Kedden újra a Batizfalvi falára készültünk. A Pytlákov Express-t (Vadorzó Expressz) néztük ki magunknak. Ez a darab is a viszonylag új utak közé tartozik. Valahogy azt súgták ösztöneim hogy elkelhet pár szög is, így mindennel fölszerelkezve vágtunk neki. Zs kezdete a mászást, egy nem épp szépségdíjas hosszal. Volt benne pár expanding tömböcske. A második hossz rám jutott. Nehézsége VI-. volt, és a fokozathoz képest kicsit küzdősre sikeredett. Na itt be is lőttem pár szöget. Nélkülük is meg lehet mászni, bár bevallom őszintén nem esett volna jól. Szögelgetve pont kellemes volt. Ezt a hosszt egy gyönyörű V.-ös tábla követte, amit Máté abszolvált. Szép mászás, kompakt kőzet, és a közteseket is lehetett szórni. A tábláról VI+.-ért lehetett kiszállni. A srácok előzékenyek voltak ismét, így rám jutott eme nemes feladat. Inkább karos sem mint technikás mozdulatok következtek, de teljesen mászható volt a dolog, és nem utolsó sorban még biztosítható is. A maradék két hossz nem volt említésre méltó. Igazából csak azt a célt szolgálják hogy fölérjen az ember a gerincre. Mi a Kutta útban ereszkedtünk vissza, de ezt meglehet tenni az Express-be is. Bár utóbbiban csak egy pontos standok vannak.
Sajnos ezzel az úttal el is fogyott a hosszú hétvége, így kicsit rákapcsoltunk lefele, hogy még sötétedés előtt leérjünk. Lent a falu teljesen ködbe burkolódzott, ami a szürkülettel párosulva sajátos bágyad hangulatot kölcsönzött a tájnak. Mindig is szerettem az ilyen időt. A falon annyira nem előnyös, de egy jól sikerült hétvége után jó volt abban a halk nyugalomban lebaktatni az autóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése