2014. február 18., kedd

Val d' Allos - Avagy egy hét csapatás a Francia Alpokban!



Síelés terén nagy tervekkel indultam neki a szezonnak. Majd a remek őszies idő sorba tette tönkre törékeny álmaim. Már-már mély depresszióba süllyedve zokogtam otthon a kamra legsötétebb sarkában, amikor angyali üdvözletként zengte nekem Lukácsa Laca, hogy van pár last minute hely az AT4HU egyesület által szervezett Francia síútra.
Na nem is kellett ennél több. Azonnal igent mondtunk Krisztivel. Végül Laca is belátta, hogy ide több mint érdemes ellátogatni, így a hét végén már együtt ültünk a buszon további 50 lelkes sírajongóval.
Az egész hét nagyon jó hangulatban telt. Kriszti megtanult síelni, mi pedig Lacával megcsúsztunk pár szép vonalat a pályák mellett. Voltak nagyon szép napsütéses napok, volt hogy szakadó hóban csúsztunk. Volt igazi mély, álom porhavunk és volt, hogy a melegtől megeresztett fehér csodában küzdöttük le magunk az erdőben. Volt móka-kacagás, buli és asztalon táncolás :D
Röviden, minden ami ilyenkor elképzelhető!

De inkább beszéljenek a képek és videók helyettem:


Keresem a lécem a porhóban...

A lehetőségek kimeríthetetlenek! 

.

Nyomaink

.

Kriszti és én  
Egy kis fókázás a legjobb lehetőségekért

Kriszti kimerészkedik a pályáról

Egy szép balos

és egy szép jobbos :)



Amikor végre nem tört meg a jég - Tátra-csúcs



Történt ugyanis, hogy a hétvégére megérkezett a Poprád-tavi szállóba egy kisebb MAHOE-s különítmény. Pontosabban Eszti, Ádám és Geri. A szokásos Tátra-csúcs volt a tervük, csatlakoztunk mi is. Azért mondható szokásosnak, mert a banda tagjai - beleértve jómagam és Mátét is - már párszor megjártuk csúcs nélkül a Tátra-kuloárt. Szóval ismét egy próba, hátha most összejön :)
Reggel kényelmesen nekivágtunk. Jó tempóban haladtunk az Omladék völgyben. Hamarosan már a völgyzárlat utolsó meredekén kaptattunk föl. A nyeregbe beöltöztünk, majd két szlovák srác jóvoltából betaposott ösvényen elértük a kuloár tetejét. Eddig ment mindig, de így télen, Geri kivételével még egyikünk se jutott át a sziklapadon a csúcsig. Mindig rossz volt a hó...
Mindenesetre ezúttal jónak nézett ki. Előrántottam a másik csákányom és nekivágtam. A hó tényleg jó volt, de egyre vékonyodott. Volt jég is a sziklán, ezen egész jól lehetett haladni. Egy részen szinte teljesen elfogyott ez is. Épp hogy áttipegtem rajta. Szerencsére nem törött le az egész....
Fölérve ledobtam a kötelet Esztinek, és pár perc múlva mindenki a csúcson volt :D
Szóval végre összejött. Következhet a kuloár megsíelése!

Ui.: A küzdelmes mászástól kiizzadva egy kis hűsölésre vágytunk. Ennek eredményét lejjebb láthatjátok :)



Pihi
Geri a nyeregben
A kuloár
A rámpa
Végre valahára :)
Csak lazán
Lefele a rámpán
.
MAHOE Rules!

balról jobbra:
Máté, Eszti, Ádám, Geri, Bálint




2014. február 4., kedd

Nehéz idők


Január vége nálunk a mix mászásé volt. Legalábbis mi annak szenteltük...
Az egész úgy kezdődött, hogy a szutyok meleg időt hirtelen tiszta, hideg időjárás váltotta föl. Az előrejelzések láttán beindult a nyálelválasztásunk. A menetrend a következő volt: 22.-én reggel egy gyors telefon Mátétól - jó idő van, menni kéne - , aztán egy gyors vizsgázás, ezt egy még gyorsabb bepakolás követte, és még aznap este ki is gurultunk a Tátrába :)
Az éjszakát a Poprád-tavi elektricska megállóban töltöttük. Másnap fölcihelődtünk a Poprádi-tóhoz. Üdvözletünket tettük a MAHOE téli tanfolyamának, majd elindultunk a Tupa északi falához.
A kiszemelt út a Superculoir volt (IV, 70°). Az utat még 1981 tavaszán mászta két magyar mászó, Mózes István és Tivadar Tamás. A párosnak voltak keményebb megmozdulásai a 80-as évek elején többek közt a Dolomitokban és a Wilder Kaiserben. Mózes István elsőnek mászta át a PP-Variáns alsó tábláját VIII-ért. (Azóta VIII+-ra kóstálják a táblát) Tivadar Tamás pedig több nagyfalas utat nyomott Rácz Zsolttal Yosemite-ben.
Szó ami szó, beszálltunk. Már az elején látszott, hogy elég sok a friss porhó a falakon. Mindez bizonyságot nyer már a mászás elején. Minden méterért meg kellett küzdeni. Minden sziklás részt le kellett takarítani. A könnyebb hóban taposós részek irgalmatlan sok havat tartalmaztak. Szóval küzdelmes volt minden perce az útnak.
A kulcsrész Máténak jutott. Enyhén áthajló karos repedés volt. Szerencsére a csákánynak voltak jó akasztások, csak meg kellett keresni őket. Máté kinyomta ahogy azt kell, bár kissé ledurrant a végére. Megtudom érteni hogy miért.
Az út vége fele ránk sötétedett. A falrajzon nagyvonalúan "120m a csúcsig" jelölésű rész most nem sétamenet volt, végig biztosítottuk. Este 10-re értünk le a házhoz. Szerencsére Mózes Réka kimentett nekünk két sört még a zárás előtt. Örök hála neki ezért :D

Hardware: Na ez egy elég nehezen meghatározható dolog. Nagyban a viszonyoktól függ, hogy mi kell az útban. Mi a friendeket, ékeket és a fűszöget jól tudtuk használni. A biztosítás ettől függetlenül néha igen szellős. Szögeket is vittünk, mászás közben nem, de a stand-kreálásánál jól jöttek.

Topo
Időjárás

Egy videó az útról:




És végül pár kép:

Fölfele a házhoz






Állok a kulcs alatt

Máté derékig a hóban

Takarítás mindenfele :)