"A küzdelem egy bizonyos szakaszában eltűnik a kellemes érzés, amelyet a könnyed mászás, a szakadék feletti egyensúlyozás jelent, véget ér saját erőnk, ügyességünk, és a hegyek szépsége nyújtotta öröm. Csupán a makacs elkeseredett harc marad, amikor a hegymászó mindet egy lapra tesz fel, és a harcból nem mindig kerül ki győztesen"
/Piotrowski/
 |
| Petivel a Birkenmajer előtt |
A nevem Héjja Bálint, és 2006-ban, 16 évesen ismerkedtem meg a sziklamászással. Kezdetben csak műfalon másztam, majd középiskolás osztálytársammal Ercsey-Orbán Petivel kezdtünk el kijárni hazánk mászóiskoláiba. Peti nagy hatással volt rám. Egyrészről hasonló volt az érdeklődési körünk, másrészről a műfalas edzéseken megismert társaim közül ő volt az egyetlen, aki akart, és mert is önállóan kimenni a szabadba sziklát mászni.
 |
| Puskás |
Némi tapasztalatszerzés után nekivágtunk a Magas Tátra zord falainak, nem sok sikerrel. Rengeteg próbálkozásunk vallott kudarcot ezeken a gránitfalakon, de mindez nem tudta letörni zöldfülű kitartásunkat, újra, és újra nekivágtunk. Az első sikert 2007 nyarán értem el a Késmárkin, sikerült megmásznom Petivel a Birkenmajer pillért(IV). Ezen a nyáron még másztunk párat, és úgy nézett ki, hogy végre nem csak kudarc ér bennünket a hegységben. A nagy áttörés 2008-ban volt. Nyár elején több szép utat is magunkénak tudhattunk, köztük a Sárkány-torony puskás (VI+) útját, és a már számtalanszor próbált PP-variánst (V/A2). Úgy hiszem itt ért be az a sok próbálkozás, és sikertelenség. Azóta is fontosnak tartom, hogy a kezdetekben a Tátra tanított. Természetesnek vettem a fix köztesek, néhol standok nélküli falakat, ahol a tájékozódás is nehezebb. Ennek persze sokszor tévelygés lett a vége, de idővel belejöttem.
Ez év őszén kerültem be igazán a MAHOE-s csapatba, és innentől fölpörgött minden.
Rendszeressé váltak a hétvégi túrák az osztrák mászóhelyekre. Másztam Hohe wandon, Raxon, és Hochschwabon is. A nittelt falakon nehezebbeket is be mertem vállalni, ami sokat segített a technikámon. A klubban megismerkedtem sok mászóval, és sok szemléletmóddal is, és egyre több lehetőségem nyílt a külföldi mászásokra.
 |
| Téli Stredom |
Az eddigi pályafutásom másik meghatározó személyisége
Kiss Peti († 2013)
volt. Az első közös mászásunkra vele is a Tátrában került sor 2008 decemberében. Megküzdöttünk a Katalin-platni Stredom (A2) útjával, és megmásztuk téli körülmények között is a PP-t. Mindig is csodáltam Peti céltudatosságát, és kitartását. 2009-ben szinte minden utat az ő társaságában másztam, köztük a Piz Badile-on a Cassin-t (VI+). 2010-ben egy újabb északi nagyfalat hódítottunk meg együtt, a Nagy Zinnét. A Pellisier-t (VII/A1-A2) másztuk, és még 5 darab szép utat a három toronyra. Ezen év végén kezdtem igazán elsajátítani a VII-es fokozatot, így ősszel már belekóstoltam egy kicsit nehezebbe is. Sikerült szabadon végigmásznom a Nagy-Lomnici-torony Via Verona (VI+/A4 RP.:VIII-) névre hallgató variánsát. A kulcsrészt végig trepniztem, és előre beraktam a a közteseket, majd kimásztam szabadon is. Ezen az őszön ismerkedtem meg a free solo-val is, igaz még csak hazánk mászóiskoláiban próbálgattam a dolgot.
 |
| Piz Badile-Cassin út |
A 2010-es idény elég jól indult. Sok lehetőségem nyílt az osztrák mászóiskolákban való mászásra. itt már komolyabban próbálgattam a free solot, és jó pár utat végigmásztam V+-os fokozatig. Nyáron ismét Badile-hoz látogattam, és Novoszádek Petivel megmásztuk az Anouther Day in Paradise (VII) utat. Úgy terveztem, hogy az ősszel megint megpróbálkozok pár nehezebb úttal. Sikerült végigmásznom free soloban a Birkenmajert, és a Villa-gerincet (V) 2óra 20perc alatt, és megmásztam a Veronát, és a Sárga-fal direktet (VII) önbiztosított soloban.
 |
| Solo a Villa-gerincen |
Hochschwabon rápróbáltunk a Bodenbauerweg-re (VIII) Barna Klárival, de talán ez még korai volt. Ezt követte a Tátrában a
Pochyly platni (VIII-) ami azért jobban ment. És hogy mi lesz ezután, arról beszéljen ez a blog.
