A napos zerge után valami északit terveztünk a Wéberen. Pontosabban a direktet a Pók-tornyon. Hajnali 6-kor már ott is voltunk a beszállásnál. Az idő extrém enyhe volt egész éjszaka, ami miatt már a felmenetben is aggályok gyötörtek minket. Az első két hosszt a fehér táblácskáig a Sztanyiban terveztük megtenni. Ezzel csak az volt a gond, hogy a kémény vízesésként funkcionált némi hóval tarkítva. Nekem jutott az első hossz. Számomra még szokatlan dolog volt hágóvasban csákánnyal kéményt mászni, de azért megküzdöttem vele. A második hossz közepe tájt Peti útját egy áthalás állta, amiből ömlött víz. A legcsekélyebb próbálkozás után is csurom vizesre ázott, és visszajött, a kötelet bennhagyva. Fölvetettem, hogy mászócipőbe meg lehetne kerülni a vízesést a kémény falán, és mint ötletgazda neki is álltam a megvalósításnak. Az elején még fölülről jött a kötél, de egyre magasabbra, és legfőképp kifele másztam a a kéményből. Nagyon szar volt a terep, vizes, és fogástalan. Túljutottam pár kunszton, amin már vissza nem tudtam volna mászni. Az utcsó köztes 1méterre alattam, és vagy 6méterre tőlem jobbra volt, nem volt más választás, csak előre. Mindig azzal nyugtattam magam, hogy pár méter múlva könnyebb lesz, de pár méter múlva ugyan olyan kilátástalan volt mint előtte. Elkezdtem vissza traverzálni a köztesek irányába, és már csak pár méterre voltam annak az áthajlásnak a tetejétől, ahonnan a víz zubogott, és ahonnan már biztosan könnyű terepet reméltem. Ahhoz hogy elérjem egy mini peremet, és egy nagy vizes fűcsomót kellett megfognom. Nem volt más választás, rágörcsöltem a fogásra, tövig átkaroltam a fűcsomót, és átléptem. Kicsit elhelyezkedtem, és körbenéztem. A könnyebb terep csak álom volt. Egyszerűen minden nagy fogás mozgott. Mintha csak benyomták volna őket a fűcsomók közé. Kapirgáltam egy darabig, de egyre inkább láttam, hogy innen már nincs kiút. Leszóltam Petinek hogy vége, ennyi volt, biztos hogy esek. Peti még annyit javasolt, hogy valahogy fogjam meg azt a tömböt amin állok. Ez koránt sem volt egyszerű, de megpróbálkoztam vele. Végül valami elképesztő pózban elértem, úgy hogy még az egyik lábammal rajta álltam. Lelépte róla, és ott lengedeztem egy félig mozgó tömbön a karomon lógva semmibe kalimpáló lábbal :) Itt volt vége a dolognak elengedtem a fogást, és repültem, egyenesen bele a kéménybe. Puff, és már landoltam is a vízesésbe. Kb. 6métert zakóztam egy áthajlásból telibe egy lankás kéménybe. Szerencsére a két rozsdás szög derekasan kitartott, így nem kerültem lejjebb. Igazi élmény volt, aki teheti egyszer próbálja ki :) Itt véget is ért a mászás, nem láttunk rá esélyt, hogy egy újabb próbával följebb jutunk, és amúgy is teljesen át voltunk ázva.
Visszaereszkedtünk, és átmentünk Zergére, de itt sem sikerült a tervezett út, valahogy nem a jó útvonalon másztunk. Megelégelve az egész napot visszahúztunk a házba, és inkább kipihentük magunkat.
 |
| Peti a beszállásban |
 |
| Sztanyi |
 |
| Peti érkezik az első stanba |
