2013. január 7., hétfő

Déli koktél





 A Skótsa anabáza után  ismét a Zerge déli oldalára látogattunk. Hazaindulás előtt másztunk egy gyors, és nem túl nehéz utat. Ez az út pedig nem volt más, mint a Puskás pillér. Egy részét a nyári variánssal együtt másztuk, de több helyen a télnek kedvezőbb mix terepet választottuk, jól tartó fűcsomók társaságában. Hamar végeztünk is vele. Visszarobogtunk a házba. Sör, leves, aztán megindultunk lefele. Nekem külön élmény volt a bobbal lecsúszni. Néha már talán kicsit túl gyors is volt a tempó, de hát kell egy kis izgalom :)

Topo 12 (6.út)

Puskás út (13:09



Beszállás felé
Első hossz
Máté a második hosszban
Máté könnyű terepen a csúcs fele
Csúcs
Irány lefele
Csúszda



2013. január 2., szerda

Skót kaland a Tátrában


A házban volt egy fiatal lengyel srácokból álló sportmászó csapat. Szervezett edzőtábor jellege volt a dolognak. A vezetőkkel beszéltünk. Elmondták, hogy VI-os utakat tolnak a srácok. Télen, hágóvasban, jégcsákánnyal, sportmászók. Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon a hazai kemény mag, akik egész télen peremre edzenek a Buziban, vajon mire lennének képesek egy ilyen téli közegben :)
Mindenesetre a vezetők nagyon barátságosak voltak, igazából ők jöttek oda hozzánk, amikor Mátéval a topok fölött tanakodtunk. Megnézték a rajzokat, és mindegyikről mondtak pár szót.
A beszélgetés után a Wéber északi falán található Skótska Anabáza nevet viselő 2003-ban nyitott mixútat választottuk. Az út nehézsége M4+, a lengyelek szerint inkább M5. A legjobb mondat, ami az úttal kapcsolatban elhangzott az a következő volt: "Hard pitch, good protection, easy pitch, bad protection." Ez amúgy teljesen igaz is volt :)
Szóval a reggeli órákban fölbaktattunk a beszálláshoz. Fölmásztunk gyorsan a katlanba vezető jégfalon, és indult a móka. Nekikezdtem az M4+.-nak. Az eleje teljesen baráti, nagyon élveztem. Aztán jött egy kunszt. Inkább trükkös mintsem nehéz. Egy kéménybe beszorult tömbre kell följutni. Én pár próba után letettem a csákányt, és mintha lóra ülnék fölvettem magam a tetejére :)
Ezt egy elég combos bevágás követte. Hosszasan próbálkoztam vele. Egyszer vissza is huppantam, aztán végül meglett a megoldás. A következő kötélhossz is az enyém lett. Abba nem volt olyan kimondottan nehéz kunszt, inkább végig egyenletesen nehéz volt, a biztosíthatóság meg nem túl jó, de olyan nagy para nem volt. A hossz vége, a kiszálláshoz közelítve viszont elég ügyeskedős volt, mert minden mozgott,  biztosítás nulla, esni pedig nagyon nem akartam. A kiszállást Máté abszolválta. Nem nehéz,  nem is biztosítható. Ekkorra már szinte besötétedett. Valami oknál fogva túlságosan bíztam magamban, és nálam nem volt fejlámpa. Ilyen hibát sose kövessetek el. Egy fejlámpával ereszkedni nem túl vidám dolog. De azért a körülményekhez képest jól leértünk. A Lavy Y-ba ereszkedtünk vissza. Nem mondanék semmit róla, mert én fejlámpa nélkül nem túl sokat fogtam fel belőle. Máté már mászta nyáron, ő vezette az ereszkedést.
Összességében nekem nagyon tetszett az út. Kellőképp küzdelmes volt, így kielégítette minden ilyen-nemű vágyamat. És azt hiszem Mátéét is :D

Hardware: -min. 2x50m kötéll (2x60m-el jobban jártok)
                  - a cucc elég szubjektív. Én pakoltam mint az örült, főleg ahol tudtam. Összességében                      elmondható, hogy a friendek jól jöttek, és sokat szögeltem is. Azért leírom, mi mit                        vittünk.
                  - 12db express
                  -9db friend
                  - 6db szög
                  -éksor
                  -5-6db heveder

Topo
Időjárás
Szállás

Skótska Anabázia (02:00)

Az első kunszt után alulról


Ugyan ez fölülről 

Stand

Máté érkezik


Pörgés a bevágásban


Mix it




Próba Cseresznye



Mátéval úgy döntöttünk, hogy mászással töltjük a két ünnep közötti időszakot. Bár ha jobban belegondolok,  mással nem is tölteném szívesen :)
A csapat négy főről indult, de az időjárás, és egyéb problémák miatt csak ketten maradtunk. Az előrejelzések végigböngészését én is fontosnak tartom, de annak ellenére, hogy 28.-ára nem mondtak verőfényes napsütést, mindenképp menni akartunk. Ami kicsit jobban aggasztott, az a felmelegedés volt, de a jósok szerint, annak 26.-án vége kell hogy legyen. Szóval nekivágtunk!
27.-e délelőtt érkeztünk. Fölrobogtunk a házba. Én bobon húztam a cuccot, Máté a hátán cipelte. Jó időben felértünk, és bele is csaptunk az idény első téli mászásába.
A Zergére vezető Könyv utat néztük ki. Nyáron másztuk már, egy próbát megért. Már a beszállásnál látszott, hogy sötétedés előtt nem végzünk, de azért nekivágtunk, hadd szokjuk az érzést. Az első kötélhosszra maradt idő, ami jó kis mulatság volt csákánnyal és hágóvassal. Mindkettőnknek új ez a stílus, úgyhogy minden mászott méterrel jobban ráéreztünk a témára.
Másnap beköszöntött az áldás. Szelet, havat, és 0°C körüli hőmérsékletet hozott. Ismét a Zergére látogattunk, mert előző nap kinéztem egy bevágást, jobbra a könyvtől, amiben látszólag elég jó jég és firn volt. Fölérve a remek időben neki is vágtam, de a meleg miatt elég rossz minőségű hó, és még rosszabb jég fogadott. Küzdöttem vele egy darabig, majd miután már semmi olyat nem találtam, ami tartott volna, visszaereszkedtem. Elindultunk egy másik, Puskás úthoz, ami a topo szerinti képek alapján inkább drytoolingosabbnak tűnt, de az idő csak rosszabbodott, így inkább visszamentünk a házba, hogy legalább a másnapi jó időre rápihenjünk.
 Nem mondanám fölöslegesnek ezt a másfél napot. Szoktuk a hágóvasat, és a jégcsákányt, próbálgattuk mi tart, és mi nem, így a jó idő érkezésére már készek álltunk valami jó kis mix útra :)

Készítettünk pár felvételt, amiket ITT meg is nézhettek.