Ezután fölfrissülve mindenre készen beszálltam a Batizfalvin a Hermelin Light nevű magyarok által nyitott VII-.-os utacskába. Az első (akkor még azt hittem csak egy) hosszban van a kulcs, és gyakorlatilag az út lényege is. Utána már egy régebbi útba csatlakozik. Azért tetszett meg az az egy hossz, mert egy nagy, sarokbevágás az egész. Zs, és Máté nem kívánt utánam mászni, így az volt a terv, hogy kimászom azt az egy hosszt, és visszaereszkedek. Neki is álltam. Gyönyörű repedés, technikás mozdulatok nulla pihenés, sok köztesrakosgatás. Ennél nem is mondanék többet. Próbáljátok ki, érdemes. A vége fele már nagyon húzott vissza a kötél. Találtam két szöget, megakasztottam, és továbbmásztam, de annyira nem jött a kötél, hogy pár méter múlva vissza kellett sasszéznom. Kicsin múlt, hogy ne zuhanásban tegyem meg azt a pár métert :D A szögeknél megvizsgáltam a fölöttem megmarad repedésrészletet. Nem tűnt már nehéznek, de standot nem láttam. Mindenesetre kínkeservesen fölrángattam magam, és a kötelet a végéig, hátha onnan meglátom a standot. Nem láttam meg, nem is volt. Beraktam egy friendet, és visszaügyeskedtem a szögekhez. Innen ereszkedtem vissza, és egy jó kis kötéltechnikai manőverrel szereztük vissza a standot, és a bennmarad friendet. Ezt leszámítva a két szögig a bevágás számomra minden fáradságot megért.
Ezután mindhárman nekiveselkedtünk a Ciernobiele sokolíky nevet viselő nagy fehér táblán vezető variánsba. Első hossz Mátéé volt. Végig egy repedés mentén haladt, nem volt vele semmi gond. Utána én következtem a kulcshosszal. Nagyjából 10-méter után irtózatos repedésmászás vette kezdetét. Néhol lehetett pakolni egész jókat, néhol volt egy kis köztestáv, de nem volt vészes. Elérkeztem a kulcsrészhez, ami egy kis áthajláson átívelő repedésből állt. Ami kicsit zavaró a kunsztban, hogy kotyog az egyik tömb, de annyira bent van, és körülötte annyira kompakt minden, hogy elég nehéz lenne kitépni, de azért fura volt. Amúgy az a rész nem volt olyan nehéz, inkább karos mint technikás. Ez után balra nittet jelölt a topo. Ott is volt, egy sima tábla közepén. Kérdés, hogy miért pont ott :D. Megpróbáltam elérni, nem ment. Mivel alattam jó-pár méterre volt az utcsó köztes nem mertem virgonckodni. A nitt után indult egy repedés. A nitt gondolom a repedésbe való beszállást akarta biztonságosabbá tenni. Mindenesetre úgy döntöttem, hagyom a nittet. Az áthajlás után tovább folytatódott a repcsi, amin eddig is másztam. Ziás is volt, ellenben a nitt utánival. Bedobtam egy mikroéket, azt nyomás. Ügyes kis repedés volt, én ide tenném az általam mászott hossz kulcsát. Ez után volt egy jól összegzett köztes karabinerrel. Eddigi mászásaimból élesen fölvillantak azok a helyzetek, amikor ilyet láttam, főleg a Tátrába. Egy ilyen köztesből két dolog következik:
1, az útvonal nem vezet sehova, és erre az elődök is rájöttek, így bennhagyva eme ajándékcsomagot visszaereszkedtek.
2, az út arra vezet, de tuti lesz valami szívás, ami miatt páran már távozásra kényszerültek.
Volt már mindkét esettel dolgom. Persze csak tévút miatt kellett ereszkednünk eddig, más miatt nem. Tekintve, hogy a topo egyértelmű, és a táblán nem lehet másfele menni, tovább indultam. Másztam, és csak másztam, meg még egy kicsit másztam. Kezdett zavarni, hogy lassan 6-méterre van alattam a köztes, és fölöttem csak sima tábla, semmi más. Mindenesetre egyben biztos voltam, fölfele van a kiút, legalábbis az amelyik nem fáj annyira :D Kb a 8. méter után találtam egy szöget. Jókor jött. A szög nem a run-out részek végét jelentette. Innentől ujabb, talán még nagyobb táv következett. A mászás nem volt túl nehéz, de lassan 40-méter kötél lógott alattam, ami kezdett nehezen jönni. Itt döntöttem el végleg, hogy a már sokatmegélt szőrösödő félkötelemet valami új jobb köpenyűre kell cserélnem, ami talán nem tapad olyan kitűnően rá a gránitra. Szó ami szó, pumpálós vége volt a hossznak. Ajánlanám azoknak, akik szeretnének kilépni az osztrák mászóiskolák unalmas nittsorainak világából, és kíváncsiak mire képesek alpesi környezetben :D
Innen már csak egy hossz volt hátra. Zs végzett is vele, és már ereszkedtünk is vissza. Nagy élmény volt mindannyiunk számára, és legkevésbé sem rossz élmény!
Hardware:
Hermelin Light: -2x50m kötéll
-10-15db express
-én pakoltam mint az őrült, úgyhogy bedobtam 11db friendet, a mikrótól egész nagy darabokig
- éket nem használtam, szerintem nem is nagyon lehet, de ha tovább másszátok jól jöhetnek
-5-6db heveder
Topo (ha a vonalak jelentik a standokat, akkor az első a 2. VI-os feliratnál van!)
Ciernobiele sokolíky: -2x50m kötél
-10-12db express
-5-6db friend (kicsik jól jöttek)
-éksor
-5-6db heveder
(szöggel sem lesz könnyebb a helyzet, mászni kell!!)
Topo
Időjárás
Szállás: -Legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben.
Ciernobiele Sokolíky (07:47)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése