Kékestető

Mire hazaértünk Tátrából, kis hazánkba is beköszöntött az extrém hideg, a szibériai tél.A hőmérséklet megközelítette a -10°C-ok, és leesett kb. 20cm friss hó! Mindenféle médiahisztéria és nagyszülői óvás ellenére Árpival halált megvető bátorsággal autóba ültünk, és vasárnap(02.05.) reggel elnéztünk Mátrafüredre. Csatoltunk,és föltúráztunk a Kékesre. Az idő gyönyörű volt, a hó kicsit kevés, de fölfele még teljesen elég. Lefele az erdőben csúsztunk. Na erre már nem volt elég hó. Vagyis a legnagyobb baj az volt, hogy laza porhó volt, amit a kanyarba föltúrt a léc, és alatta ott bújtak a kövek. Ezt meg is szenvedte a lécem, úgyhogy most ráfér egy szerviz. Itt döntöttem el, hogy összerakok valami ócska túralécet az ilyen mókákra.

Téry-horhos-azaz nincs hideg csak szar ember :)

Mielőtt hazaindultunk gondoltuk csúszunk egy nagyot, bevetve az egész heti tapasztalatot,és sítudást. Erre a Téry-horhos látszott legalkalmasabbnak. 900m-szint, és az elejétől a végéig csúszás. Neki is vágtunk.
A túra napján kellemes -26°C-ra ébredtünk, de ez lent még nem gátolt minket. Jól haladtunk az alsó kuloárig, itt lecsatoltunk,és föltrappoltunk a folyosón gond nélkül. Utána újra lanka jött. Kriszti alulról kijelentette, hogy ő nem hozza föl a léceket, mert úgyse tud lecsúszni. Ez az alsó, és a fölső kuloárra igaz is, de a kettő közötti lankán jól jött volna a léc, legfőképp fölfele. Na de ekkor már nem volt mit tenni. Itt kezdődött a harc az elemekkel. Kriszti a mély hóval küzdött. Balázs, és én léccel mentünk,és meg-meg vártuk. Nekünk a lábunk kezdett lefagyni. Elég kellemetlen érzés. Én meg is álltam dörzsölgetni kicsit. A szél is elkezdett fújni, ami még jobban fölerősítette a hideget. Fölértünk a fölső kuloár aljába, és elkezdtük mi is törni az utat, hogy ne Krisztinek keljen. Kriszti kicsit lemaradt, mi pedig elöl rúgtuk be a lépéseket. Mi már majdnem a tetején voltunk, Kriszti a közepén mikor jött pár síző,és totál elkenték az összes nyomot Kriszti nagy örömére. Gyorsan fölmásztunk, levakartam az arcomra fagyott jeget, vettem egy hágóvasat, aztán visszamentem Krisztiért. Fönt kicsit átmelegedtünk a napsütésbe, aztán irány le. Kicsit lejjebb vittük a léceket, és csatoltunk. Még itt is jó meredek volt, flatteroltam egy adagot az első kanyar előtt :) Ezt egy igazi porhavas freeride rész követte. Jó kis síterep. Aztán elérkezünk az alsó kuloárig. Megvártuk Krisztit, aztán nekiindultam. Számomra ez még elég meredek, meg is szenvedtem vele, de végül egész jól leértem. Balázs is leküzdötte magát, így a hét végére egész belejött. Alul már mindhárman lécen voltunk, és hamar lecsúsztunk a házig.
Lent kiderült Balázs lába megszenvedte a hideget, volt pár lila lábujja, de aztán úgy ahogy rendbe jöttek. Megküzdöttünk mindhárman a horhossal.

Alsó kuloár

Középső szakasz

Fölső kuloár

Lefele

Tánc

Kriszti

Porhavas móka

Az alsó kuloár tetjén

Észak és Dél

Kriszti már régóta meg akarja mászni a Karbunkulus tornyot, úgyhogy szerda reggel neki is álltunk a projekt megvalósításához. Az északi oldalról közelítettük a problémát. Az elején léccel mentünk, majd elég kevés hóval fedett meredek füves köves szakasz következet, ahol már hágóvasat és csákányt használtunk. Ezt a kellemetlen részt egy rámpa követte, ami majdnem a csúcsig tartott. Na innen fordultunk vissza :) Legfőképp, mert a rámpa nem tűnt túl egyszerűnek, és hárman biztos nem haladtunk volna olyan jól. De talán azért is,mert csak 50m kötelünk volt, így se fölfele nem tudtunk volna sokat mászni, se lefele ereszkedni,és a rámpa elején még egy tisztességes standot se lehetett berakni...
Visszamásztunk a lécekhez. Itt szétvált a csoport.Kriszti visszacsúszott a házba, Balázs meg én pedig fölcaplattunk a Keleti-Zerge-csorbába. Ez egy napsütötte déli kuloár, így hátrahagyva a sok fölösleges nehéz holmit egy szál pulcsiban másztunk. Hamar föl is értünk szétnéztünk, aztán irány lefele. A kuloár legteteje elég meredek, ide nem hoztuk a léceket, de kicsit a felén túl csatoltunk, és csúsztunk egy jót a házig.

Karbunkulus északról

Visszavonulás

Kriszti lefele, nyomaink felfele

Fölfele a csorbába

Csorba

Csatt

A sötétség kapujában

Entrance 

Balázs karmol

Závojovy jég

Semmiképp nem szerettük volna kihagyni a programból a jegezést. Sajnos idén mindenhol rosszak, vagy egyáltalán nincsenek jegek, de szerencsére a zöld tó környékén találtunk mászhatót. Igaz nem volt túl nagy, de legalább volt :)
Reggel fölléceltünk a jég alá, kimásztam előre, aztán mindenki mászott párat felsővel. Az egyetlen kellemetlen része a napnak a -20°C-os hideg volt, amit az éppen nem mászók szenvedtek meg.

Én

Bazsi

Kriszti

Fehér-tavi-csúcs

Másnap kicsit korábban keltünk, és elindultunk a Fehér-tavi-csúcsra. Az út eleje meredek volt, itt háton vittük a léceket,és csak később csatoltunk. A völgy további részében teljesen jól hasznosíthatóak a lécek, és jól is haladtunk. A völgy zárlatában van a csúcs. Először fölmásztunk egy kuloáron, aztán jött a gerinc. A nyeregben elővettük a beülőt és a kötelet, mivel nem jártunk még sose arra, és nem tudtuk mi fogad minket. Szerencsére volt már nyom. Jól haladtunk, a hó tökéletes volt, és a kötél sem volt olyan indokolt, de azért Krisztit megnyugtatta. Fönt gyönyörű látvány fogadott bennünket, és a szél ellenére is időztünk kicsit. Lefelé én a kuloár közepén csatoltam, mivel a teteje túl keskeny és meredek volt számomra. A többiek valamivel lejjebb. Jót csúsztunk lefele. Mindenki kezdett belejönni. Balázs már vette a kanyarokat, Kriszti még rézsűzött, de kezdett ráérezni. Az utolsó meredek részen a ház előtt a többiek lecsatoltak, én meg kicsit arrébb lecsúsztam. Jól megizzasztott a mély hó és a meredek. A legjobb rész talán az volt, amikor hirtelen egy kis jégfal tetején találtam magam, és azt kellett kerülni :)

Reggeli torna 

Lanka

Kontraszt

Traverz 

Kuloár

Kiszállás a nyeregbe

Gerinc

Kriszti érkezik

Csúcsfotó

Csatolás

Szerviz