ugyanis A0-ázni nemigazán lehet :)

Hardware: topo jelöli mi kell az útba.
Topo
Időjárás
Szállás: -Kaiserbrunn (vadkemping)
             -Weichtalhaus

Oktató, és oktatott

Zozi a táblán

Cima Piccola-Spigolo Giallo

Robi csütörtök este hívott föl, hogy mi lenne, ha hétvégére kiugranánk a Dolomitokba.

-Végül is miért is ne. Gondoltam :-)

Pénteken 10.30-kor már robogtunk is az Auronzo ház fele. Robi derekasan nyomta a gázt, úgyhogy este 8-ra oda is értünk. Földobtam a sátrat, kaja, sör, és aludtunk is.

Másnap szép reggelre ébredtünk. El is indultunk a Kis Zinne alá, hogy megmásszuk a Spigolo Giallo(Sárga Él) nevezetű Comici utat. Comici legendás mászó volt, sajnos eddig még nem másztam az útjai közül, de remélem  nem ez volt az utolsó.
A felkelő nap sugarai beragyogták a Kis Zinne elénk magasodó tornyait. Mikor beazonsítottuk alulról az utunkat, Robi arcáról lefagyott a mosoly, de bevallom, én is elcsodálkoztam, hogy vajon VI+.-ért hogy anyavajába fogunk ott fölmászni. Mindezt csak azért, mert az egész út nagyjából áthajlott....
A beszállástól fölnézve áthajló bevágás kanyargott fölfele. A Zinnéktől megszokott kőzetminőséggel. Kicsit csúszós, kicsit törős. Neki is álltam a megmászásnak. Ilyenkor mindig rájövök, hogy nem a dolomit a kedvenc kőzetem. De azok a tornyok egyszerűen olyan monumentálisak, hogy nem lehet nekik ellenállni. Érdekesmód a hosszok valóban olyan nehezek voltak, mint amilyenre írták. Néhol kicsit vigyázni kellett, hogy ne olyat fogjon meg az ember, ami a kezében marad, de jól mászható volt az út. Egy dologgal kellett megbarátkozni, a folyamatos alattomos áthajlással. Jó technika nélkül a hossz felénél be lehet durranni. És habár a kis Zinnére visz az út, így is 13 kötélhosszas, és nem rövidek a hosszok.  Mindent egybevéve, hosszú, szép, és fárasztó út. Érdemes kipróbálni :)

Hardware: -2x50m kötél Ereszkedni kell!! (talán megoldható 1x60m-el is...)
                  -10-12db express
                  - 3-4db friend
                  -4-5db heveder

Topo: Itt
Időjárás: Itt
Szállás: Fölmenni az Auronzohoz 22EUR, naponta 5EUR a parkoló, sátrazni lehet a parkolóban, csak reggel föl kell azt szedni. A házak ára elég borsos, mert magánházak (pl.: 53EUR :D ) A Drei Zinne Hütte a legközelebbi ÖEAV-s ház.

Video

Entrance

Stand

Élménytraverz

Maci a barlangban

Kulcshossz

Robi adja :)

Belógó kötél, elpilledt biztosító :)