Még a május 1.-ei hétvégén történt az eset. A szombati eső hazazavarta a csapat nagy részét. Senki nem bízott a vasárnapi jó időben. Pedig szinte biztosra mentek a meteorológusok. Nem is tévedtek, verőfényes napsütésben másztunk vasárnap. Épp csak az irgalmatlan szél próbálta megzavarni elszánt triónakt, sikertelenül. Újabb szép utat sikerült mászni Grazer Berglandban, a Michelangelót.
Néha eléggé zsúfolt az út, de mindenképp megéri!
Volt egy kis szünet. Egy kicsit hosszabb.... A leghosszabb a blog történetében. Egész pontosan 142 napja nem született bejegyzés.
Mindez nem azért következett be, mert nem történt semmi. Sőt, ennek az ellenkezője volt, túl sok minden történt...
Egy pár szó erről az időszakról:
Volt egy szívás félévem az egyetemen. Az utolsó... Úgy érzem rekortán pályára többet nem megyek, csak ha nagyon muszáj. Na ez esetben nagyon muszáj volt :)
Aztán volt egy MAHOE Tavaszi Alapfokú Tanfolyam, ahol oktattam. Kis csapatom könnyedén vette a tanfolyam és a vizsga nehézségeit. Jó dolog volt ez az oktatósdi, remélem lesz még rá alkalom :)
A teljes csapat
A csapat egy része
Tavasszal még mászni is eljutottam. Grazer Berglandba. Első nap a két tanoncommal róttam a kötélhosszokat az Elfengartenben, aztán Krisztivel másztam egy Land Des Lachelns-t. Ez egy nagyon szép és kevésbé népszerű út. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Végül pedig egy jó Michelangelo hármasban Krisztivel és Palival.
Ezután egy időre lemondtam mindenféle mászótevékenységről, legalábbis a gyakorlati részéről. Elméletben viszont fölpörgött a dolog. Megírtam egy szakdogát, aminek témája természetesen kapcsolódott a mászáshoz. Ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet.
Sokan kérdeztétek mi lett az eredmény, hamarosan azt is közzéteszem.
A szakdoga és az utolsó vizsgaidőszak kellemes szigorlatai után az államvizsga szinte felüdülés volt. Főleg amikor kiléptem az ajtón, magam mögött hagyva ezt az egész kócerájt.
Nem mondanám, hogy az a könnyed, felszabadult érzés kerített hatalmába. Kicsit fáradt voltam, és a kötelező vizsga utáni sörözésből gondolataimba merülve baktattam hazafelé. Inkább ahhoz hasonlítanám az egészet, mint amikor régebben mindenféle idétlen PC-s játékkal játszottam, ahol szinteket, pályákat kellett teljesíteni. Ha sikerült egy pályát megoldanod, új pályára kerültél, ami nehezebb volt mint az előző, cserébe a karaktered is erősebb lett, több lőszere, nagyobb fegyója volt stb...
Így éreztem akkor is. Nem is kiléptem az egyetem kapuján, sokkal inkább beléptem egy újabb "csatatérbe", ami ha jól sejtem keményebb lesz mint az előző :) De állok elibe, végtére erre vártam már egy ideje!
Az államvizsga után egyből munkába álltam. Ismét meglátogattam a Venediger és a Glocknert. Rég jártam már arrafelé, jó volt újra a megszokott ösvényt taposni.
Nehezen szakadtam el ettől a két hegytől, bár legutóbb elég mostohán viselkedtek. Tervben volt egy Stüdlgrat. Na a Frühstückplatz-ig jutottunk. Szekszárdi Péter kollégával akkor, ott, olyan körülmények között ennyire voltunk hivatottak :)
Úgy nagyjából ennyi, és még egy fontosnak mondható. Megválasztottak a MAHOE elnökének. Így alakult :)
Lassan körvonalazódnak a nyári projektek. Hogy mi valósul meg, az mindig rejtély, de valahogy biztosan lesz! Hajrá mindenkinek a nyáron, másszatok ahogy csak bírtok! :)
