Talán volt már olyan akinek feltűnt, hogy a Tátrai mászásokról még nem kerültek fel videók. Ez nem azért van, mert nem készültek :)
Úgy gondoltam belefogok egy kisebb filmes projectbe, ez pedig nem más mint a Tátra Mánia. Ennek a Tátráról szóló kisfilm sorozatnak elkészült az első része, Nyári Idill címmel. A tervek szerint először November 28.-án lesz látható a MAHOE klubhelyiségben.
Hogy bővebben mi is ez a Tátra Mánia, és hogy mi is lesz majd látható a filmben, arról majd beszélek a vetítésen. De hogy ne legyen zsákbamacska, íme egy kis ízelítő.
Kedden újra a Batizfalvi falára készültünk. A Pytlákov Express-t (Vadorzó Expressz) néztük ki magunknak. Ez a darab is a viszonylag új utak közé tartozik. Valahogy azt súgták ösztöneim hogy elkelhet pár szög is, így mindennel fölszerelkezve vágtunk neki. Zs kezdete a mászást, egy nem épp szépségdíjas hosszal. Volt benne pár expanding tömböcske. A második hossz rám jutott. Nehézsége VI-. volt, és a fokozathoz képest kicsit küzdősre sikeredett. Na itt be is lőttem pár szöget. Nélkülük is meg lehet mászni, bár bevallom őszintén nem esett volna jól. Szögelgetve pont kellemes volt. Ezt a hosszt egy gyönyörű V.-ös tábla követte, amit Máté abszolvált. Szép mászás, kompakt kőzet, és a közteseket is lehetett szórni. A tábláról VI+.-ért lehetett kiszállni. A srácok előzékenyek voltak ismét, így rám jutott eme nemes feladat. Inkább karos sem mint technikás mozdulatok következtek, de teljesen mászható volt a dolog, és nem utolsó sorban még biztosítható is. A maradék két hossz nem volt említésre méltó. Igazából csak azt a célt szolgálják hogy fölérjen az ember a gerincre. Mi a Kutta útban ereszkedtünk vissza, de ezt meglehet tenni az Express-be is. Bár utóbbiban csak egy pontos standok vannak.
Sajnos ezzel az úttal el is fogyott a hosszú hétvége, így kicsit rákapcsoltunk lefele, hogy még sötétedés előtt leérjünk. Lent a falu teljesen ködbe burkolódzott, ami a szürkülettel párosulva sajátos bágyad hangulatot kölcsönzött a tájnak. Mindig is szerettem az ilyen időt. A falon annyira nem előnyös, de egy jól sikerült hétvége után jó volt abban a halk nyugalomban lebaktatni az autóhoz.
Hétfőn a nap számomra egy fagyos fürdőzéssel indult. Sosem úszkáltam még jégtáblák között, úgy éreztem eljött ennek is az ideje. Jó volt. Ha rám jön újra az 5-perc, talán kipróbálom még egyszer :D
Ezután fölfrissülve mindenre készen beszálltam a Batizfalvin a Hermelin Light nevű magyarok által nyitott VII-.-os utacskába. Az első (akkor még azt hittem csak egy) hosszban van a kulcs, és gyakorlatilag az út lényege is. Utána már egy régebbi útba csatlakozik. Azért tetszett meg az az egy hossz, mert egy nagy, sarokbevágás az egész. Zs, és Máté nem kívánt utánam mászni, így az volt a terv, hogy kimászom azt az egy hosszt, és visszaereszkedek. Neki is álltam. Gyönyörű repedés, technikás mozdulatok nulla pihenés, sok köztesrakosgatás. Ennél nem is mondanék többet. Próbáljátok ki, érdemes. A vége fele már nagyon húzott vissza a kötél. Találtam két szöget, megakasztottam, és továbbmásztam, de annyira nem jött a kötél, hogy pár méter múlva vissza kellett sasszéznom. Kicsin múlt, hogy ne zuhanásban tegyem meg azt a pár métert :D A szögeknél megvizsgáltam a fölöttem megmarad repedésrészletet. Nem tűnt már nehéznek, de standot nem láttam. Mindenesetre kínkeservesen fölrángattam magam, és a kötelet a végéig, hátha onnan meglátom a standot. Nem láttam meg, nem is volt. Beraktam egy friendet, és visszaügyeskedtem a szögekhez. Innen ereszkedtem vissza, és egy jó kis kötéltechnikai manőverrel szereztük vissza a standot, és a bennmarad friendet. Ezt leszámítva a két szögig a bevágás számomra minden fáradságot megért.
Ezután mindhárman nekiveselkedtünk a Ciernobiele sokolíky nevet viselő nagy fehér táblán vezető variánsba. Első hossz Mátéé volt. Végig egy repedés mentén haladt, nem volt vele semmi gond. Utána én következtem a kulcshosszal. Nagyjából 10-méter után irtózatos repedésmászás vette kezdetét. Néhol lehetett pakolni egész jókat, néhol volt egy kis köztestáv, de nem volt vészes. Elérkeztem a kulcsrészhez, ami egy kis áthajláson átívelő repedésből állt. Ami kicsit zavaró a kunsztban, hogy kotyog az egyik tömb, de annyira bent van, és körülötte annyira kompakt minden, hogy elég nehéz lenne kitépni, de azért fura volt. Amúgy az a rész nem volt olyan nehéz, inkább karos mint technikás. Ez után balra nittet jelölt a topo. Ott is volt, egy sima tábla közepén. Kérdés, hogy miért pont ott :D. Megpróbáltam elérni, nem ment. Mivel alattam jó-pár méterre volt az utcsó köztes nem mertem virgonckodni. A nitt után indult egy repedés. A nitt gondolom a repedésbe való beszállást akarta biztonságosabbá tenni. Mindenesetre úgy döntöttem, hagyom a nittet. Az áthajlás után tovább folytatódott a repcsi, amin eddig is másztam. Ziás is volt, ellenben a nitt utánival. Bedobtam egy mikroéket, azt nyomás. Ügyes kis repedés volt, én ide tenném az általam mászott hossz kulcsát. Ez után volt egy jól összegzett köztes karabinerrel. Eddigi mászásaimból élesen fölvillantak azok a helyzetek, amikor ilyet láttam, főleg a Tátrába. Egy ilyen köztesből két dolog következik:
1, az útvonal nem vezet sehova, és erre az elődök is rájöttek, így bennhagyva eme ajándékcsomagot visszaereszkedtek.
2, az út arra vezet, de tuti lesz valami szívás, ami miatt páran már távozásra kényszerültek.
Volt már mindkét esettel dolgom. Persze csak tévút miatt kellett ereszkednünk eddig, más miatt nem. Tekintve, hogy a topo egyértelmű, és a táblán nem lehet másfele menni, tovább indultam. Másztam, és csak másztam, meg még egy kicsit másztam. Kezdett zavarni, hogy lassan 6-méterre van alattam a köztes, és fölöttem csak sima tábla, semmi más. Mindenesetre egyben biztos voltam, fölfele van a kiút, legalábbis az amelyik nem fáj annyira :D Kb a 8. méter után találtam egy szöget. Jókor jött. A szög nem a run-out részek végét jelentette. Innentől ujabb, talán még nagyobb táv következett. A mászás nem volt túl nehéz, de lassan 40-méter kötél lógott alattam, ami kezdett nehezen jönni. Itt döntöttem el végleg, hogy a már sokatmegélt szőrösödő félkötelemet valami új jobb köpenyűre kell cserélnem, ami talán nem tapad olyan kitűnően rá a gránitra. Szó ami szó, pumpálós vége volt a hossznak. Ajánlanám azoknak, akik szeretnének kilépni az osztrák mászóiskolák unalmas nittsorainak világából, és kíváncsiak mire képesek alpesi környezetben :D
Innen már csak egy hossz volt hátra. Zs végzett is vele, és már ereszkedtünk is vissza. Nagy élmény volt mindannyiunk számára, és legkevésbé sem rossz élmény!
Hardware:
Hermelin Light: -2x50m kötéll
-10-15db express
-én pakoltam mint az őrült, úgyhogy bedobtam 11db friendet, a mikrótól egész nagy darabokig
- éket nem használtam, szerintem nem is nagyon lehet, de ha tovább másszátok jól jöhetnek
-5-6db heveder Topo (ha a vonalak jelentik a standokat, akkor az első a 2. VI-os feliratnál van!)
Ciernobiele sokolíky: -2x50m kötél
-10-12db express
-5-6db friend (kicsik jól jöttek)
-éksor
-5-6db heveder
(szöggel sem lesz könnyebb a helyzet, mászni kell!!) Topo
Időjárás
Szállás: -Legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben.
A sikeres Kutta út után másnap valami nehezebbre vágytunk. Egész pontosan a Gerlachfalvi csúcsra vezető Finálová Platna-ra. Az útról annyit érdemes tudni, hogy nem épp egy gyenge mászópáros nyitotta idén tavasszal, és ők a VI-.-os fokozatot adták neki.
Korai kelés, némi gyaloglás, solo-zás a beszállásig, standkreálás, és már indultam is. Egyből az első kötélhossz tartalmazta az út velejét, az 50-méter tábla, repedés kombót. A 2db fix szög mellé jó pár friendet, és éket szórtam be, de így is voltak tisztességes köztestávok. Egyrészről azért, mert néha sima táblán vezetett a hossz, másrészről azért, mert a repedés sokszor igencsak sekély volt, és nem marad meg benne semmilyen cucc, harmadrészt meg az erőtakarékos mászás áldozatokat kíván :) Ha visszagondolok erre a táblára, akkor leginkább a gyönyörű, nehéz, technikás és vad jelzők jutnak eszembe. Ínyenceknek kötelező!! Az út szinte semmilyen fix cuccot nem tartalmaz, beleértve a standokat is. Ezt sejtettük előre, így vittünk magunkkal szöget, és kalapácsot. Magánál a mászásnál nem használtuk, de a standoknál jól jöttek.
A továbbiakban a mászás már nem volt nehéz, de szép sziklán haladt. A napot egy gyors gerinc solo-val fejeztük be a csúcsig. A beszállástól a keresztig 8-óra alatt értünk fel.
Hardware: -1x50m kötél
-10-12db express
-8-10db friend (egész picitől a nagyobb méretekig)
-éksor
-szögek (U, és kés szöget használtunk)
-5-6db heveder Topo Időjárás
Szállás: -legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben
Mikor megláttam a hosszú hétvégére jósolt napos időjárást, tudtam, hogy a hegyen a helyem. Az idő, a motiváció, és minden egyéb adott volt, már csak mászótárs kellett. Na ez a feladat koránt sem volt egyszerű. Volt aki nem ért rá, volt aki lebetegedett, és olyan is akadt, akit egy torokfájás tántorított vissza. Mindenesetre, aki mászni akart az péntek este ott ült az autóba, és robogott a Tátra fele. Esetünkben ez három embert jelentett. Ruszkovszki Zsoltot "Zs", Dékány Mátét, és szerény személyemet. Így ősz végére már mondhatom azt, hogy a jól összeszokott Tátrás csapatot.
Mindannyiunk számára új völgybe készültünk, a Batizfalviba. Miután eltöltöttünk egy zajos éjszakát a Sziléziai ház alatti parkolóban, szombat reggel föl is cihelődtünk a völgybe. Kerestünk egy tágas bivakot, és elindultunk mászni. Bemelegítésnek a Batizfalvi csúcsra vezető Kutta utat néztük ki. Szép táblán haladó nem túl nehéz, de annál mutatósabb darab. A standok ragasztottak, a kőzet tiszta és szilárd, nehézsége pedig V. Ehhez mérten elég népszerű is, és egy napos hétvégén sokan választják. Mi viszonylag későn, dél körül szálltunk be, így csak az út végén értük be a partikat. Én pár métert leszámítva solo-ban másztam Mátéék előtt. A negyedik hosszban található hatalmas táblán való traverz kötél nélkül való átmászása számomra igazi élményt jelentett.
Mindent egybevéve gyönyörű, és népszerű út. Bárkinek ajánlanám, akár első Tátrai mászásként is.
Hardware: -2x50m kötél (ereszkedés a leggyorsabb lejövet)
-5-6db express
- 4-5db friend (Mátééknak az egész pici méret sokszor bejött)
-éksor
-4-5db heveder
Topo Időjárás Szállás: -legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben
Múlt hétvégén a MAHOE tanfolyam Höllentalba látogatott. Habár előre látszott, hogy Vasárnap rossz idő lesz, a Szombati napsütés vonzotta a csapatot. Reggel érkeztünk, és az elején mindenki a tanfolyammal foglalkozott. Én Juditnak segítettem az oktatásban.
Kimondottan talpraesett csapat jött össze, úgyhogy gyorsan végeztünk a Vordere Stadelwandon a kiszemelt úttal. Ennek örültem, mert a délutánra már egyéb tervem is volt. A project megvalósításához összeálltam Zozival (Nemes Zoli). A kiszemelt út a Winteropening volt. Megkerestük a beszállást, és neki is álltunk. Én kezdtem, VII+.-ért. Dinamós felnyúlás várt rám. Sajnos csak sokadik próbálkozásra sikerült. Zozi nem tökölt sokat a témával, hosszú karjai hamar elérték a megfelelő fogást :) Ezt még pár gyönyörű VII-.-os tábla követte. Volt köztük technikás tipegős, és durr bele dinamós is. Itt kezdtem el igazán érezni, hogy a nyáron szinte végig grániton másztam. Egyszerűen nem éreztem rá a sziklára, nem találtam a fogásokat. Nem hittem, hogy ilyen tényleg van, de most megtörtént velem is. Az októberi hosszú hétvégére mészkövet terveztem, de ezek után lehet gránit lesz belőle, majd kiderül. Mindenesetre az utat csak ajánlani tudom. Annyit azért hozzátennék, hogy a teljesítéséhez mindenképp kell tudni VII.-est mászni, ugyanis A0-ázni nemigazán lehet :)
Hardware: topo jelöli mi kell az útba. Topo Időjárás Szállás: -Kaiserbrunn (vadkemping)
-Weichtalhaus
Robi csütörtök este hívott föl, hogy mi lenne, ha hétvégére kiugranánk a Dolomitokba.
-Végül is miért is ne. Gondoltam :-)
Pénteken 10.30-kor már robogtunk is az Auronzo ház fele. Robi derekasan nyomta a gázt, úgyhogy este 8-ra oda is értünk. Földobtam a sátrat, kaja, sör, és aludtunk is.
Másnap szép reggelre ébredtünk. El is indultunk a Kis Zinne alá, hogy megmásszuk a Spigolo Giallo(Sárga Él) nevezetű Comici utat. Comici legendás mászó volt, sajnos eddig még nem másztam az útjai közül, de remélem nem ez volt az utolsó.
A felkelő nap sugarai beragyogták a Kis Zinne elénk magasodó tornyait. Mikor beazonsítottuk alulról az utunkat, Robi arcáról lefagyott a mosoly, de bevallom, én is elcsodálkoztam, hogy vajon VI+.-ért hogy anyavajába fogunk ott fölmászni. Mindezt csak azért, mert az egész út nagyjából áthajlott....
A beszállástól fölnézve áthajló bevágás kanyargott fölfele. A Zinnéktől megszokott kőzetminőséggel. Kicsit csúszós, kicsit törős. Neki is álltam a megmászásnak. Ilyenkor mindig rájövök, hogy nem a dolomit a kedvenc kőzetem. De azok a tornyok egyszerűen olyan monumentálisak, hogy nem lehet nekik ellenállni. Érdekesmód a hosszok valóban olyan nehezek voltak, mint amilyenre írták. Néhol kicsit vigyázni kellett, hogy ne olyat fogjon meg az ember, ami a kezében marad, de jól mászható volt az út. Egy dologgal kellett megbarátkozni, a folyamatos alattomos áthajlással. Jó technika nélkül a hossz felénél be lehet durranni. És habár a kis Zinnére visz az út, így is 13 kötélhosszas, és nem rövidek a hosszok. Mindent egybevéve, hosszú, szép, és fárasztó út. Érdemes kipróbálni :)
Topo:Itt Időjárás:Itt Szállás: Fölmenni az Auronzohoz 22EUR, naponta 5EUR a parkoló, sátrazni lehet a parkolóban, csak reggel föl kell azt szedni. A házak ára elég borsos, mert magánházak (pl.: 53EUR :D ) A Drei Zinne Hütte a legközelebbi ÖEAV-s ház.
