Kriszti már régóta meg akarja mászni a Karbunkulus tornyot, úgyhogy szerda reggel neki is álltunk a projekt megvalósításához. Az északi oldalról közelítettük a problémát. Az elején léccel mentünk, majd elég kevés hóval fedett meredek füves köves szakasz következet, ahol már hágóvasat és csákányt használtunk. Ezt a kellemetlen részt egy rámpa követte, ami majdnem a csúcsig tartott. Na innen fordultunk vissza :) Legfőképp, mert a rámpa nem tűnt túl egyszerűnek, és hárman biztos nem haladtunk volna olyan jól. De talán azért is,mert csak 50m kötelünk volt, így se fölfele nem tudtunk volna sokat mászni, se lefele ereszkedni,és a rámpa elején még egy tisztességes standot se lehetett berakni...
Visszamásztunk a lécekhez. Itt szétvált a csoport.Kriszti visszacsúszott a házba, Balázs meg én pedig fölcaplattunk a Keleti-Zerge-csorbába. Ez egy napsütötte déli kuloár, így hátrahagyva a sok fölösleges nehéz holmit egy szál pulcsiban másztunk. Hamar föl is értünk szétnéztünk, aztán irány lefele. A kuloár legteteje elég meredek, ide nem hoztuk a léceket, de kicsit a felén túl csatoltunk, és csúsztunk egy jót a házig.
 |
| Karbunkulus északról |
 |
| Visszavonulás |
 |
| Kriszti lefele, nyomaink felfele |
 |
| Fölfele a csorbába |
 |
| Csorba |
 |
| Csatt |
 |
| A sötétség kapujában |
 |
| Entrance |
 |
| Balázs karmol |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése