A Kazbek Hadművelet

Hanyatt fekve nyújtóztam el a sátorban. Jó helyet találtunk, kényelmes volt és puha. Bámultam a ponyvát, amin a növekvő hold fénye szürreálisan átszűrődött. Jóleső zsibbadtság nyomta a lábaimat. Túl voltunk a Dom csúcsának megmászásán.
Mellettem Pali kapdosta a levegőt. Nem volt jól, ki-ki járt a sátorból. Pár perccel ezelőtt kérdeztem hogy tudok-e segíteni. Nem tudtam...
Ő még nem nagyon járt 3000m felett ezelőtt. Pár órája pedig megmászta a Dom-ot (4545m) a másodikat aludta 3000 méteren, így hát érthető volt a nyűge.

- Ki kell bírni - motyogtam neki, de tudtam, hogy ezt ő is pontosan tudja. Mindenkinek megvan a maga harca. Helyette senki nem vívja meg. Ezért szép ez a sport. Életre nevel.

Eszembe jutott a tavaszi Kazbek túránk. Zombiként senyvedtem abban a hangárban három napig. Mint a legszemetebb másnaposság, de még be se rúghattam előtte...
Laca jobban volt. Ez már csak ilyen :)
Pár nap és újra ott leszek, gondoltam. Még pár nap...

Akklimatizációs tábor a Dom-on (Pali)

A Dom csúcsán (Pali)

A gépünk augusztus utolsó éjszakáján szállt fel. A szeptembert már Grúziában ünnepeltük egy zsúfolt Marshrutkában a főváros irányába. Én már taktikusan helyezkedtem és egész jó ülést sikerült megkaparintanom. Így még aludni is tudtam egy kicsit.
Tbilisiben jött a szokásos alkudozás a taxisokkal, aztán beszereztük a szükséges cuccokat és kerítettünk egy újabb közlekedési eszközt.
Így kora ősszel barátságosabb volt a környék mint tavasszal. Grúzia valóba nagyon színes és szép ország!

Csekkolunk (Pali)

A Didubei piac színes világa (Pali)

Csurcsela, a Grúz Snickers :) (Pali)

Délutánra megérkeztünk Kazbegibe. Fönt a szálláson Nata nagy karmozdulatokkal integetett nekünk. Mintha ezzel kompenzálná hogy nincs közös nyelv, amit beszélünk, de azért örül, hogy újra itt vagyunk.
Este Dávid is előkerült. Nata fia. Vele már tudtunk beszélni angolul is.
Egyszer megtanulok oroszul. Azokon a vidékeken hasznos nyelv!

Igen oda! (Pali)

Khinkali és sör (Pali)

Szeptember 2.-án egy kiadós helyi reggeli után nekivágtunk a hegynek.
A faluból a csúcsig önerőből!
Ez volt a mottónk. Így magunkra kaptuk a zsákokat és a terepjáró/ló kombo helyett a lábunkon baktattunk fel az első napi táborhelyig. Nem siettünk, két nap alatt értünk fel a Bethlemi házhoz.
A hadművelet célja az volt, hogy följussunk a Kazbekre, persze nem a normál úton. A Dél-Keleti Direkt útvonalat szemeltük ki. A sátorból gondterhelten kémleltünk ki a hegyre. Látszott az egész út. Így élőben meredekebbnek tűnt, mint ahogy a képekről látszott.

A Gergeti templom alatt

Első táborunk

A dél-keleti fal (Pali)

Lovas hordár (Pali)

Amikor fölértünk a ház melletti táborba, földobtuk a sátrat, aztán irány a beszálló. Gondoltuk megnézzük, hogy másnap hajnalba semmiképp ne veszítsünk időt egy esetleges keresgéléssel.
Persze bejött a délutáni köd és semmit sem láttunk. Csak hallottuk, ahogy csobog a víz lefelé. Hozott köveket is, nem is keveset.
 - Menjünk még egy kicsit közelebb - Mondtam Palinak. Majd abban a pillanatban egy öklömnyi kő süvített elő a ködből közvetlen mellettünk.
 - Húzzunk innen a francba - Változtattam az elképzelésen és elkezdtünk lefele teperni.

Pali lazábban vette. Én kicsit ráfeszültem a kőomlásra. Ha ez éjszaka nem stabilizálódik akkor nem tudunk fölmenni. Másodszorra vagyok itt, és nem azért, hogy megnézzem, itt van-e még a Bethlemi ház, vagy elhordta-e a szél.
- Ha nem jó a Direkt, lehúzunk és fölmegyünk a Normálon - Magyaráztam Palinak a táborban.
- Azt már nem - Mondta és odabökött a mellettünk sátrazó lengyel bagázsra.
- Ezekkel nem vállalok közösséget - Tette hozzá.

Igazat adtam neki, elnézve a szedett-vedett lengyel csapatokat, akik felszerelésének egy része valamilyen military boltból, másik része bolhapiacról, vagy a nagyfater pincéjéből került elő. Mindezt pedig földobták némi Decathlonos termékkel. A szakértelmük és tapasztalatuk még a felszerelésüknél is csapnivalóbb volt...
- Jó lesz az, visszafagy - nyugtázta Pali, majd elmentünk aludni

Nos akkor... (Pali)

Második tábor (Pali)

Kápolna 4000 méteren

A hajnali 1 óra hamar eljött, ami azzal járt, hogy az ébresztő éktelen lármázásba kezdett. Engedtem a nyomásnak és kikászálódtam.
Összekaptuk magunkat és 2-kor nekivágtunk.
Az idő szép tiszta volt. Szerencsére fagyott, így a remény ismét föllángolt bennem.
Még sötétben értük el a beszállást. A víz nem csobogott és kövek sem nagyon jöttek. Éreztem, hogy pezseg bennem a vér. Most végre nekimehetünk! Megnézzük, mire vagyunk képesek.

A mászás havas jeges terepen indult egy szűkületig, melyen kijutottunk a dél-keleti fal jégmezőire.
Ahogy a szűkülethez értünk egy rajnyi kő süvített ki rajta.
Fasza! Nyugtáztam Palinak, majd elindultam a szűkületben fölfele.
Több kő nem jött, amíg benne voltunk, utána meg maradtunk a jégmezők jobb oldalán. Oda csak egyszer-egyszer jött be valami gellert kapott kavics. De lehetett őket messziről látni, így nem volt vészes.

Olyan 4500 méteren elkezdett kiszélesedni a hómező és a meredeksége is egyre kellemesebb lett. Szinkronban haladtunk 25m kötéllel és 5db jégcsavarral. Mindig csak 1db csavar volt a rendszerben. az utolsó csavar pedig standként funkcionált. Néha fúrtunk abalakovot. Íjmódon nagyjából 100 méterenként váltottunk. Folyamatosan biztosítva voltunk és viszonylag jól is haladtunk. Ha valami akadályozott, az a fizikai korlátaink voltak, nem a biztosítás. Szóval bejött ez a technika.
4700 méter felett már elkezdtük érezni a dolgot. Pali lába kezdte megsenyvedni ezt a folyamatos monoton rugdosódást. Az enyém is volt már jobban.
4900 méter körül kissé belassultunk. Sosem lesz ennek a falnak vége? Tettük fel magunkban a kérést, úgy nagyjából félpercenként :)

Aztán 5000 méter tájékán kiértünk belőle. Mint valami vénember ha megáll a Moszkván a mozgólépcső, úgy vánszorogtam fel a néhai vulkán kráterének tetejére. Végre a két lábunkon álltunk! Irány a csúcs!
Körbementünk a kráter szélén és nemsokára a csúcson voltunk.
Sikerült! Lelkendeztem. Életünk első Ötezrese!
Ráadásul ennek az útvonalnak ez volt az első magyar megmászása.

A kötelező fotóódzkodás után elindultunk lefele, mert már fáztunk az erős széltől. Tavasszal csúcsközelből kb 20p alatt visszacsúsztunk a házhoz. Na most nem.
Hosszú órákon át vonszoltuk lefelé magunkat, legnagyobb részt a gleccser szélén fölhalmozódott dimbes-dombos, jeges-omlós morénahalmokon. Mindezt pedig a fölöttünk lévő falról lehulló kőzáporok színesítették.
Apropó, futottatok már kőomlás elöl? Ezidáig én nem. És nem jó! :)

Végül leérünk, vettünk egy kis Csacsát és ízlelgettük a sikeres mászás ízét.

A beszállás alatt (Pali)

A szűkület eleje

Pál Úr

Pali érkezik

Kémlelek (Pali)

Pali vezet középtájt

4800m körül

Mindjárt vége...

Térhatás (Pali)

Közeledek a kráter széléhez (Pali)

Igen, az ott a csúcs!

Csúcson (Pali)

Menőbeguggolós

Ezen kellett átvergődni (Pali)

Másnap lementünk a faluba, bevetettük magunkat a Sorena Bár-ba és elmerültünk a grúz gasztronómia remekeibe. Nem maradhatott ki a Kharcho, a Khacsapuri, a Khinkali és az tűzön sütött saslikok sem.
Pár nap pihenés várt ránk, amit földobtunk egy kis sörözéssel, helyi kajákkal és biciklizéssel, hogy újabb projekteket találjunk a környéken. Örömmel nyugtáztuk, hogy akad még lehetőség bőven!
És akkor hogy ha valakinek kételye lenne, azét jó Grúziába menni mert:
- eszméletlenek a hegyek
- kedvesek az emberek
- minden megoldható
- jók a kaják
- alacsonyak az árak
és még sorolhatnám. Nekem szinte csak pozitív élményeim vannak!

Kaukázus Ride

Juta felé (Pali)

A fényesség szamarai (Pali)

Kis gengszter (Pali)

Végül szeptember 8.-án megérkezett a nagy csapat, Nedeczky Júlia és Lukácsa Laca vezényletével és mindannyian újra nekivágtunk a csúcsnak!
De ez már egy másik történet :)

Hardware: - 25m kötél
                  - 2db expressz
                  - 3-4db szolokarabíner
                  - 2-3db heveder
                  - technikai csákányok
Időjárás