Történt egyszer a nagy Júliusi pörgésben, hogy a Glocknerre indultam túrát-vezetni. A vezetendő Tóth Péter talpraesett fiatalember személyében érkezett, akivel egy vidám hétvége zárásaként egy szép szombati napon értünk föl a Glockner csúcsára. Le is battyogtunk ahogy kell a Stüdlhüttébe és Vasárnap reggel készülődtünk is hazafele. Épp a bakancsomat vettem, amikor ismerős arcok léptek be az előtérbe. Nagy meglepetésemre népes MAHOE-s csapat érkezett, Adri+Gábor, Eszter+Gábor és barátaik Berni+Gábor személyében. Szó-szót követett, és meggyőztek, hogy menjek velük vissza. Nem is kérettem magam sokáig, Peti mondta, hogy nem gond maradjak csak.
Lényeg a lényeg, aznap Adrival újra megjártam a csúcsot, a többiek fáradtak voltak, így az Erzherzogban maradtak, Adri viszont derekasan bírta a menetet. Hétfőn a két Gábor nekiveselkedett a csúcsnak, gondoltam, ha már itt vagyok, minek maradjak lent, így hétfőn is másztunk egy csúcsot. Három nap, három csúcsmászás, igazi ráhangolódás volt a következő projektre :D
 |
| Peti a csúcson |
 |
| Keep Smile :) |
 |
Gáborokkal a csúcsgerincen
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése