Szikla Szirt: július 2013

2013. július 25., csütörtök

Kalamárka

Miután a Tátra meggyötört minket, ki kellett találni valamit, mivel töltsük el az időnket. Bedobtam Kalamárkát mint lehetőséget. Régóta készülök oda, most jó lehetőségnek tűnt.
Péntek délelőtt át is ugrottunk Detvára. Szerencsére minden ki van táblázva, így megtaláltuk a falat, sőt, még topo-t is kaptunk az egyik helyi arctól.
Három napot töltöttünk Kalamárkán, és egyikünk se bánta meg, hogy ide jöttünk, és nem haza. Kezdésnek nekiálltunk a repedéseknek. Gyönyörű lehetőségek vannak itt az ujjrepedéstől egész a váll, és még szélesebb darabokig. Ahol lehetett biztosítani, ott nem használtuk a nitteket, pakoltuk a saját cumót. Szépen mentünk fölfele, V, VI, és végül nekiveselkedtem egy VII-esnek is. Előtte egy VII- egész jól ment, gondoltam bepróbálok egy nehezebbet is. Alapvetően azt vettük észre, hogy itt majd fél fokozatot rá lehet számolni az utakra a hazaiakhoz, képest. Mindezt fűszerezi, hogy nincs szitává fúrva az egész. Sok útban annyi köztes van, amennyit az első megmászó maga után hagyott. Annyit tettek meg, hogy szépen felújították a nitteket ragasztott pántokra. Szerintem mindez teljesen jogos, és ha telefurkálnák az utakat, mint pl. nálunk Oszolyon, akkor sem lenne biztonságosabb. Sok helyen ha be lehet tenni valamit, kicsit nagyobb a nittáv. Hamar meg lehet szokni :) Szép, igényes hely az biztos.
Szóval nekiálltam a VII-esnek. Igor Koller műve a variáns, úgyhogy tudtam nem csalódhatok. Nem is csalódtam, bár kissé kevésnek bizonyultam ehhez az úthoz. A kunsztnak többször nekimentem mire rászántam magam, hogy most vagy soha, de nekimegyek. Ekkor sikerült is. Ledurrant alkarral értem a stanba. :D
Mindenképp szeretnék még ide visszatérni, ha lehet minél többször. Nagyon megtetszett a hely!!

Tábor az erdőben

Zsé repeszt

Kriszti egy áthajlásban

Máté egy offwidht repcsiben

Hasonló helyzetben

Egy nagy friend sosem árthat :)

Indulás

Máté munkában

Könyékig a nyílásban :)

Egy denevér szemszögéből

2013. július 15., hétfő

Tátra Off

Rég jártam a Tátrában, már érett egy jó mászás a hegységben. Szerencsére ezzel nem csak én voltam így, ezért gyorsan összejött a szokásos Tátra különítmény (Kriszti, Zsé és Máté).

Kedd éjszaka érkeztünk a Poprádi-tó alatti parkolóba, és egyből befészkeltük magunkat az elektricska megállóba.

Másnap fölsétáltunk az Ökörhát-torony alá, és tábort vertünk. Elindultunk a fal alá, de elkezdett esni az eső. Nagyjából itt véget is ért a történet. Legalábbis ami a mászást illeti. Délután olyan felhőszakadás volt, hogy mi a sátorponyva alatt kuporogva néztük, ahogy a polifonok alatt ömlik a víz. A srácok rosszabbul jártak, mert a bivak, amit választrottak csak részlegesen volt vízálló :) Este jobb hely után nézve találtam egy nagy ponyvát, ami nagy szerencse volt, ugyanis másnap rengeteg eső esett. Estére elállt, úgyhogy szedtük a sátoralumíniumunkat, és lehúztunk a hegyről. Rég volt már, hogy nem sikerült semmit mászni egy Tátra-túra során. Na de, kell az ilyen is :)

Szép időben felfele

Táborhely

Kriszti élvezi a mennydörgést :)

Vidámság a ponyva alatt

Ázik a nép

Venediger - Nyugati-gerinc

Miután lemenekültünk a Glocknerről, bevásároltunk Lienzben, pihentünk, aztán fölsétáltunk a Johannis-hüttébe. Amikor először jártam arrafelé, már akkor is megtetszett ez a ház. Most sem változott a véleményem, mindenkinek csak ajánlani tudom. Mikor megérkeztünk, fönn a hegyen még tartotta magát a rossz idő, de már a végét járta, így másnapra beterveztünk egy nyugati gerincet (II.-III.)
Csütörtök hajnalban a 4-órakor csörgő óra túl korainak tűnt, így inkább átállítottuk 5-re :) Kelés pakolás indulás. Az éjszaka szerencsére hideg volt, így jó kemény hóban haladhattunk a Dorfer-gleccser irányába. A gleccserre egy kuloáron jutottunk. A télen is, és az elmúlt napokban is sok hó esett, semmilyen hasadék nem látszott, be se kötözködtünk. Jól haladtunk a gleccseren is egy darabig, majd elkezdett lankásodni a terep. Itt egyre mélyebbé vált a hó. A végén iszonyat küzdelem árán tapostuk föl magunkat a gerincig. A gerinc beszállása előtt volt egy meredekebb rész, nagyon mély hóval. Kb. a közepén voltam, Máté akkor kezdett neki, amikor szólt, hogy fura roppanásokat hall. Megállta és figyeltem. Én is hallottam. Mély öblös roppanások.
-Ezaz! - Gondoltam...
Villámgyors tanácskozás: Én már nem tudok mit tenni, közelebb van a fölfele mint a lefele.
Gyorsan fölkaptam a kapucnim, behúztam a kabátom, fölvettem a kesztyűm, nagy levegőt vettem, és tapostam fölfele. Mikor fölértem nagyon ziháltam, és dőlt rólam a víz. Máté is följött gyorsan a nyomokba. Nem volt vicces dolog, de az biztatott, ha leszakad a hegyoldal, Máté biztosan fönnmarad, és ki tud ásni, amikor ő jött föl akkor meg már én voltam biztonságban.
Nekiálltunk a gerincnek. A nap sütött, a hó egész jó volt. Nem tudom szárazon milyen ez a gerinc, de így nagy élmény volt. Télies hangulatban másztunk a csúcsra. Sajna mire fölértünk már leszállt a köd, de ez csak kicsit szegte kedvünket. A lényeg úgyis az út, amivel a csúcsra ér az ember.
Hétvégén én csoportot vittem a hegyre. Máté is jött velünk, így mindketten újra fönn voltunk a Venediger-en. Ezúttal már szép időben.
Jó kis hét állt mögöttünk. Edzettünk, és tapasztaltunk rendesen. 2xGlockner, 2x Venediger. Elégedettek voltunk, de azért a Stüdlgrat-ért, és pár északi falas útért biztosan visszatérünk a Glockner-re! :)

Hardware: (mi ezt vittük)
- 1x30m kötél
- 5db express
- 5db friend
- 5db nagyobb ék
- 4-5db heveder

Időjárás

Venedzsájzer

Kuloár

Dorfer gleccser

Taposunk

Dealer :)

Terrorista :)

A gerinc

Csúcsfotó

Vezetem a népet

Csúcsgerinc

Visszavonulás!

A Mayerl rámpa után másnap sokáig aludtunk. Ki is pihentük magunkat, és úgy terveztük, hogy hétfőn megmásszuk a Stüdl-grat-ot. Ezzel így nem is lett volna gond, egy apróságot leszámítva, hogy vasárnapról-hétfőre virradó éjszaka leesett 30cm hó :D Egész éjszaka támasztottuk a sátor oldalát, mert az orkán erejű szél és a vizes hó teljesen összenyomta a rudazatot. Délelőttre lecsillapodott, kicsit tudtunk pihenni. Sajnos az előrejelzés nem mondott semmi biztatót, így este összeszedtük a cuccunkat, és visszavonultunk a Franz-Josef Höhe-be.

Jó reggelt!

A tábor a havazás után

A táj

Lapátolás után

Rend a lelke mindennek

Pakkok

Hordár 2.

Egy Jó északi-fal sosem rossz :D (Vagy mégis?)

Miután leértünk a normálútról, késznek éreztük magunkat egy komolyabb feladatra, méghozzá a Glockner északi falára. Tartottunk egy pihenőnapot, megnéztük a beszállását a bivakhoz vezető útnak, majd 22.-én hajnali 1órakor nekivágtunk. A Mayerl rampa került terítékre.
Egy menetbe terveztük a mászást, gleccsertől-gleccserig. Azért hagytuk ki a bivakot, mert sok rémtörténetet halottunk arról, hogy az mennyire tele szokott lenni :)
A sötétben kissé nehéz volt a tájékozódás, de aztán találtunk egy halvány nyomot, amit követni tudtunk. A Bivak alatt nagyon mély hó volt, mindenféle nyom nélkül, úgyhogy végig kellett taposni. Ez sokat kivett belőlünk. A hajnali órákban Elértük a bivakot. Ekkor már 900m szint taposás állt mögöttünk. Utolért minket a nyomainkban fölszaladó olasz páros. Nem bántam, így a beszállásig ők tapostak.
A bivak amúgy teljesen üres volt, ezt már jelezte, hogy nem a legtökéletesebb a helyzet a falban :)
A rámpa beszállásáig rossz minőségű hóban kellett fölcaplatni. A rámpa előtt annyira omlott le minden, hogy egész kellemetlenné vált a dolog. Le-le pillantgattam, és csak bízni mertem benne, hogy nem csúszunk vissza. Végül valahogy elküzdöttem magam az első használható jégfolthoz, és becsavartam egy csavart. Ez nagy megkönnyebbülés volt :)
Az idő ekkor elkezdett ködösödni, és csak romlott a nap folyamán. A rámpa állapota elég rossz volt. Nem volt elég jég, pedig elméletileg még szezonban voltunk. Sok kilógó kő volt, amit az olaszok előszeretettel lerúgtak. A fölső régióban már vastag volt a jég, csak a nemrég ráesett hó egy kásás réteget alkotott a felszínén, ami nem könnyítette a dolgunk.
Lényeg a lényeg, fölküzdöttük magunkat. Fönt pihentünk egy keveset a szélviharba, majd nekiálltunk az északi-gerincnek. Nagyjából tiszta volt, de azért a hágóvas fönnmaradt. A nagy ködben nem látszott semmi, így egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Végül kibontakozott a csúcskereszt a ködből, aminek igencsak örültünk. Délután volt mire fölértünk a csúcsra.
Lefele kitört a hóvihar. Zizegtek a csákányok, és a fémoszlopok. Döngettünk lefele ahogy csak bírtunk. Az Erzherzog házban megvártuk amíg lecsillapodik, aztán elindultunk lefele.
Végül este 9-re értünk újra a sátrakhoz. Hosszú és fárasztó nap volt.

Hardware: (mi ezt vittük...)
- 1x60m kötél
- 8-10db jégcsavar
- 6-8db express
- 3db friend
- 4-5db nagyobb ék
- 4-5db heveder
Topo
Időjárás