2014. november 4., kedd

A kivégzés ismét elmarad!!



2014.11.01.-én a kora reggeli órákban Béla a zerge időben érkezett a Katalin-platni alá. De hiába jött, a kivégzés aznap ismét elmaradt. Ez láthatólag nem tetszett neki, sziszegett, majd némi kő lerugdosása után tovább állt....


Gilotína!

Szépen csengő név, főleg ha egy mászóútról beszélünk... Az utat még 2001 őszén nyitotta a Tátra egyik fenegyereke Jakovič, társával Hromádkával. A nehézség a szokásos, néha kicsit nagyvonalú VI, A2. A sima táblát nézve ezt nemigazán tudom elképzelni, és az eddigi tapasztalatok sem azt mutatják, hogy könnyen adná magát az út.

Tavaly ősszel próbálkoztam először az úttal Dékány Mátéval, akkor nem jött össze. Az első A1-es hossz legelején annyira beforrt a repedés, hogy semmi olyan eszközünk nem volt, amit be tudtunk volna ütni. A1....

November elsején ismét ott álltam az út alatt, csak most egyedül, fölszerelkezve egy csomó vassal. Na de nem húzom tovább a dolgot, a lényeg az, hogy most se ment. Nagy rohadék az a tábla. Tüzetesebb vizsgálódás után biztosan kijelenthetem, hogy annak a repedésnek az első pár méterébe semmit nem lehet berakni. Igazából nincs is repedés :) A táblán talán lehet egyet kampózni. Talán.... A másik lehetőség, hogy szabadon valahogy fölpipiskedik a mászó a táblára, és reménykedik, hogy eléri a repedés mélyebb részét. Ha a kampó kiszakad, vagy a szabadmászós projekt nem jön össze, annak ugye esés a vége. Az esés extrém lesz, mivel a standba történik. A stand pedig expanding tömbök mögé beütött szögekből áll. Hajrá mindenkinek!!!

Tehát nagy duzzogva átmásztam a Kút (A2) nevű útba, és megmásztam azt. Végül is, egyedül még úgysem másztam azt az utat. Trepnivel toltam, mert az önbiztosítós technika annyira nem jó nehezebb szabadmászásra. Így pepecselősebb volt. De ez ízlések és pofonok dolga. Ettől függetlenül újra csak dicsérni tudom azt a bevágást. Egyedülálló a Tátrában!

Tarajka
Ősember
Bag Úr tartja a kötelet

Egy jó szög sosem árt!
De egy rossz is jól jöhet :D

jóféle :)