Borban az igazság!

Vasárnap már inkább a minőség került előtérbe. Csak egy utat néztünk ki, a Grossofenen az In Vino Veritas-t. Igazából többre amúgy sem lettünk volna képesek :)
Nagyon szép út, kompakt kőzeten, szigorú fokozatokkal. A kulcsrészt VI+-ért adták. Repedésmászás volt, amit elvileg szeretek. Gyönyörű hossz volt az tény, de piszok nehéz. Bele kellett ülnöm, ami eléggé zavart. Talán az egyik legnehezebb VI+ volt, amit a völgyben másztam. A továbbiakban már emészthetőbb hosszok következtek.
Az útban rengeted a nitt, így félni nem kell tőle. Épp ezért ajánlom mindenkinek, mert nagyon szép út!

Lefele ereszkedni kell. Érdemes több kisebbet. Mi először
megpróbáltunk egy hosszút, visszamászás lett a vége....

Falrajz (8-as számú)

Kriszti a beszállásnál

Robi az élen

Kriszti az első hosszban

Húzóra!

Support :)

Egy stand

Ereszkedés, reméljük most már nem akad be :)

Tripla vagy semmi!

Még Július 19.-én történt, egy napsütéses szombat reggel a höllentali völgyben, hogy Krisztivel úgy gondoltuk, edzünk egyet, nagyobb projektekre. Ez nagyjából annyit jelent, hogy annyit mászunk, amennyit csak bírunk :)
A mennyiséget helyeztük előtérbe aznap. Három utat szemeltünk ki, a Richterweg-et (V-) és a Stadelwandgrat-ot (III), melyek akár egy útnak is tekinthetőek, végezetül pedig a Brüderlein Fein-t (VI).
A Richterweget pár hossz kivételével szinkronban másztuk. Nagyjából három óra alatt, úgy, hogy az út felétől beragadtunk egy töketlenkedő német párocska mögé, akik semmikép sem akartak elengedni, amit nem is titkoltak. Aztán végül csak átrongyoltam rajtuk, de így is nagyjából egy órát vesztettünk miattuk. A Grat nagyon hamar megvolt, majd ledöngettünk a fal alá, megittuk az összes vizünk, majd nekimentünk a Brüderlein Fein-nek. Eléggé kiszívott minket az erős nap, így kissé nehézkesen indult az utolsó út. A VI-os reibung traverz meg is viccelt, pedig akkor már nem voltam épp vicceskedő hangulatomban... Lényeg a lényeg, átmentem rajta :)
Ezután már hamar az út végén voltunk. Szerencsére innen ereszkedni kell, ami kényelmesebb mint legyalogolni.
A fal alján elégedetten nyugtáztuk, hogy sikerült véghezvinni  a tervezett programot. Aznap kereken 30 kötélhossznyit másztunk.

Richterweg

Richterweg kulcshelye

Stadelwandgrat

Brüderlein Fein

Höllental

A novemberi hosszú hétvégén még engedett az idő, így mászni indultunk Höllentalba. Sajna csak péntek-szombat volt mászóidő, de ez is több mint a semmi.
Pénteken Mátéval a Durststrecke utat választottuk. Infónk csak a Thomas Behn kallerből volt, ott pedig az állt, hogy az út csak félig van felújítva. Az alja nagyon jó, a tetején rosszak a nittek, nagy a köztes-táv és néhol füves, de elvileg talán 2006-ra kész lesz... Mivel 2006 már rég elmúlt, bedobtunk pár friendet és éket a zsákba, aztán nekiindultunk.
Az út valóban nagyon szép, és végig föl van már újítva. A Kessels mellett megy, így ez is jó hosszú (17sl). A VII-.-os részek nem nehezek, vagyis nem reibungosak. Ellenben az első VI+.-os reibung nekem gondolkodós volt :) Mindenképp érdemes kipróbálni!
Szombaton egy sajátos utat másztunk a Vordere Klobenwand-ra. Már nem is tudom melyik útban kezdtünk VII+.-ért, ami a teljes megsemmisülést jelentette számomra. Miután Déli-Kárpátokat idéző variánssal a standba kerültem, Máté jött egy VII-.-os repedéssel, ami sokkal jobban ment. Nagyjából gond nélkül. Neki is, meg nekem is. Asszem egyikünk sem egy reibung guru... Utána a Nix Für Suderer-ben másztunk két szép piazos hosszt. Nekem nagyon tetszett, mindenképp megér egy próbát annak aki még nem mászta. Végül pedig egy mészkövet meghazudtoló nagy szabályos repedésen szálltunk ki VII-.-ért. Összesítő rajzról szedtük össze a hosszokat, és egész jó lett a végeredmény :)

Durststrecke topo

.

Beszállás ismertetőjele :)

Máté fölött a VI+-os reibung

Régi nitt

Új nitt

Kiszálló repedés (VII-)

Egy kis Rax

Múlt hétvégén a MAHOE tanfolyam Höllentalba látogatott. Habár előre látszott, hogy Vasárnap rossz idő lesz, a Szombati napsütés vonzotta a csapatot. Reggel érkeztünk, és az elején mindenki a tanfolyammal foglalkozott. Én Juditnak segítettem az oktatásban.
Kimondottan talpraesett csapat jött össze, úgyhogy gyorsan végeztünk a Vordere Stadelwandon a kiszemelt úttal. Ennek örültem, mert a délutánra már egyéb tervem is volt. A project megvalósításához összeálltam Zozival (Nemes Zoli). A kiszemelt út a Winteropening volt. Megkerestük a beszállást, és neki is álltunk. Én kezdtem, VII+.-ért. Dinamós felnyúlás várt rám. Sajnos csak sokadik próbálkozásra sikerült. Zozi nem tökölt sokat a témával, hosszú karjai hamar elérték a megfelelő fogást :) Ezt még pár gyönyörű VII-.-os tábla követte. Volt köztük technikás tipegős, és durr bele dinamós is. Itt kezdtem el igazán érezni, hogy a nyáron szinte végig grániton másztam. Egyszerűen nem éreztem rá a sziklára, nem találtam a fogásokat. Nem hittem, hogy ilyen tényleg van, de most megtörtént velem is. Az októberi hosszú hétvégére mészkövet terveztem, de ezek után lehet gránit lesz belőle, majd kiderül. Mindenesetre az utat csak ajánlani tudom. Annyit azért hozzátennék, hogy a  teljesítéséhez mindenképp kell tudni VII.-est mászni, ugyanis A0-ázni nemigazán lehet :)

Hardware: topo jelöli mi kell az útba.
Topo
Időjárás
Szállás: -Kaiserbrunn (vadkemping)
             -Weichtalhaus

Oktató, és oktatott

Zozi a táblán