Szikla Szirt: Kopa-hágó, avagy a pihenő vége

Január 19.-én végre letudtam az utolsó vizsgám is. Kicsit lazítottam, és megvártam, hogy Kriszti is végezzen. Ez pár napon belül meg is történt, úgyhogy nekiálltunk tervezgetni. Legfőképp síelés volt a palettán, és kezdett összeállni a kép. Már csak egy igazából lényegtelen,és elhanyagolható probléma volt, Kriszti még sohasem síelt :) Hogy orvosoljuk ezt az apróságot elmentünk Mátraszentistvánra, ahol tökéletes hó fogadott minket. Itt kemény küzdelem vette kezdetét, aminek az eredményeképpen Kriszti egész jól karcolta az íveket a lejtőn. Ekkor úgy gondoltuk elég a pályákból, azt meghagyjuk a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak, mi pedig valami izgalmasabb után néztünk :)
Ennek fényében 28.-án elindultunk a Magas Tátrába.Velünk Tartott Trásy Balázs is, azaz csak tartott volna,mivel 6.30 helyett 7-re ért a Keletibe, és a vonat nemigen várta meg. Mindenesetre egy kis világjárással célba ért és estére mindhárman a zöld-tavi ház lágerében pihentük az utazás fáradalmait.
Másnap kényelmesen keltünk, és elindultunk a magisztrálén a Kopa-hágóba.Az út eleje törpefenyvesben vezetett, ami próbára tette Kriszti, és Balázs képességeit, de mindketten győztesen kerültek ki a harcból. Ezután nagyon jó terep következett, mindhárman élveztük a túrasízést. Hamar fönn voltunk a hágóban, ahol finom januári szellő bizsergette meg arcunkat. Én kicsit följebb mentem, hogy ne egyből meredekkel kezdődjön a lecsúszás. Letéptem a fókát, és indulás. Az eleje viszonylag meredekebb, még éreztem hogy a szezon első csúszása, de kicsit lejjebb már nem volt vészes. Kriszti és Balázs még sosem síztek pályán kívül,úgyhogy nem hozták teljesen föl a léceket. Lefele megismerkedtek a rézsűncsúszás rejtelmeivel. A törpefenyveses rész elég katasztrofális volt, Kriszti kicsit föl is adta.Balázs kikerülte a dolgot, igaz véletlenül. Az ő megoldásának hátránya az volt,hogy újra föl kellett mászni a házhoz, bár lehet így is jobban járt mint mi :)