Itt van Omlás, régi cimborám

Az idő valamivel hidegebbre és szárazabbra váltott, így 28.-án ismét a Wéber északi falára látogattunk. A választás a Nás Nedobgeat nevű útra esett. Már egy ideje tervben volt, most nekivágtunk.
Egy kis jégmászással indult a dolog, majd Máté fölszaladt az első M5-ös hossz alá. Maga az út lényegi része egy nagy bevágásrendszer. Két kötélhossznyi az egész, és mindkét hosszban van M5-nehézségű rész. Az elsővel meg is küzdöttem. Jól lehetett akasztani a csákányokat. A lépések már kevésbé voltak jók. Külön élmény, amikor a hágóvas fölsír a reibungon. A nehéz részt ocsmány omladék követte hatalmas expandig tömbökkel itt én voltam közel ahhoz, hogy fölsírjak :). Valahogy túljutottam rajta és nagy szenvedések árán még egy standot is létrehoztam. Innen újra én mentem előre. A kötélhossz egyharmadánál olyan omladékos részre jutottam, ahonnan egyszerűen nem láttam a kiutat. Az ég világon minden mozgott. Habár ez egy javarészt drytooling út, a repedések közé befagyó cementáló jégréteg nélkül mászhatatlan. A közvetlenül mellette haladó Skótska Anabáza útnak is van hasonló része. Tavaly jól be volt fagyva, semmi sem mozgott benne...
A dolognak az lett a vége, hogy a törmelékből kikapartam egy masszív tömböt, amire valahogy ráraktam egy kötélgyűrűt, karabinerrel, amin aztán Máté visszaeresztett. A félkötél egyik szálán eresztett, a másikat pedig húzta vissza, így ha lecsúszott volna a tömbről a gyűrű, akkor sem esten volna nagyot. A standról annyit, hogy miután leértem, nem lehúztam a kötelet, hanem lerántottam az egész standot....
Persze a zuhanó kötél beakadt a hossz legnagyobb kilazult tömbjébe. Nem lehetett lehúzni, a legkisebb rángatástól mozgott az egész. Tisztes távolba vonultunk, majd lerántottuk a drágát. Szerencsére nem ütötte el a kötelet és biztonságosan vissza tudtunk ereszkedni.
Még visszatérünk, majd ha fagy!!

Pár hasznos infó azoknak, akik erre az útra pályáznak: (legalábbis ahhoz a részhez amit megmásztunk :))
Mindenképp hideg időben jó körülmények között vágjatok neki. Legyen nálatok szög, minimum 5-6db. A profilszögek nagyon jól jönnek, ebből legyen több fajta is a beülőn, de a kés szögekre is szükség lesz. A topon jelölt 2. stand nagyon közel van a Skótska Anabáza 3. standjához. A Nas-ból nem lehet visszaereszkedni, vagyis lehet, de nincsenek fix standok. A Skotskának a 3. standjából vissza lehet, följebb ebből az útból sem. Mindkét út kiszállása egyezik a Lavy Y kiszállásával. A Lavy-ból vissza lehet ereszkedni, de figyelni kell nagyon hol vannak a standok....
Jó körülmények között szép mászásnak ígérkezik, kár kihagyni!

Máté kiszáll a jégről

Az első M5 után

Lábamnál a kirántott tömb

Omladék...

A második M5-ös bevágás

Nekrofil Gyönyör - Hideg, nedves és csúszós

A két ünnep között Dékány Mátéval újra a Tárába látogattunk. Ezúttal nem bírtunk magunkkal és már 26.-a este a Zöld-tavi ház ajtaja előtt konstatáltuk, hogy a +4°C-os hőmérséklet nagyon nem kedvező... De ahogy Torrente is mondta: "Ha meg kell ba××××ni, akkor meg kell ba××××ni!"
Jelmondatunkhoz híven másnap reggel csendes esőben baktattunk a Wéber északi fala alá, hogy nekimenjünk a Lengyel-kéménynek (IV+/A0). Mire felértünk a havas eső elállt, de minden csöpögött, csúszott és mállott a csákány alól :)
Az első füves rész nem volt annyira gáz, nagyjából jók voltak a fűcsomók. A kulcsrész nekem jutott, kompakt bevágás volt. Sajnos tiszta víz volt és a hó nem tartott benne semmit. Ez azt eredményezte, hogy az első kunsztok után a csákányok szépen a vállamon landoltak és kézzel másztam végig a hosszt. Mélyen elmerültem a Piotrowskitól tanult technikában, miszerint a csúszós havas fogás is használhatóvá válik, ha előtte kézzel leolvasztjuk róla a havat/jeget. Nekem bevált. Működött :)
Miután csupasz kézzel letakarítottam 30 méternyi bevágást, Máté megalázó könnyedséggel tette meg mindezt a csákányokkal. Azzal indokolta a dolgot, hogy másodba bátran kísérletezik az ember :)
Innen könnyed részeken jutottunk ki a Szczepanski rámpára, ahol egy alternatív, viszonylag használható jeget tartalmazó kéményben szálltam ki a Német-létrára. Nem volt életem legszebb mászása, de nem bánom, hogy van már ilyen is a tarsolyomban :)

Ui.: Beszereztünk egy Ice hook-ot a füves részek biztosítására. Bitangul tartott, akár bele is ültem volna :) Nem is értem hogy másztunk eddig nélküle :)

Hardware: -1x50m kötél, ereszkedni is lehet, akkor 2x60m kell topo ITT
                 - 8-10 expressz (viszonylag sok a fix cucc)
                 - 4-5db friend (általános méret)
                 - éksor
                 - ice hook 1-2db
                 - 2-3db szög jól jöhet
                 - 4-5db heveder
Topo
Időjárás
Szállás

Első hossz

Máté kémlel

Kulcs

Ezek szerint mégse csak csákánnyal mászta :)

Vonzó...

Déli koktél

 A Skótsa anabáza után  ismét a Zerge déli oldalára látogattunk. Hazaindulás előtt másztunk egy gyors, és nem túl nehéz utat. Ez az út pedig nem volt más, mint a Puskás pillér. Egy részét a nyári variánssal együtt másztuk, de több helyen a télnek kedvezőbb mix terepet választottuk, jól tartó fűcsomók társaságában. Hamar végeztünk is vele. Visszarobogtunk a házba. Sör, leves, aztán megindultunk lefele. Nekem külön élmény volt a bobbal lecsúszni. Néha már talán kicsit túl gyors is volt a tempó, de hát kell egy kis izgalom :)

Topo 1, 2 (6.út)

Puskás út (13:09) 

Beszállás felé

Első hossz

Máté a második hosszban

Máté könnyű terepen a csúcs fele

Csúcs

Irány lefele

Csúszda

Skót kaland a Tátrában

A házban volt egy fiatal lengyel srácokból álló sportmászó csapat. Szervezett edzőtábor jellege volt a dolognak. A vezetőkkel beszéltünk. Elmondták, hogy VI-os utakat tolnak a srácok. Télen, hágóvasban, jégcsákánnyal, sportmászók. Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon a hazai kemény mag, akik egész télen peremre edzenek a Buziban, vajon mire lennének képesek egy ilyen téli közegben :)
Mindenesetre a vezetők nagyon barátságosak voltak, igazából ők jöttek oda hozzánk, amikor Mátéval a topok fölött tanakodtunk. Megnézték a rajzokat, és mindegyikről mondtak pár szót.
A beszélgetés után a Wéber északi falán található Skótska Anabáza nevet viselő 2003-ban nyitott mixútat választottuk. Az út nehézsége M4+, a lengyelek szerint inkább M5. A legjobb mondat, ami az úttal kapcsolatban elhangzott az a következő volt: "Hard pitch, good protection, easy pitch, bad protection." Ez amúgy teljesen igaz is volt :)
Szóval a reggeli órákban fölbaktattunk a beszálláshoz. Fölmásztunk gyorsan a katlanba vezető jégfalon, és indult a móka. Nekikezdtem az M4+.-nak. Az eleje teljesen baráti, nagyon élveztem. Aztán jött egy kunszt. Inkább trükkös mintsem nehéz. Egy kéménybe beszorult tömbre kell följutni. Én pár próba után letettem a csákányt, és mintha lóra ülnék fölvettem magam a tetejére :)
Ezt egy elég combos bevágás követte. Hosszasan próbálkoztam vele. Egyszer vissza is huppantam, aztán végül meglett a megoldás. A következő kötélhossz is az enyém lett. Abba nem volt olyan kimondottan nehéz kunszt, inkább végig egyenletesen nehéz volt, a biztosíthatóság meg nem túl jó, de olyan nagy para nem volt. A hossz vége, a kiszálláshoz közelítve viszont elég ügyeskedős volt, mert minden mozgott,  biztosítás nulla, esni pedig nagyon nem akartam. A kiszállást Máté abszolválta. Nem nehéz,  nem is biztosítható. Ekkorra már szinte besötétedett. Valami oknál fogva túlságosan bíztam magamban, és nálam nem volt fejlámpa. Ilyen hibát sose kövessetek el. Egy fejlámpával ereszkedni nem túl vidám dolog. De azért a körülményekhez képest jól leértünk. A Lavy Y-ba ereszkedtünk vissza. Nem mondanék semmit róla, mert én fejlámpa nélkül nem túl sokat fogtam fel belőle. Máté már mászta nyáron, ő vezette az ereszkedést.
Összességében nekem nagyon tetszett az út. Kellőképp küzdelmes volt, így kielégítette minden ilyen-nemű vágyamat. És azt hiszem Mátéét is :D

Hardware: -min. 2x50m kötéll (2x60m-el jobban jártok)
                  - a cucc elég szubjektív. Én pakoltam mint az örült, főleg ahol tudtam. Összességében                      elmondható, hogy a friendek jól jöttek, és sokat szögeltem is. Azért leírom, mi mit                        vittünk.
                  - 12db express
                  -9db friend
                  - 6db szög
                  -éksor
                  -5-6db heveder

Topo
Időjárás
Szállás

Skótska Anabázia (02:00)

Az első kunszt után alulról

Ugyan ez fölülről 

Stand

Máté érkezik

Pörgés a bevágásban

Mix it

Narovnanie pillér

Másnap korán reggel elindultunk fölfele a Papirusz toronyhoz. Az út egy jó kis morénával indul, láncos úttal folytatódik, majd újra kőtörmeléken ér a fal alá. Kissé nehézkesen vergődtünk föl rajta. Egyrészt mert Kriszti nem volt toppon, mivel nem aludt túl jól az éjjel, másrészt vittük a bivakcuccot a hátunkon, mivel ha már egyszer fönn vagyunk, ne kelljen minden nap lejönni. A végén már én vittem a felszerelés nagy részét, de végül csak fölértünk a táborhelyre. Az ösvény amúgy elég jól követhető, sok rajta a kőbaba, bárki nyugodtan nekivághat. Érdemes, ugyanis a fal nagyon szép.
Kis rendezkedés után elindultunk mászni. A Narovananie pillért néztük ki elsőnek. Sajnos topo nincs az útról, de kép alapján is jól követhető. Csináltam egy részletesebb verziót, lejjebb megnézhetitek. Az út egyébként gyönyörű, a standok nitteltek, a hosszok jól biztosíthatóak. A kulcshossz egy gyönyörű karos repedés, ami a nehezebb V-ösök közé tartozik. Az egyetlen problémát csak a tökölődő szlovák parti okozta előttünk, de szerencsére olyan nagyon sokat nem kellett rájuk várni, és amikor egy mozdulattal kiszedtem azt az éket amivel a másodmászó 20percig eredménytelenül küzdött, még mosolygósak, és barátságosak is lettek :)
Összességében egy nagyon szép utat sikerült másznunk. Mindenkinek ajánlom, aki biztosan mássza az V-ös fokozatot fix köztesek nélkül, de az se baj, ha a VI-ossal is tisztában van valamelyest :)
Lefele még megáztatott az esti eső, de utána kitisztult az idő, és mindenünk szépen megszáradt. A táborhely is jól funkcionált, minden passzolt, kivéve azt, hogy benyeltünk valami gyomorrontást. Engem kegyetlenül meggyötört, Kriszti olcsóbban megúszta. Miután végighánytam az éjszakát másnap szó sem volt mászásról. Egész nap pihentünk, hogy egyáltalán le tudjunk menni a hegyről. Én miután teljesen kiürítettem a beleim, hamar elkezdtem rendbe jönni, és ahhoz képest, hogy éjszaka alig bírtam járni, estére egész jól voltam. Kriszti még bágyadt volt, de szerencsére gond nélkül lejutottunk a parkolóba, ahonnan Dávid, és Imre jóvoltából kocsival távoztunk a hegységből.
Habár kissé szerencsétlenül végződött a túra, két utat így is sikerült másznunk, ami kárpótolt a viszontagságokért :)

Hardware: -1x60m kötél (ereszkedni is lehet, akkor 2x60 kell..)
                 -8-10db express
                 -2db 60-as heveder
                -7-8db friend (nálunk1-4-es rockempire volt)
                - normál éksor
Topo: Itt + Lejöveteli út
Időjárás: Itt
Szállás: Jó bivakok vannak a faltól 10-15percre, a fölmeneteli útról jól látszanak, mi is onnan láttuk meg őket. Zöld tavi házból a beszállás nim. 1.5-2h, kb. 700m szint

Foto Galléria

Kötelező olvasmány

Kis csapatunk ismét a Tátrába látogatott. Már-már megszokott, hogy ott mászom. Amióta írom a blogot, szinte csak arrafelé sodor a sors. Nem mintha bánnám, sőt szerencsének tartom, hogy ennyit tudok mászni a hegységeben.
Ezen a héten népes társaság szállta meg a Zöld-tavi házat, és környékét, ugyanis épp most folyik a MAHOE nyári-magashegyi tanfolyama. Mi négyen (Kerékgyártó Kriszti, Ruszkovszki Zsolt, Dékány Máté, és jómagam) előőrsként szombat kora délután érkeztünk a házhoz, és nem is tétlenkedtünk, elindultunk mászni. Zs, és Máté a tanfolyamon készültek részt venni, Kriszti és én csak mászogatni látogattunk a völgybe. Egyik partinak sem valami nagy teljesítmény elérése volt a nap célja. Nekünk konkrétan az, hogy Kriszti rázódjon bele rendesen az elölmászásba a Tárában is. Ehhez mérten a Zergén található Könyv(Kniha) utat választottuk. Mindenképp ajánlanám azoknak, akik nem valami hardcore utat szeretnének mászni, de nem is valami könnyű omlós morénahalmot. Gyorsan, és gond nélkül végigmásztuk mindannyian ezt a szép utat, aminek jellegzetességét az utolsó hosszban található nyitott könyvre (bár nekem elsőre nem épp a könyv jutott róla eszembe) emlékeztető bevágás adja.

Hardware: -2x 50m kötél (ereszkedni lehet a standokból)
                 -5-6db expressz
                 -2-3db friend, rock empire 2-es, 3-mas méret (félősek vihetnek többet is, sűrűn lehet rakni :))
                 -normál éksor
Topo: Itt
Időjárás: Itt
Szállás: Zöldtravi-ház

Készülődés a beszállásnál

Egy stand

Oko Bere

Az Oko Bere egy 2010-ben nyitott út a Zergén. VII- -ért adják, és ígéretes útnak nézett ki, úgyhogy be is szálltunk. Én toltam az első hosszt, VI+ ért. Kemény kunszt volt egy áthajlásban. Fix köztes az útban szinte nincs, szögelni is kellett benne, és az első két stand is kiegészítésre szorult. A második hossz IV-esre van értékelve. Kemény IV-es az bizonyos :) A harmadik hosszban van a kulcsrész. Az egész hossz nagyon szép. Jó kis bevágások,és traverzek tarkítják. Tanácsként mondom, hogy a nagy travez előtt, és után mindenképp ki kell jócskán hosszítani a közteseket, még ha így jó kis eséssel is kecsegtet a helyzet, ugyanis ha ezt nem teszi meg az ember, lehet az áthajlásban nem fog jönni a kötél :) A traverz egy sima táblán megy, köztes elhelyezése nemigen lehetséges, de utána jó szögek vannak. Nekünk csak a házban fotózott falrajzunk volt, és itt az áthajlásban nem volt teljesen egyértelmű.Én arra másztam, amerre értelmesnek tartottam a vonalvezetést. Fölérve az áthajlás tetejére csodálkoztam, hogy nem volt olyan nehéz, max VI-os. főleg azért volt fura, mert az előző hosszok jó keményen voltak számozva. Itthon utánanéztem rendesen a dolognak,és több mint valószínű, hogy egy bevágással balra szálltam ki. Ez azért kicsit böki a csőröm, úgyhogy ha újra arra járok tisztességesen végigmászom azt a hosszt is.


Hardware: -2x50m kötél (ereszkedés)
                 -6-7db express
                 -3db solo kara
                 -3db 60-as, 2db 120-as heveder
                 -kis, és közepes friendek
                 -normál éksor
                 - 2db lapszög, 2db "U" szög
Topo: 1, 2 (21. út)
Időjárás: ITT
Szállás: Zöldtavi ház

VI

IV :)

Traverz

Kiszállás a plafonból

Pochyly nyomában

A Wéberen való élmények után újra valami naposra vágytunk, annak ellenére, hogy olyan meleget én még nem éltem a Tátrában, hólében áztatott pólóban másztam, mert félmeztelenül szénné égtem volna. Mindenesetre ez a variáció még mindig jobb volt mint a vízesésből zakózás, úgyhogy aznapra a Karbunulus-toronyra vezető Pochyly út volt soros. Nagy tiszteletben tartom az öreget, és eddig egyik útja sem okozott csalódást. Ezt a variánsát is másztuk már egyszer Petivel, de akkor az utolsó hosszban ránk esteledett, és ereszkedni kényszerültünk. Most a befejezés, és egy esetleges szabad átmászás (VIII) reményében indultunk el reggel a házból. A beszálló traverz nem volt egy élmény, de rosszabbra számítottam. Hamar elértük a beszállást, és nekiláttunk. Döbbenve vettük észre, hogy az utat végigfúrták. Igaz szellősen, de ott csillogtak a nittek a falban. Ez adott némi plusz lendületet, ami az első VI+-os résznél le is lohadt. Egyszerűen kegyetlen nehéz volt, soha életemben nem másztam még olyan nehéz VI+-t, ültem is benne rendesen. Itt ingott meg a szabad átmászás reménye. Peti a kulcshosszt már trepnivel kezdte. A nittek miatt ez abszolút nem rejtegetett semmi nehézséget. Én szabadon indultam utána de pár kunszt után megsemmisülve A0-áztam föl. A harmadik hossz VII+-ra van értékelve. Nekiugrottam szabadon, de itt sem értem el sok sikert. Egyszerűen ezek a hosszok elképesztően nehezek, össze se lehet hasonlítani a Késmárkin vezető Pochyly-val (VIII-) vagy a Via Verona VIII- -ával. A szabadmászó törekvések teljes megsemmisülésén kívül az út trepnivel, és az új nittekkel nem számít kihívásnak, minden kezdő izgalomra vágyónak ajánlom, csak a folyamatos áthajlással kell megküzdeni. A harmadik hossz jó hosszú, és a végét már tényleg szabadon kell teljesíteni. Itt a nehezen jövő kötél a legnagyobb visszahúzó erő. A végső tábla is szép, de az már csak hab a tortán.
Összességében az út így a nittekkel alpesi sportúttá vállt, aki érez karjaiban elég erőt minden nagyobb esés esélye nélkül belepróbálhat, ill.a trepnis gyakorlásra is alkalmas, szóval mindenki menjen, és mássza ahogy tudja :)

Hardware: -2x50m kötél (ereszkedés az Illner-Rülke úton a beszálláshoz, vagy a képen zostup-pal jelölt helyen a sárga túristaútra)
              -10db express
              -2db 60-as, 1db120-as heveder
              -2-3db közepes méretű friend
              - normál éksor
Topo: ITT
Időjárás: ITT
Szállás: Zöldtavi ház

FOTÓ GALÉRIA 

Zerge tánc

Fölrobogtunk a házig, azaz a végén én már inkább csak poroszkáltam a kásás hóban. Fönt elintéztük a háziakkal a telt ház kérdését, pihentünk, aztán célba-vettük a nem messze magasodó Zerge csúcs falait.
Elsőkén a Korosvold tanec(VII) nevezetű utacskát másztuk. Ez egy igazi tátrai sportút, szellős nitteléssel, amik néhol kiegészíthetőek saját köztessel néhol nem :) Én másztam a kulcsrészt, ami egy gyönyörű táblán vezetett. Nem éreztem olyan túl nehéznek, és élveztem a mászást, pedig a fölmenetet még erősen éreztem a lábaimban. Petié lett a következő nehéz hossz, ami egy áthajláson vezetett. Nem is maga az áthajlás volt nehéz, hanem előtte egy trükkös mozdulat egy kocka alakú tömbön. Én inkább azt nevezném az út kulcshelyének. Másodiknak a Cepela táblát másztuk. Itt már nem voltak nittek, de szög volt elég, és pár ékkel kiegészítve kényelmesen mászható. A kulcsrészt már nem másztuk meg, mert az pár mozdulat kivételével teljesen megegyezik a Korosvold harmadik hosszával, és az esti sör gondolata mágnesként húzott minket vissza házba.

Hardware:
Korosvold tanec: -2x50m kötél (ereszkedés)                                                                                        
                           -5-6db express
                           -1db 60cm-es, 1db 120cm-es heveder
                           -3db kis méretű friend
  -topo 1, 2

Cepela: -2x50m kötél (ereszkedés)
              -6-8db express
              -3db 60cm-es, 1db 120cm-es heveder
              -3db kis méretű friend
              - normál éksor
  - topo 1, 2

Időjárás: ITT
Szállás: Zöldtavi-ház (láger: 6EUR, sör: 1.8EUR)
                                   

Entrance

Korosvold

A tábla közepéről

Kocka kunszt

Peti az áthajlásban

Cepela táblája

Téry-horhos-azaz nincs hideg csak szar ember :)

Mielőtt hazaindultunk gondoltuk csúszunk egy nagyot, bevetve az egész heti tapasztalatot,és sítudást. Erre a Téry-horhos látszott legalkalmasabbnak. 900m-szint, és az elejétől a végéig csúszás. Neki is vágtunk.
A túra napján kellemes -26°C-ra ébredtünk, de ez lent még nem gátolt minket. Jól haladtunk az alsó kuloárig, itt lecsatoltunk,és föltrappoltunk a folyosón gond nélkül. Utána újra lanka jött. Kriszti alulról kijelentette, hogy ő nem hozza föl a léceket, mert úgyse tud lecsúszni. Ez az alsó, és a fölső kuloárra igaz is, de a kettő közötti lankán jól jött volna a léc, legfőképp fölfele. Na de ekkor már nem volt mit tenni. Itt kezdődött a harc az elemekkel. Kriszti a mély hóval küzdött. Balázs, és én léccel mentünk,és meg-meg vártuk. Nekünk a lábunk kezdett lefagyni. Elég kellemetlen érzés. Én meg is álltam dörzsölgetni kicsit. A szél is elkezdett fújni, ami még jobban fölerősítette a hideget. Fölértünk a fölső kuloár aljába, és elkezdtük mi is törni az utat, hogy ne Krisztinek keljen. Kriszti kicsit lemaradt, mi pedig elöl rúgtuk be a lépéseket. Mi már majdnem a tetején voltunk, Kriszti a közepén mikor jött pár síző,és totál elkenték az összes nyomot Kriszti nagy örömére. Gyorsan fölmásztunk, levakartam az arcomra fagyott jeget, vettem egy hágóvasat, aztán visszamentem Krisztiért. Fönt kicsit átmelegedtünk a napsütésbe, aztán irány le. Kicsit lejjebb vittük a léceket, és csatoltunk. Még itt is jó meredek volt, flatteroltam egy adagot az első kanyar előtt :) Ezt egy igazi porhavas freeride rész követte. Jó kis síterep. Aztán elérkezünk az alsó kuloárig. Megvártuk Krisztit, aztán nekiindultam. Számomra ez még elég meredek, meg is szenvedtem vele, de végül egész jól leértem. Balázs is leküzdötte magát, így a hét végére egész belejött. Alul már mindhárman lécen voltunk, és hamar lecsúsztunk a házig.
Lent kiderült Balázs lába megszenvedte a hideget, volt pár lila lábujja, de aztán úgy ahogy rendbe jöttek. Megküzdöttünk mindhárman a horhossal.

Alsó kuloár

Középső szakasz

Fölső kuloár

Lefele

Tánc

Kriszti

Porhavas móka

Az alsó kuloár tetjén