A Venediger után másnap valami könnyebbre vágytunk, így esett erre a hágóra a választás. Késői kelés után Patrikkal nekivágtunk. Az út eleje nem túl izgalmas. Majdnem vízszintes patakmederben halad. Aztán a völgy egyre szűkült, és meredekebbé vállt. Az idő tökéletes volt, ragyogott a nap, és a szél sem fújt. Gond nélkül fölértünk a 2918m magas hágóba. Fönt eltöltöttünk egy kis időt. Fotóztunk, gyönyörködtünk a tájban, élveztük a napsütést. Végül összekaptuk magunkat, és indult a móka lefele. A hágó teteje viszonylag meredek volt, és kövek tarkították, amik között külön élmény volt szlalomozni. A hó kicsit megeresztett a naptól, de még nagyon jól lehetett benne kanyarogni. Az egyetlen baj csak az volt hogy elég hamar leértünk :)
És miért nem mentetek fel újra? :)
VálaszTörlésMert a naptól eléggé megszottyant a hó, csak ezért, amúgy mentünk volna :D
VálaszTörlés