Üdvözlégy Mária

Az Óriások Fala

Másnap már bátrabbak voltunk. Olyannyira, hogy kinéztünk magunknak egy utat az Óriások falán  (Peretele Urias) ez az út nem volt más mint az Ave Maria. A kalauz szabadon 7-.-ra kóstálta, gondoltuk rápróbálunk. Megérkezve a beszálláshoz ránéztünk az enyhén áthajló táblán a semmibe futó szögsorra, és kételyeink támadtak az úttal kapcsolatban. Én félretéve minden kételyt nekiálltam az első 6+-os hossznak. Leszámítva azt, hogy néhol a szikla morzsolódott a lábam alatt, és elég füves volt a hossz, még ráadásba kegyetlen nehéz is volt. Olyannyira, hogy a közepén színtiszta A0-ázást mutattam be. Utoljára ilyen képtelenséggel a Badilon találkoztam, ahol vért izzadtam egy 5-ös táblán. igaz ott a fokozat helyén volt, csak épp semmit nem lehetett bepakolni. Itt sok szög volt, de én nem hiszem el, hogy az 6+ :) Mindenesetre hamar ellőttem a 10db köztesem, és találtam is egy 6db szögből álló remekművet, úgyhogy idejét láttam standolni. Annyi azért kicsit frusztráló volt, hogy egy omlós füves rámpába össze vissza bevert szögekben lógtam, amik közül az egyik kézzel mozgatható volt, annyira ki volt rohadva :) Eszembe jutott a tavaszi alapfokú vizsga nagy problémája, miszerint hogy standoljunk két nittben úgy mintha rossz szögek lennének. Az elmélet híveinek ajánlanám ezt az utat tanfolyamra, itt nem csak szimuláció lenne, és a másodmászó sem próbaképp pruszikolna föl a standig :)
Kriszti derekasan fölhúzta magát a szögeken a standig. Én még elindultam tovább a füves rámpán, de minden csúszott a vegetációtól, és semmiféle cuccot nem tudtam berakni, egy extrém esést meg nem akartam kockáztatni abba a remek standba, úgyhogy Kriszti nagy örömére visszatipegtem. Most jött a következő probléma, hogy ereszkedjünk vissza úgy, hogy a fele királyságunk ne maradjon a stanba. Kriszti félelmében mindenféle ékeket, és mammut hevedereket hagyott volna ott, de meggyőztem, hogy erre semmi szükség. Végül a problémát egy Tátrában talált hevederrel, és egy kötélgyűrűvel oldottam meg, így végül olcsón szabadultunk az útból. Talán téli körülmények között jégcsákánnyal hágóvassal többre menne az ember a fűvel való harcban :)
A nap további részét egy patakból induló barátságos falacskán töltöttük. Újonnan lehet kiépítve, mert a kallerben nincs benne. Érdekessége, hogy a fal alján kifeszített drótkötélen standolva indulnak az utak. Külön vicces, amikor az ember lehúzza a kötelet, ami jó eséllyel a vízben landol :) Nagyon ajánlom ezt a falat mindenkinek, aki könnyed, de szép utacskákat akar mászni a hasadékban.
Bennem a nap végére maradt még egy kis erő, és az idő is szép volt, úgyhogy fölszaladtam újra a Sansilhoz, és soloban végigmásztam a múltkori utat. Idén ez volt az első solo-m, élveztem a mászást. 20perc alatt végére értem az útnak.

Topo: -Ave Maria
Idöjárás: Itt
Szállás: info

Kriszti küzd

Mindjárt a standban

Bészállás

Kilátó