Az idő jobbra fordult, így augusztus 4.-én hajnalok hajnalán elindultunk a Grand Capucin lábai alá. Már régóta szemezgetek ezzel a monumentális toronnyal, és most végre arrafelé vettük az irányt. Az egyetlen szépséghiba csak egy hűvös eső volt, amit egy gleccserhasadékban vészeltük át.
Megérkezve a fal alá fölkaptuk a maradék mászócuccot, és nekiálltam beszállni a fal alatt található kuloárba. A hóról egy helyen ki kellett szállni a sziklára, hogy valahogy átkecmeregjünk a peremhasadékon. Nagy lendülettel nekimentem, de kissé kunsztos részek következtek. Szerencsére egy alulról feldobott friend kisegített a bajból :)
Ledaráltuk az alsó könnyebb hosszokat és kezdett erősödni a dolog. Az első nehézséget egy 6a-s repedés jelentette. Peti indult neki, de az aljából visszajött. Ekkora tudatosult benne, hogy ez a repedésmászás nem az ő műfaja. Ez megnyugtató volt egy 300m-es torony aljában, aminek a tetejére szinte csak repedéseken lehet följutni :)
Szóval átvettem a vezetést, én amúgy is kedvelem a repedésmászást. Persze engem is megizzasztott és a vége meg is fogott, egyszerűen beforrt a repcsi, nem tudtam átjutni rajta. Ingatraverzal átkúsztam a baloldaliba, és ott fejeztem be a hosszt. Később utánanéztem a dolognak, sokan élből a baloldaliban kezdik, sokan átmásznak mint én és van aki végigmássza a középső repcsit. Nem tudom mi az origi, de a középső nehezebb 6a, mint a Midire menő Rebuffat kulcsrésze....
Ezen akkor ott nem sokat gondolkoztunk, Peti valahogy kiküzdötte a következő repedést, de láthatóan nem érezte jól magát ebben a közegben. A fal közepétől a nehéz részek alatt teljesen átvettem a vezetést, így tudtunk csak haladni. Sok erőt és technikát igénylő hosszok következtek. A bennlévő cuccok mennyisége minimális. Jól lehet biztosítani, de ez is nyelte az erőt rendesen. A falrajzzal ellentétben sokkal több stand (nittelt) van az útban. Ezeket ki is használtuk, nem véletlenül fúrták őket :)
A kulcsrész szabad átmászására nem láttam esélyt, nem is próbálkoztam, indult az lengedezés a ruhaszárító köteleken, illetve az A0 gépezet. Sokan trepnivel készülnek erre a részre. Nekem sem jött volna rosszul... A topo-val ellentétben a kulcs után hasonlóan gyilkos repedés következett. Nem volt egyszerű. Ekkorra Peti már nem érezte úgy, hogy mindenképp föl akar jutni a torony tetejére, de viszonylag magabiztosan kijelentettem, hogy ereszkedésről szó sem lehet. Ezzel amúgy biztatva magamat is. Szó ami szó, végigmásztuk. Így az igazi.
Lefele gyorsan lent voltunk. Fölfele kifigyeltem a lefele praktikusnak tűnő standokat, de végig az útban is vissza lehet ereszkedni.
Annyit tanácsolnék, hogy aki erre jár, legyen tisztába pszichés képességeivel és ha szokta már a repedéseket az sem baj. Az út nagyon jól biztosítható, ellenben fix pontot keveset tartalmaz. Ezáltal az ember vagy nagyon sok cuccot visz, ami egyszerűen szinte lehetetlenné teszi a normális haladást, vagy megtanul 2-5m-enként elhelyezett saját cumókkal biztonságosan mászni nehéz és hosszú repedésrendszereket. Legalábbis én nekem ez maradt meg az útról. Nehéz, látványos, nagyon nagy élmény volt!!
Számomra elképzelhetetlen, hogy Alex Huber hogyan hajtott végre ezen az úton egy free solo-t. Pláne azért, mert nem csak fölfele mászta meg, hanem vissza is mászott az útban :D. Elég kemény...
Hardware: (elég szubjektív, mi ezekkel végigmásztuk...)
- 2x60m kötél (ereszkedni kel!! 2x50m-el is simán megoldható)
- 10-12db friend (így néha szellős maradt a hossz :) )
- éksor, a kulcs alatt nagyon jól jöttek
-10 expressz (ha újra mennék 15 is vinnék, a kihosszabíthatóak jól jönnek)
- 5-6db heveder
(esetleg trepni, de A0-ázható szépen)
Topo
Időjárás
 |
| Készület |
 |
| Pirkadat |
 |
| Eső program |
 |
| Beszállás |
 |
| James :) |
 |
| A fal |
 |
| 6a-s repcsi |
 |
| Peti követ |
 |
| Bevágás |
 |
| Egy kis szögbe becsücsülök hopp :) |
 |
| Őrület a kulcshosszban |
 |
| Peti követ |
