Tordai-hasadék

Egyik délután Balázzsal sokat gondolkodtunk azon, hogy hova is menjünk mászni. Több problémánk is akadt. Egyrészről, hogy Balázs, és Zsombor a rövid sportutakat szereti. Kriszti és én pedig a nagyobb falakat kedveljük. Hosszas rágódás után fölvetettem az ötletet, hogy menjünk a Tordai-hasadékba. Egyrészről, mert ott volt jó idő, másrészről, mert egyikünk se járt arra, és egyszer ki kell próbálni. Nem igazán volt sok infónk a hasadékról, így a helyiektől begyűjtöttünk pár fontosabb dolgot, és nekivágtunk. Tekintve, hogy nagy vadászat árán sikerült begyűjteni az információkat, az alábbiakban leírom tapasztalatainkat a helyszínről.

Megközelítés: Vagy Torda felől, vagy pedig a másik oldalról a 107L jelzésű úton. Mind a két oldalon elég közel van a parkoló a hasadékhoz.

Szállás: A Torda felöli oldalon a szállás ingyenes. Sokan használják, mi is itt táboroztunk. Lehet sört és grillezett dolgokat is kapni, van forrás, aminek a vize saját felelősségre iható, és bárhol bármikor indokolatlanul nagy mennyiségben is lehet tüzet rakni. A fű néhol hagy maga után kivetnivalót, és a WC hiánya is csúnyán meglátszik a környéken, de hát ennyi pénzért nagy elvárása senkinek sem lehet :) Mi napközben fönn hagytuk a sátrakat. Arra figyelmeztettek, hogy értéket és kaját ne hagyjunk bennük, de amúgy megnyugtattak, hogy biztosan nem lesz bajuk. Ha valaki nagyon óvatos, akkor megismerkedik Réka nénivel, a vendéglátó egység üzemeltetőjével, és akkor a sátrát közvetlen a mellé verheti, így szem előtt lesz egész nap.

A másik oldalon úgy hallottuk a helyiektől, hogy 7lei-ért van kemping, ahol van zuhanyzó, WC, és egyéb luxus-kiegészítő. Mi nem voltunk a hasadéknak ezen az oldalán, úgyhogy személyes élményünk nincs a helyszínről.

Mászás: A hasadék szikláit mészkő építi föl. Az egész szoros fél óra alatt bejárható a turistaúton. A beszállások az útról viszonylag rövidek néha pár méterre vannak csak tőle. Az utak számozása elég mostoha. Rengeteg a több kötélhosszas út, és még több a jól nittelt rövid sportút. A sportutak nagy része fölújított, vagy eleve nemrég nyitották. Folyamatosan új falrészeket tisztítanak meg, és építenek ki. A legszebb utak a 6. fokozattól kezdődnek, de alatta is található jópár út. A hosszabb utak elég nehezek, és a nagyrészükben ritka a nitt. A könnyebb utak elég füvesek, és törősek. A falak sokszori tanulmányozása után én azt vettem észre, hogy a hosszabb utak közül a szépek a 8. fokozattól kezdődnek. Természetesen vannak ez alatt is. Nekem ezeket ajánlották: Csipkés 7+, Hans Gora 6+, Quo Vadis 7-, Madonna Negra 8+. Sajnos az e-mailt amiben ezeket az utakat felsorolták, már csak az után olvastam, miután hazaértünk. Kár érte, mert kis netes keresgélés után kiderült, hogy a Csipkés, és a Hans Gora nagyon szép útnak ígérkezik. Amiket pedig mi is másztunk, és amelyekről a továbbiakban leírást is találtok azok a következők: Sansil él 6- (creasta Sansil), Zburatolur 6+, Meteor 7-, Bavarezelor 6+.

Kalauz a bejáratnál vásárolható 20lei ellenében. Sajnos csak román nyelvű van, de a bejáratnál Gyuribá szívesen fordít belőle. A könyvecskében található falrajzok viszonylag jók. A beszállásokról szóló rajzok viszont csapnivalóak, úgyhogy a jó szimat, és a helyismeret néha jól jöhet. Persze a bejáratnál minden beszállásról kapható információ, és ha szerencséje van az embernek, akkor az ügyeletes hegyimentő is beszél magyarul. A turistáknak fizetni kell a belépésért, a mászóknak csak a könyvbe kell beírni az aznapi célt.

Az interneten is található elég jó kalauz ezen a linken (cheile turzii). Mi sokszor használtuk ezt is.