2014. szeptember 24., szerda

Egy síző nem csinál telet!



Szeptember 13.-án a Glockner csúcsán jártam. Aznap egész sok hó esett. Jóféle por! Megfogant az ötlet, síelek egyet!
Hétfőn visszatértem léccel, fókával felszerelkezve és kedden csúsztam is egy jót a Hoffmann gleccseren. A porhó egy vasárnap alatt eltűnt, a nap és az éjszakai fagy hatására keményre fagyott, de a délelőtti napsugarak tökéletes sípályává alakították a gleccsereket.
A Hofmann gleccseren csúsztam le elsőnek. A gleccserhasadékokra még figyelni kellett, de lehetett adni neki rendesen.
Sajnos a Stüdlhütte fele már mély, olvadt hóba evickéltem lefelé, mert megvártam a normálutas csapatot. Utólag jöttem rá, hogy ez kár volt, ha előbb megyek, ott is jót csúszok.


Az ősz velejárója volt, hogy sokat kellett cipelni a lécet, mire elértem a hóhatárt, de így a szezon legelején ez még megérte. :) Remélem hamarosan beköszöntenek a nagyobb havak és meg is maradnak a tél folyamán nem úgy mint az előző szezonban...





Pihen a paripa
A létra alatt

Szakállas selfie vérző orral :)
Árnyjáték 
Fektetem a nyomot
Hasadékok a sípályán



Mászókerti Mulatságok



Történt egyszer, hogy Bódis Pali és Bohém Janó mászni invitáltak egy olyan helyre, ahol lehetőleg nem esik az eső. A tervel több gond is volt. Egyrészt nem találtam párt magamnak, másrészt Európában kb. mindenhol esett az eső :) Mit volt mit tenni, kiválasztottuk a legszárazabbnak ígérkező mászóhelyet, Hohe Wandot, aztán hármasban nekivágtunk.
Mindig is szerettem a srácokkal mászni, mert bennük még megvan a teljesítményre való motiváltság, ami a koránkelésben és a hányásig mászásban ölt leginkább formát. Egy lazulós mászás se rossz, de egy hajtós mindent visz :)
Mikor Paliéktól elindultunk péntek este, ifjú hitvese Réka bájos mosollyal az arcán közölte, hogy ha nem kap elég mennyiségű sms-t, illetve ha Pál bármiféle sérüléssel tér haza, forró olajjal várja, amit természetesen nem a rántott húsnak melegít. Örömmel konstatáltam, hogy nem egyedül küzdök a női aggodalom eme már-már agresszióba torkolló változatával. :D Nade, nyugi lányok, tudjuk hogy nélkületek a mászás se menne már :)

Na szóval kiértünk, szombaton pedig csendes esőben mászni indultunk. Mire a beszálláshoz értünk, nagyjából el is állt. Az EB-platte volt az első utacska. Azért esett erre a választás, mert ez az út nincs végigfúrva, a fölső hosszokban saját motyót kell alkalmazni. Ez mindhármunknak imponált. A VII-.-os kulcsot én kaptam. Megfingatott. Ültem benne egy adagot, aztán valahogy túljutottam rajta. Ezután még adott a hossz a pszichémnek is, bár úgy vettem észre lélekben erősebb vagyok mint alkarban :)
Janó meghökkentő lazasággal tolta át a kulcsrészt, jó erőben volt a hétvégén!



ötccá a karabíner!!

MAHOE
Janó elérné...







Pali rápróbál
Mindig elegáns János

Janó az első Clean hosszban
Élmény az ilyen mészkő repcsi
Kulcsban
Janó rombol felfele
Pali a táblán

Ereszkedés


A második út a Sonnenschlange volt. A soproni sporttársaktól úgy hallottuk hogy az az út, idézem "összességében szép". Na ezt a jelzőt az első kötélhossz elejére illetve az utolsó végére mondanám. Az út nagyobb része füves törős és vizes. Pali egy hűtőszekrény méretű kaviccsal is megörvendeztette a fal alatt mászkálókat, de szerencsére mindenki egyben maradt.... Személy szerint senkinek nem ajánlom ezt az utat :)

Skywalkers
Skyglider
Rockclimber
Grassclimber
Azigen! :)
Vasárnap már csak egy útra marad idő és kedv. Thomas Behn út útját szemeltük ki, a Der alte Wolf-ot. Sajnos a középső táblákat elnéztük, ugyanis nem hittük el, hogy egy áthajló repedésen kell felmenni IV-esért, ezért kimásztunk az útból  a Tristanexpressbe. Az utolsó három hosszra visszatértünk. Látszik hogy új az út, néhol még le kell hogy tisztuljon kicsit. Az utolsó hosszok nagyon jók, gyanítom az előtte lévőek is azok lehetnek. Csak ajánlani tudom.


Alaptábor
Farkas!
Pál a táblán...
Megszorult ám!
Na ezt értelmezzétek!
Janó kiszáll a kunsztból


Janó kiszáll az útból
Pali a kémény/repedésben



Mikor leértünk a parkolóba, a vihar is megérkezett, úgyhogy sietve elhagytuk a helyszínt. Mindenki időben és épségben hazaért és ha jól tudom az olaj is megmaradt a rántott húsnak :)


2014. szeptember 22., hétfő

Északon az élet - Nagy Zinne, Comici



Miután vegyes érzelmekkel elhagytuk az Alpinizmus bölcsőjét, ismerős terepre a Dolomitokba látogattunk. Mikor kiszálltunk az autóból az Auronzó háznál, csípős hajnali szellő fogadott. Pár óra ájult alvás után kissé nehézkesen 8 után ébredtünk. Igazi alpin start, de muszáj volt valamit aludnunk... :)
Szó ami szó, 11órakor szálltunk be a kiszemelt útba, a Comiciba. Talán kicsit későn, de ez nem zavart minket.
A beszálláshoz hozzácsaptuk az alsó III-as hosszt, bekötözködtünk és nekiálltunk. Izmos VII-esek következtek, általában jó kőzeten. Néha volt egy kis omlás, de nem vészes. Az út nagyon látványos, karos, de jól biztosítható. Sok a szög és pakolni is lehet. Aki nagyjából érzi a VII-es fokozatot, és bírja a hosszabb utakat, nyugodtan nekiugorhat!
A nehézségek vége felé beértünk egy német párocskát, kissé lelassítottak minket is. Az áthajlásokból kiérve az út vesztett szépségéből. A mi esetünkben még csurom vizes is volt. Nem repdestünk az örömtől. A kiszállást már sötétben értük el. Megpróbáltuk elérni a csúcsot is, de a körpárkányról nem találtam a jó utat, hiába kerestem.
Az ereszkedés elég kusza, szerencsére valamennyire még emlékeztem rá korábbról. A németek is követtek minket, de néha a tanács ellenére egész más standokból ereszkedtek. Vártunk rájuk, de egy idő után nagyon lelassultak. Mi fáradtak és szomjasak voltunk, nem tudtunk tovább várni rájuk, leereszkedtünk. Szerintem ők bennaludtak :)
Éjfél után értünk vissza a sátrakhoz. Meglett a későnkelés böjtje :)
Másnap átgurultunk a Venediger lábához és jó barátok társaságában föllátogattunk a csúcsra.

Topo
Szállás: este 8-tól reggel 8-ig megengedett a sátrazás a ház melletti parkolóban.
Időjárás

North face
Első VII-es

Jóféle röpödés

Vicsor
Ereszkedés a német kolleginával
Venediger Chill Zone