Amikor végre nem tört meg a jég - Tátra-csúcs

Történt ugyanis, hogy a hétvégére megérkezett a Poprád-tavi szállóba egy kisebb MAHOE-s különítmény. Pontosabban Eszti, Ádám és Geri. A szokásos Tátra-csúcs volt a tervük, csatlakoztunk mi is. Azért mondható szokásosnak, mert a banda tagjai - beleértve jómagam és Mátét is - már párszor megjártuk csúcs nélkül a Tátra-kuloárt. Szóval ismét egy próba, hátha most összejön :)
Reggel kényelmesen nekivágtunk. Jó tempóban haladtunk az Omladék völgyben. Hamarosan már a völgyzárlat utolsó meredekén kaptattunk föl. A nyeregbe beöltöztünk, majd két szlovák srác jóvoltából betaposott ösvényen elértük a kuloár tetejét. Eddig ment mindig, de így télen, Geri kivételével még egyikünk se jutott át a sziklapadon a csúcsig. Mindig rossz volt a hó...
Mindenesetre ezúttal jónak nézett ki. Előrántottam a másik csákányom és nekivágtam. A hó tényleg jó volt, de egyre vékonyodott. Volt jég is a sziklán, ezen egész jól lehetett haladni. Egy részen szinte teljesen elfogyott ez is. Épp hogy áttipegtem rajta. Szerencsére nem törött le az egész....
Fölérve ledobtam a kötelet Esztinek, és pár perc múlva mindenki a csúcson volt :D
Szóval végre összejött. Következhet a kuloár megsíelése!

Ui.: A küzdelmes mászástól kiizzadva egy kis hűsölésre vágytunk. Ennek eredményét lejjebb láthatjátok :)

Pihi

Geri a nyeregben

A kuloár

A rámpa

Végre valahára :)

Csak lazán

Lefele a rámpán

.

MAHOE Rules!

balról jobbra:
Máté, Eszti, Ádám, Geri, Bálint

Dupla vagy semmi

Ebben a szezonban nekem eléggé kimarad a Tátra. Ezt sajnálom is kicsit, de talán majd a téli szezonban. Meglátjuk... :)
Szóval, hogy azért szépítsek ezen a dolgon, Szeptember végén Krisztivel fölpattantunk a vonatra és kirobogtunk a Gránitparadicsomba. Fölsétáltunk a Poprádi-tóhoz, betermeltünk némi sört és forralt bort, aztán fölcuccoltunk az Ökörhát-torony alá, ahol birtokba vettük a legnagyobb bivakot :)
Az idő már hűvösre járt, úgyhogy másnap nem keltünk korán. Olyannyira nem, hogy 11.30-kor szálltunk be :)
A torony alatt nagy tömeg volt. Mindenki a Stáflovká-t rohamozta meg. Mondanom sem kell, hogy mi is azt szerettük volna.... Gyorsan változtattunk a terven és nekiálltunk a Stanislawskinak. Nem csalódtunk ebben sem. Igazi Stanislawskis V-ös. Könnyen emészthető. Váltva másztunk, nagyrészt bevágásokat és repedéseket követbe. A standok fúrtak, köztes nincs sok, de lehet szórni ha valaki igényli. Leelőzve minden Staflovkás partit, elsőként értünk aznap a csúcsra :)

Gyors ereszkedés után úgy gondoltuk, hogy van még bennünk erő. Nekiugrottunk mi is az immár szabad Stáflovka-nak. Ez egy kicsit nehezebb V-ös, de azért még ez is vállalható, minden V-ös mászónak. Kriszti is tolta benne előre ahogy azt kell. Minden kötélhossz szép. Az alsó jó kis bevágásokba megy, a teteje pedig egy impozáns táblán. Standok itt is ragasztottak.
Végezve mindkét úttal, lesétáltunk, összeszedelőzködtünk, és a Poprád-tavi szállóban csatlakoztunk Dékány Mátéhoz és a sörökhöz :D

Hardware: (mindkét úthoz)
               - 1x 50m kötél (le lehet sétálni, ereszkedni csak 2x 50m-el lehet)
               - 5-6db expressz
               - 3-4db friend
               - éksor
               - 4-5db heveder
               (szög kalapács egyáltalán nem szükséges)

Topo: Stani, Stáfi :)
Időjárás

Szállás: Poprád-tavi szállóból a beszállás kb 1,5-2 óra
           Az alsó tónál a turistaúttól kb 5-10 percre jó bivakok vannak

Ebéd

Beszállás

Beöltözés

Kriszti a 2. hosszban

Csücsülőstand :)

Egy szép bevágás

Stáflovka táblája

Átlépés a Stani.-ba

Csúcsfotó :)

Stáflovka 1. hossz

Kriszti követ

Kriszti a fölső táblán