Mont Blanc fájdalomdíjnak :)

Miután lejöttünk a Dru-ról, valamit mindenképp meg akartunk mászni. Valami kellett a lelkünknek....
Pihentünk egy éjszakát a már jól bevált taconnazi Grand Camp-ben, aztán reggel nekiindultunk a Mont Blanc-nak. Valamivel meg kellett fűszerezni a francia normálutat, így mindenféle felvonó és egyéb segítség nélkül gyalog indultunk el Le Houches-ből (1008m). Az aznapi cél a Tete Rousse (3167m) menedékház volt. Szép lassan fogyott a szint és a táv is. Nid d' Aigle magasságában persze eleredt az eső, de szerencsére nem tartott sokáig. Aztán elérkeztünk az utolsó meredek részhez. Nagyjából 100m szint volt még hátra, amikor nekikezdett a vihar. Dörgött villámlott és egyre erősebben esett. Én max sebességre kapcsoltam és az irgalmatlan jégeső előtt már a házban voltam. Egy perc múlva már Máté is ott volt. Örömmel konstatáltuk hogy túl vagyunk a napi 2160m szinten és a vihar nagyját is megúsztuk.
A házban némi étekkel jutalmaztuk magunkat, majd a vihar elállta után végleg kivonultunk a házból és föllőttük a kis zöld sátrunkat.
A tábor tele volt ukránnal. Nagyrészt a házban főzőcskéztek, szárítkoztak és csak aludni jöttek ki a sátrakba. Ezt sosem tartottam túl etikusnak. Ha sátrazik az ember sátrazzon, annak minden velejárójával....

Másnap pihenőnapot tartottunk. Egyrészről mert némiképp fáradtak is voltunk, másrészről meg szinte egész nap szakadt az eső. Estére elállt. Az ég kitisztult. Mi összepakoltunk, pihentünk egy keveset, majd a tervezethez képest némi késéssel hajnali 2-kor elindultunk.

A sziklás terep a Gouter-ig gyorsan ment. Pirkadatra már a nyeregben voltunk a Dome du Gouter alatt. A Vallot házat is gond nélkül elértük. Pihentünk, majd irány tovább. Az utolsó 500m szint már nem ment olyan gyorsan. Nekem 4500m volt az eddigi legmagasabb csúcsom. Máténak a Gloki. Éreztük az új közeget. Én egész lelassultam, még úgy is, hogy a szezonban már másztam 5db négyezrest... A szél ordítva dühöngött, a látvány sejtelmesen káprázatos volt. Gyönyörű hegy annyi bizonyos. Egyszer minden mászónak föl kell állni a csúcsára!
Mi is fölértünk. Csúcsfotó, aztán irány le. A Tete Rousse-nál összekaptuk a sátrat, majd tovább hajtottuk magunkat. Csendes esőben ereszkedtünk, de már szinte megszoktuk. Meg sem álltunk a Col de Voza alatti kis házig, aminek az erkélyén töltöttük az éjszakát.
Fölfele 1643m szint, lefele 3480m volt a napi etap. Nem kellett altatni egyikünket sem...
Másnap még beköszöntünk a kempingbe Szilágy Zsoltéknak, aztán irány a Dolomitok, hogy a sziklás részén is javítsunk a túrának :)

Fölmenetben

.

.

Tombol a jégeső

Tápolás

Hegymászóétek

Goutier

A baloldali a mi otthonunk

Bionnassay és a WC

Este tévézés helyett

Őfelsége

MB traverz

Vallot

.

.

Karmok

.

Csúcson

Ördög gerinc

Tábor a Tete Rousse-nál

Esti szállásunk