2012. július 22., vasárnap

A harmadik nap a hasadékban

Az előző nap tanulságán nem terveztünk hosszú nehéz utat, nehogy megint ereszkedés legyen belőle. Olyan utakat néztünk ki, amelyekről jól látható lentről is, hogy kompakt sziklán halad. Így esett választás a Poligon-on található 2kh-as Bavarezelor-ra. A netes változatban ennek az útnak Vitéz Szalma Misi 2002 a neve. Szalma Misi meghatározó mászó volt a hasadékban. A kalauzban található utak közül többet ő nyitott, ill. jó párat nyitottak azóta a tiszteletére.
Az általunk választott út nehézsége 6+, és mind a két kötélhossz ugyan olyan nehéz. A nittek egy része fel van újítva, persze a standok maradtak a régiek, de nem kell félni, nincsenek rossz állapotban. Nagyrészt repedésmászásból áll az egész, amit én nagyon szeretek, és ment is a dolog szépen. Krisztinek erről egész más véleménye volt, és volt egy kis dráma az útban a turisták nagy örömére :) A fal tétjéről egy 50m-es ereszkedéssel a földön voltunk, de egy kötéllel is megoldható 2db ereszkedésből.
Ezután csatlakoztunk Balázsékhoz, és fölnéztünk a Peretele Aerian-hoz, remélve hogy az már árnyékban van. Szerencsére a fal nagy része tényleg árnyékos volt. Zsomborék megmászták a Meteor nevezetű 7-.-os 2kh-as utat, mi pedig a Zburatolur-al küzdöttünk meg. Ennek az utnak a kulcsrésze a második kh.-ban található 6+-os áthajló piazrepedés. Szög volt benne kellő mennyiséggel, és annak ellenére, hogy szeretem a repedésmászást, kegyetlenül megküzdöttem a feljutásért. 6+-nál valamivel nehezebbnek éreztem ezt az utat, főleg a délelőtti út viszonylatában.
Belenéztem még egy 8-.-os áthajlásba is, de egy mozdulat sehogy sem akart összejönni. Egy lépőszárral segítettem át magam a problémán :)

Hardware: -ezen utak megmászásához elegendő 15db express
                -1x50m kötél
Topo: -Szalma Misi út
          - Aerian fal
Időjárás: Itt
Szállás: info

Kriszti a piazrepedésben

Egy stand

Zsombor biztosít a Meteorban

Őrület a falon

Zburatolur kulcsrésze felett

Küzdelem az oromhajlással :)

2012. július 21., szombat

Üdvözlégy Mária

Az Óriások Fala
Másnap már bátrabbak voltunk. Olyannyira, hogy kinéztünk magunknak egy utat az Óriások falán  (Peretele Urias) ez az út nem volt más mint az Ave Maria. A kalauz szabadon 7-.-ra kóstálta, gondoltuk rápróbálunk. Megérkezve a beszálláshoz ránéztünk az enyhén áthajló táblán a semmibe futó szögsorra, és kételyeink támadtak az úttal kapcsolatban. Én félretéve minden kételyt nekiálltam az első 6+-os hossznak. Leszámítva azt, hogy néhol a szikla morzsolódott a lábam alatt, és elég füves volt a hossz, még ráadásba kegyetlen nehéz is volt. Olyannyira, hogy a közepén színtiszta A0-ázást mutattam be. Utoljára ilyen képtelenséggel a Badilon találkoztam, ahol vért izzadtam egy 5-ös táblán. igaz ott a fokozat helyén volt, csak épp semmit nem lehetett bepakolni. Itt sok szög volt, de én nem hiszem el, hogy az 6+ :) Mindenesetre hamar ellőttem a 10db köztesem, és találtam is egy 6db szögből álló remekművet, úgyhogy idejét láttam standolni. Annyi azért kicsit frusztráló volt, hogy egy omlós füves rámpába össze vissza bevert szögekben lógtam, amik közül az egyik kézzel mozgatható volt, annyira ki volt rohadva :) Eszembe jutott a tavaszi alapfokú vizsga nagy problémája, miszerint hogy standoljunk két nittben úgy mintha rossz szögek lennének. Az elmélet híveinek ajánlanám ezt az utat tanfolyamra, itt nem csak szimuláció lenne, és a másodmászó sem próbaképp pruszikolna föl a standig :)
Kriszti derekasan fölhúzta magát a szögeken a standig. Én még elindultam tovább a füves rámpán, de minden csúszott a vegetációtól, és semmiféle cuccot nem tudtam berakni, egy extrém esést meg nem akartam kockáztatni abba a remek standba, úgyhogy Kriszti nagy örömére visszatipegtem. Most jött a következő probléma, hogy ereszkedjünk vissza úgy, hogy a fele királyságunk ne maradjon a stanba. Kriszti félelmében mindenféle ékeket, és mammut hevedereket hagyott volna ott, de meggyőztem, hogy erre semmi szükség. Végül a problémát egy Tátrában talált hevederrel, és egy kötélgyűrűvel oldottam meg, így végül olcsón szabadultunk az útból. Talán téli körülmények között jégcsákánnyal hágóvassal többre menne az ember a fűvel való harcban :)
A nap további részét egy patakból induló barátságos falacskán töltöttük. Újonnan lehet kiépítve, mert a kallerben nincs benne. Érdekessége, hogy a fal alján kifeszített drótkötélen standolva indulnak az utak. Külön vicces, amikor az ember lehúzza a kötelet, ami jó eséllyel a vízben landol :) Nagyon ajánlom ezt a falat mindenkinek, aki könnyed, de szép utacskákat akar mászni a hasadékban.
Bennem a nap végére maradt még egy kis erő, és az idő is szép volt, úgyhogy fölszaladtam újra a Sansilhoz, és soloban végigmásztam a múltkori utat. Idén ez volt az első solo-m, élveztem a mászást. 20perc alatt végére értem az útnak.

Topo: -Ave Maria
Idöjárás: Itt
Szállás: info


Kriszti küzd

Mindjárt a standban

Bészállás

Kilátó


Érkezés a hasadékba, és az első nap

Sansil, és a rá vezető út

Nagyjából 7órás utazás után már a helyszínen is voltunk. Gyorsan benyomtunk egy sört, ami kellőképp ellazította a csapatot, aztán elindultunk mászni egy kicsit még a sötétedés előtt. A Turnul Galben-t vettük célba, mivel ez volt legközelebb a táborhelyhez. Kb. 5perc séta után el is értük. Aznap csak rövid utakat másztunk, és megismerkedtünk a helyi számozással. Voltak érdekes 6-os kunsztok :)
Másnap már valami nagyobbat akartunk. Zsombor, és Balázs fölmentek a Magyar-barlanghoz, és megtoltak pár nehezebb áthajló sportutat. Kriszti és én pedig a Sansil gerincét (creasta Sansil) céloztuk meg. Az elején bolyongtunk egy kicsit, mert a kalauzban található rajz nem volt épp a legjobb. Közben csúnyán beborult, és felerősödött a szél. Be is bújtunk egy kis barlangba, de néhány csepp eső esett csak, aztán újra kiderült. Megtaláltuk a beszállást és el is indultunk. Persze az indulás pillanatában újra beborult. Az út 6- nehézségű, és mindjárt az első hosszban található a kulcs. Nagy meglepetésünkre abszolút nem volt nehéz, és annyi szög volt benne, hogy a nagyját nem is akasztottam, gyorsan túl is jutottunk rajta. A harmadik kötélhossz után egy gerinccel fejeződik be az út. Na itt kapott el minket a vihar. Láttam ahogy közeledik a vízfüggöny, és alatta meghajlanak a fák, aztán elért minket is. Pár perc alatt rongyá áztunk. Tombolt az eső végig amíg a gerincen voltunk. Szerencsére nem villámlott, úgyhogy másztunk tovább. Mire végeztünk az úttal újra kiderült az ég, ami nem jött rosszul, mert már eléggé fáztunk, és kicsit jó volt megszárítkozni. A fényképezőgépem sínylette meg leginkább a kalandot.
A vihart leszámítva az út szép, és nem nehéz, kezdésnek tökéletes választás.

Hardware:-1x50m kötél
                -6-8 express (félősek vihetnek többet, az első hosszban kb. 15db szög van)
Topo:-Turnul Galben 1, 2
         -Sansil
Időjárás: Itt
Szállás: Info

Az első hossz

Kriszti a második hosszban


Az utolsó kép mielőtt elázott a gép :(

Száradás

Tordai-hasadék



Egyik délután Balázzsal sokat gondolkodtunk azon, hogy hova is menjünk mászni. Több problémánk is akadt. Egyrészről, hogy Balázs, és Zsombor a rövid sportutakat szereti. Kriszti és én pedig a nagyobb falakat kedveljük. Hosszas rágódás után fölvetettem az ötletet, hogy menjünk a Tordai-hasadékba. Egyrészről, mert ott volt jó idő, másrészről, mert egyikünk se járt arra, és egyszer ki kell próbálni. Nem igazán volt sok infónk a hasadékról, így a helyiektől begyűjtöttünk pár fontosabb dolgot, és nekivágtunk. Tekintve, hogy nagy vadászat árán sikerült begyűjteni az információkat, az alábbiakban leírom tapasztalatainkat a helyszínről.

Megközelítés: Vagy Torda felől, vagy pedig a másik oldalról a 107L jelzésű úton. Mind a két oldalon elég közel van a parkoló a hasadékhoz.

Szállás: A Torda felöli oldalon a szállás ingyenes. Sokan használják, mi is itt táboroztunk. Lehet sört és grillezett dolgokat is kapni, van forrás, aminek a vize saját felelősségre iható, és bárhol bármikor indokolatlanul nagy mennyiségben is lehet tüzet rakni. A fű néhol hagy maga után kivetnivalót, és a WC hiánya is csúnyán meglátszik a környéken, de hát ennyi pénzért nagy elvárása senkinek sem lehet :) Mi napközben fönn hagytuk a sátrakat. Arra figyelmeztettek, hogy értéket és kaját ne hagyjunk bennük, de amúgy megnyugtattak, hogy biztosan nem lesz bajuk. Ha valaki nagyon óvatos, akkor megismerkedik Réka nénivel, a vendéglátó egység üzemeltetőjével, és akkor a sátrát közvetlen a mellé verheti, így szem előtt lesz egész nap.
A másik oldalon úgy hallottuk a helyiektől, hogy 7lei-ért van kemping, ahol van zuhanyzó, WC, és egyéb luxus-kiegészítő. Mi nem voltunk a hasadéknak ezen az oldalán, úgyhogy személyes élményünk nincs a helyszínről.

Mászás: A hasadék szikláit mészkő építi föl. Az egész szoros fél óra alatt bejárható a turistaúton. A beszállások az útról viszonylag rövidek néha pár méterre vannak csak tőle. Az utak számozása elég mostoha. Rengeteg a több kötélhosszas út, és még több a jól nittelt rövid sportút. A sportutak nagy része fölújított, vagy eleve nemrég nyitották. Folyamatosan új falrészeket tisztítanak meg, és építenek ki. A legszebb utak a 6. fokozattól kezdődnek, de alatta is található jópár út. A hosszabb utak elég nehezek, és a nagyrészükben ritka a nitt. A könnyebb utak elég füvesek, és törősek. A falak sokszori tanulmányozása után én azt vettem észre, hogy a hosszabb utak közül a szépek a 8. fokozattól kezdődnek. Természetesen vannak ez alatt is. Nekem ezeket ajánlották: Csipkés 7+, Hans Gora 6+, Quo Vadis 7-, Madonna Negra 8+. Sajnos az e-mailt amiben ezeket az utakat felsorolták, már csak az után olvastam, miután hazaértünk. Kár érte, mert kis netes keresgélés után kiderült, hogy a Csipkés, és a Hans Gora nagyon szép útnak ígérkezik. Amiket pedig mi is másztunk, és amelyekről a továbbiakban leírást is találtok azok a következők: Sansil él 6- (creasta Sansil), Zburatolur 6+, Meteor 7-, Bavarezelor 6+.
Kalauz a bejáratnál vásárolható 20lei ellenében. Sajnos csak román nyelvű van, de a bejáratnál Gyuribá szívesen fordít belőle. A könyvecskében található falrajzok viszonylag jók. A beszállásokról szóló rajzok viszont csapnivalóak, úgyhogy a jó szimat, és a helyismeret néha jól jöhet. Persze a bejáratnál minden beszállásról kapható információ, és ha szerencséje van az embernek, akkor az ügyeletes hegyimentő is beszél magyarul. A turistáknak fizetni kell a belépésért, a mászóknak csak a könyvbe kell beírni az aznapi célt.
Az interneten is található elég jó kalauz ezen a linken (cheile turzii). Mi sokszor használtuk ezt is.

2012. július 6., péntek

Narovnanie pillér



Másnap korán reggel elindultunk fölfele a Papirusz toronyhoz. Az út egy jó kis morénával indul, láncos úttal folytatódik, majd újra kőtörmeléken ér a fal alá. Kissé nehézkesen vergődtünk föl rajta. Egyrészt mert Kriszti nem volt toppon, mivel nem aludt túl jól az éjjel, másrészt vittük a bivakcuccot a hátunkon, mivel ha már egyszer fönn vagyunk, ne kelljen minden nap lejönni. A végén már én vittem a felszerelés nagy részét, de végül csak fölértünk a táborhelyre. Az ösvény amúgy elég jól követhető, sok rajta a kőbaba, bárki nyugodtan nekivághat. Érdemes, ugyanis a fal nagyon szép.
Kis rendezkedés után elindultunk mászni. A Narovananie pillért néztük ki elsőnek. Sajnos topo nincs az útról, de kép alapján is jól követhető. Csináltam egy részletesebb verziót, lejjebb megnézhetitek. Az út egyébként gyönyörű, a standok nitteltek, a hosszok jól biztosíthatóak. A kulcshossz egy gyönyörű karos repedés, ami a nehezebb V-ösök közé tartozik. Az egyetlen problémát csak a tökölődő szlovák parti okozta előttünk, de szerencsére olyan nagyon sokat nem kellett rájuk várni, és amikor egy mozdulattal kiszedtem azt az éket amivel a másodmászó 20percig eredménytelenül küzdött, még mosolygósak, és barátságosak is lettek :)
Összességében egy nagyon szép utat sikerült másznunk. Mindenkinek ajánlom, aki biztosan mássza az V-ös fokozatot fix köztesek nélkül, de az se baj, ha a VI-ossal is tisztában van valamelyest :)
Lefele még megáztatott az esti eső, de utána kitisztult az idő, és mindenünk szépen megszáradt. A táborhely is jól funkcionált, minden passzolt, kivéve azt, hogy benyeltünk valami gyomorrontást. Engem kegyetlenül meggyötört, Kriszti olcsóbban megúszta. Miután végighánytam az éjszakát másnap szó sem volt mászásról. Egész nap pihentünk, hogy egyáltalán le tudjunk menni a hegyről. Én miután teljesen kiürítettem a beleim, hamar elkezdtem rendbe jönni, és ahhoz képest, hogy éjszaka alig bírtam járni, estére egész jól voltam. Kriszti még bágyadt volt, de szerencsére gond nélkül lejutottunk a parkolóba, ahonnan Dávid, és Imre jóvoltából kocsival távoztunk a hegységből.
Habár kissé szerencsétlenül végződött a túra, két utat így is sikerült másznunk, ami kárpótolt a viszontagságokért :)

Hardware: -1x60m kötél (ereszkedni is lehet, akkor 2x60 kell..)
                 -8-10db express
                 -2db 60-as heveder
                -7-8db friend (nálunk1-4-es rockempire volt)
                - normál éksor
Topo: Itt + Lejöveteli út
Időjárás: Itt
Szállás: Jó bivakok vannak a faltól 10-15percre, a fölmeneteli útról jól látszanak, mi is onnan láttuk meg őket. Zöld tavi házból a beszállás nim. 1.5-2h, kb. 700m szint



Kötelező olvasmány

Kis csapatunk ismét a Tátrába látogatott. Már-már megszokott, hogy ott mászom. Amióta írom a blogot, szinte csak arrafelé sodor a sors. Nem mintha bánnám, sőt szerencsének tartom, hogy ennyit tudok mászni a hegységeben.
Ezen a héten népes társaság szállta meg a Zöld-tavi házat, és környékét, ugyanis épp most folyik a MAHOE nyári-magashegyi tanfolyama. Mi négyen (Kerékgyártó Kriszti, Ruszkovszki Zsolt, Dékány Máté, és jómagam) előőrsként szombat kora délután érkeztünk a házhoz, és nem is tétlenkedtünk, elindultunk mászni. Zs, és Máté a tanfolyamon készültek részt venni, Kriszti és én csak mászogatni látogattunk a völgybe. Egyik partinak sem valami nagy teljesítmény elérése volt a nap célja. Nekünk konkrétan az, hogy Kriszti rázódjon bele rendesen az elölmászásba a Tárában is. Ehhez mérten a Zergén található Könyv(Kniha) utat választottuk. Mindenképp ajánlanám azoknak, akik nem valami hardcore utat szeretnének mászni, de nem is valami könnyű omlós morénahalmot. Gyorsan, és gond nélkül végigmásztuk mindannyian ezt a szép utat, aminek jellegzetességét az utolsó hosszban található nyitott könyvre (bár nekem elsőre nem épp a könyv jutott róla eszembe) emlékeztető bevágás adja.

Hardware: -2x 50m kötél (ereszkedni lehet a standokból)
                 -5-6db expressz
                 -2-3db friend, rock empire 2-es, 3-mas méret (félősek vihetnek többet is, sűrűn lehet rakni :))
                 -normál éksor
Topo: Itt
Időjárás: Itt
Szállás: Zöldtravi-ház

Készülődés a beszállásnál

Egy stand