Csütörtök este a Geigerröl visszatérve épp sörözgettünk, amikor Krisztián az ablakon át meglátott két zsákra kötött rózsaszín lécet, amint épp beleütközik ajtó tetejébe. Éreztük, hogy ezt a jelenséget közelebbről is meg kell szemlélnünk, úgyhogy lementünk az előtérbe. Nagy meglepetésünkre lent Gerit, és Gyuszit találtuk, pedig Esztert, és Ádámot vártuk :) Később befutottak ők is, és így már teljes létszámmal folytattuk a sörözést.
A négy újonnan érkezett célja is a Venediger volt, amihez én, és végül Patrik is csatlakozott, mivel pár napja kinéztünk egy kuloárt, ami egyenesen levezet a Venediger alatti gleccserről, és gondoltuk lecsúszunk rajta. Másnap el is indultunk. Az idő remek volt, és jól is haladtunk. Patrik ért fel elsőnek a csúcsra, aztán nemsokkal később Geri és én. Mi szenvedtünk egy kicsit firnvas nélkül. A többieket még nem láttuk a gleccseren a csúcsról. Fönn fotóztunk egy párat, majd indulhatott a móka. Most a jó idő miatt a csúcs melletti púpon csatoltunk, és jobb útvonalon értünk le a Rainerhorn, és a Venediger közötti nyeregbe. Itt elbúcsúztunk Geritől, aki fölment a Rainerhornra, mi pedig a Hohes Aderl tövében tovább ereszkedtünk. A havat már kikezdte az erős napsütés, de még jó volt, és nagyon élveztük a lefele utat. A legemlékezetesebb rész a végső kuloár volt. Patrik még habozott minden kanyar előtt, de aztán csak rávette magát, és lejött rajta. Ez a lecsúszás méltó zárása volt az egész heti túrának.
Másnap délelőtt összepakoltunk, leküzdöttük magunkat azon a csodás völgyön a parkolóba, és elindultunk vissza Budapestre. Mindannyian meg voltunk elégedve a héttel.
