Egy síző nem csinál telet!

Szeptember 13.-án a Glockner csúcsán jártam. Aznap egész sok hó esett. Jóféle por! Megfogant az ötlet, síelek egyet!
Hétfőn visszatértem léccel, fókával felszerelkezve és kedden csúsztam is egy jót a Hoffmann gleccseren. A porhó egy vasárnap alatt eltűnt, a nap és az éjszakai fagy hatására keményre fagyott, de a délelőtti napsugarak tökéletes sípályává alakították a gleccsereket.
A Hofmann gleccseren csúsztam le elsőnek. A gleccserhasadékokra még figyelni kellett, de lehetett adni neki rendesen.
Sajnos a Stüdlhütte fele már mély, olvadt hóba evickéltem lefelé, mert megvártam a normálutas csapatot. Utólag jöttem rá, hogy ez kár volt, ha előbb megyek, ott is jót csúszok.

Az ősz velejárója volt, hogy sokat kellett cipelni a lécet, mire elértem a hóhatárt, de így a szezon legelején ez még megérte. :) Remélem hamarosan beköszöntenek a nagyobb havak és meg is maradnak a tél folyamán nem úgy mint az előző szezonban...

Pihen a paripa

A létra alatt

Szakállas selfie vérző orral :)

Árnyjáték 

Fektetem a nyomot

Hasadékok a sípályán

Három a Magyar Igazság!!!

Történt egyszer a nagy Júliusi pörgésben, hogy a Glocknerre indultam túrát-vezetni. A vezetendő Tóth Péter talpraesett fiatalember személyében érkezett, akivel egy vidám hétvége zárásaként egy szép szombati napon értünk föl a Glockner csúcsára. Le is battyogtunk ahogy kell a Stüdlhüttébe és Vasárnap reggel készülődtünk is hazafele. Épp a bakancsomat vettem, amikor ismerős arcok léptek be az előtérbe. Nagy meglepetésemre népes MAHOE-s csapat érkezett, Adri+Gábor, Eszter+Gábor és barátaik Berni+Gábor személyében. Szó-szót követett, és meggyőztek, hogy menjek velük vissza. Nem is kérettem magam sokáig, Peti mondta, hogy nem gond maradjak csak.
Lényeg a lényeg, aznap Adrival újra megjártam a csúcsot, a többiek fáradtak voltak, így az Erzherzogban maradtak, Adri viszont derekasan bírta a menetet. Hétfőn a két Gábor nekiveselkedett a csúcsnak, gondoltam, ha már itt vagyok, minek maradjak lent, így hétfőn is másztunk egy csúcsot. Három nap, három csúcsmászás, igazi ráhangolódás volt a következő projektre :D

Peti a csúcson

Keep Smile :)

Gáborokkal a csúcsgerincen

Egy Jó északi-fal sosem rossz :D (Vagy mégis?)

Miután leértünk a normálútról, késznek éreztük magunkat egy komolyabb feladatra, méghozzá a Glockner északi falára. Tartottunk egy pihenőnapot, megnéztük a beszállását a bivakhoz vezető útnak, majd 22.-én hajnali 1órakor nekivágtunk. A Mayerl rampa került terítékre.
Egy menetbe terveztük a mászást, gleccsertől-gleccserig. Azért hagytuk ki a bivakot, mert sok rémtörténetet halottunk arról, hogy az mennyire tele szokott lenni :)
A sötétben kissé nehéz volt a tájékozódás, de aztán találtunk egy halvány nyomot, amit követni tudtunk. A Bivak alatt nagyon mély hó volt, mindenféle nyom nélkül, úgyhogy végig kellett taposni. Ez sokat kivett belőlünk. A hajnali órákban Elértük a bivakot. Ekkor már 900m szint taposás állt mögöttünk. Utolért minket a nyomainkban fölszaladó olasz páros. Nem bántam, így a beszállásig ők tapostak.
A bivak amúgy teljesen üres volt, ezt már jelezte, hogy nem a legtökéletesebb a helyzet a falban :)
A rámpa beszállásáig rossz minőségű hóban kellett fölcaplatni. A rámpa előtt annyira omlott le minden, hogy egész kellemetlenné vált a dolog. Le-le pillantgattam, és csak bízni mertem benne, hogy nem csúszunk vissza. Végül valahogy elküzdöttem magam az első használható jégfolthoz, és becsavartam egy csavart. Ez nagy megkönnyebbülés volt :)
Az idő ekkor elkezdett ködösödni, és csak romlott a nap folyamán. A rámpa állapota elég rossz volt. Nem volt elég jég, pedig elméletileg még szezonban voltunk. Sok kilógó kő volt, amit az olaszok előszeretettel lerúgtak. A fölső régióban már vastag volt a jég, csak a nemrég ráesett hó egy kásás réteget alkotott a felszínén, ami nem könnyítette a dolgunk.
Lényeg a lényeg, fölküzdöttük magunkat. Fönt pihentünk egy keveset a szélviharba, majd nekiálltunk az északi-gerincnek. Nagyjából tiszta volt, de azért a hágóvas fönnmaradt. A nagy ködben nem látszott semmi, így egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Végül kibontakozott a csúcskereszt a ködből, aminek igencsak örültünk. Délután volt mire fölértünk a csúcsra.
Lefele kitört a hóvihar. Zizegtek a csákányok, és a fémoszlopok. Döngettünk lefele ahogy csak bírtunk. Az Erzherzog házban megvártuk amíg lecsillapodik, aztán elindultunk lefele.
Végül este 9-re értünk újra a sátrakhoz. Hosszú és fárasztó nap volt.

Hardware: (mi ezt vittük...)
                - 1x60m kötél
                - 8-10db jégcsavar
                - 6-8db express
                - 3db friend
                - 4-5db nagyobb ék
                - 4-5db heveder
Topo
Időjárás

A beszállás fele

A rámpa alatti hómező

A rámpa

Máté a rámpa elején

Kissé koszos a jég...

Sáros stand

Kásás stand

A tiszta pillanatok egyike

Közel a vég! 

Északi-gerinc

TrollHammer

A Pusztító :)

Egy kis hó sosem árthat :)

Indulás!!

Vége a vizsgáknak! Indulhat a nyár :D
Megvártam amíg Dékány Máté is legyűri kötelességeit az egyetemen, aztán robogtunk is ki az Alpokba. Máté jóformán az utolsó vizsgája után egyből a volán mögé ült. Ennek az az apróság lett az eredménye, hogy a zakójában maradt a személyije, aminek az osztrák rendőrök annyira nem örültek, de végül továbbengedtek :)
Na szóval, a lényeg, hogy sok készülődés után Júni. 18.-án estefelé rajtoltunk, és a Grossglockner-t vettük célba. Másnap hajnalban érkeztünk, szerencsére még azelőtt, hogy a kapuk kinyitottak volna a Franz-Josef-hez vezető úton, így a túrának ez a része is költséghatékony lett :)
Egyből fölkaptuk a zsákokat, amelyek olyan nehezek, és nagyok voltak, amelyekre még nem volt példa mászó pályafutásom során. Szerencsére nem kellett sokat cipelni, ezért szaladt meg kicsit a kezem a pakolásnál. Levittük a pakkokat a gleccserre, itt kettészedtük őket, és egy fél óra séta után tábort vertünk a morénahalmon. Kis pihi, kajálás, és neki is indultunk a normálútnak.
Délután értünk fel az Erzherzog ház alá, ahol egy jónak ígérkező helyen letáboroztunk. Nekiáltam hóbarlangot ásni, mert várható volt egy kis eső az este, de túl nagy fába vágtuk a fejszénket, így félkész állapotban abbamard az ásás, és a szabadban aludtunk. Természetesen nekikezdett szemerkélni az eső, de annyira fáradtak voltunk, hogy csak magunkra húztuk a bitvakzsákot, és aludtunk is. Ekkor már 36 órája ébren voltunk.
Másnap egy gyönyörű napfelkeltére ébredtünk. Szép időben mászhattunk végig a csúcsig, és vissza a sátrakhoz a gleccserre. Egyedül a mély szottyos hó nem volt túl kellemes :)

A pakk :)

A hegy

Igásállat 

Pasterze

Álla BC egy része

Meló után édes a sör :D

Máté indul a hegyre

Veszett ötlet

Végül kinn maradtunk

Hajnal

Kleine Glockner

Melósok a csúcson :)

A teljes tábor