Szikla Szirt: Psendova út

Psendova cesta (1.hossz nem látszik..)

Szombat reggel szakadó esőre ébredtünk. Ez már csak azért is vicces volt, mert a bivakunk ugyebár csak félig volt fedett. Szóval amikor már tocsogtam a vízben úgy döntöttünk mégiscsak följebb költözünk egy fedett bivakba. Nálam csak egy vékony nemtúlságosan vízhatlan cipő volt, úgyhogy mezítláb flangáltam a cuccaimmal a réten. Mókás látvány lehetett.
Sajnos az idő nem javult egész nap, de legalább már fedett helyen voltunk.
Másnap tiszta napos reggelre ébredtünk. Neki is vágtunk a következő tervnek a Psendova útnak a Lomnic nyugati falán. Már másztam ezen a falon, igazán egyedülálló a Tátrában. Fölbaktattunk a Lomnici-vállra, lemásztunk a láncokon, és már ott is voltunk a beszállásnál. Az első hossz a Hokejkával egyezik, ezután egy rávezető könnyebb rész következett, majd indult a küzdelem. Elsőnek egy VI-.-os bevágás következett. Az alja nem volt túl szép, nagy expanding tömbökön vezetett. Cserébe jó nehéz volt. Fincsi dolog éket tuszkolni egy elvált tömb mögé :) A hossz vége már kompakt volt, és ahhoz képest, hogy VI-, igencsak nehéz. Ezt egy jó kis tábla követte, amit Máté mászott, majd végre elérkeztünk a kulcshosszhoz. Nehézsége VII-.- volt, és egy kis plafonon átívelő repedésből állt. Elindultam a repedésen, az eleje nem vészes, majd egyre jobban kihajlik, végül pedig beletorkollik a plafonba. Alulról megnyugodva láttam, hogy kötélgyűrűk lógnak a plafonból. Közelebb érve kiderült, hogy faékek. Igazán megörültem. Persze azért nagy lendülettel nekimentem a dolognak. Karos erőigényes mozdulatok következetek, soha nem másztam még hasonlót. A kulcsmozdulat a kiszállásnál volt. Szerencsére előtte betámasztottam vállal a repedésbe, és így tudtam pihenni, és köztes rakni. Ziáztam azt' nekiálltam. Kiszállni egy plafonból piaz mozdulattal embert próbáló feladat. Sajnos el is fogytam, és visszahuppantam. Kis pihenés után újra próbáltam. Most már ment. Csak nyúltam az egyiket a másik után, siettem, hogy kiérjek mielőtt újra elfogyok, pláne, hogy a köztes egyre messzebb volt. Újabb berakásáról szó sem lehetett. Mászni kellett és kész. Megkönnyebbültem amikor kiértem. Megakasztottam a bent lévő csomóéket :), és toltam is tovább. Már nem volt olyan nehéz a repedés, de könnyűnek sem mondanám. Igazi karos repedésmászás. Látványos, és izgalmas. Ezt könnyebb, de hasonlóan szép hosszok követték egész a csúcsig.
Mindketten örültünk a sikernek, igazán különleges úttal lettünk gazdagabbak.

Hardware: - 2x50m kötéll
-8-10db express
-5-6db friend (kicsi, és nagy méret egyaránt kellett)
-éksor
-4-5db heveder
Topo: itt
Időjárás: itt
Szállás: -Megközelíthető a Téry házból, de legkönnyebb a Kőpataki-tótól (Zamkovszky ház)