2012. szeptember 16., vasárnap

Nyugati mix


Mátéval harmadik útnak a "Ľavými platňami Hokejky " nevezetű Belica utat néztük ki. Nekünk csak topo-nk volt, azon csak V+, itthon láttam, hogy néhol VI-osra kóstálják. De igazából ez mint utólag kiderült lényegtelen is volt....
Szóval a Spendova VII-.-a után valami könnyebbre vágytunk, és ez az V+-os út jónak tűnt. A Lomnic nyugati falán található hatalmas táblát vitte át. Látszólag  tök sima, és a topo V-.-t jelölt. Kissé érdekesnek tűnt. Na de a puding próbája az evés. Bele is kanalaztunk egy nagyot. Fincsi volt :)
Mondanom sem kell, a topo-nk nem volt túl részletes, úgyhogy már a beszállásnál tanakodnunk kellett. IV-essel indult, én kezdtem, mondjuk hogy annyi volt... Itt találtam a legbizarrabb köztes amit eddig Tátrában láttam: egy ácskapocs volt beverve a repedésbe. Meglepően jól benn volt, meg is akasztottam :) Ezután Máté mászott, gyaníthatóan megfelelő irányba, de hogy ez valóban így volt, azt talán sosem tudjuk meg. Mindenesetre ezután én következtem. Közvetlen egy nagy áthajlás fölött kellett végigmászni V.-ért. El is indultam, és tökéletes sima táblára jutottam. Megláttam egy nittsort. Teljesen abba az irányba vezetett, amerre nekem kellett volna mennem. Melettünk volt egy másik új út a Patagonské leto, de azt valamivel messzebbre jelölte az összesítőnk, tehát elvileg nem lehetett az. Szó ami szó, belemásztam a nittekbe. 
-Korrekt V.-ös.- Gondoltam magamban amikor egy kétujjas zsebben ziásztam, és foggalmam nem volt, hogy mi lesz itt még.
Nem szaporítom tovább a szót. Természetesen a Patagonské leto volt, a hossz nehézsége pedig VII-. Átmászni egy VII-.-os táblát abban a tudatban, hogy V.-ös, mókás és arcon-csapós érzés. Nem elősször jött volna jól a hegységben, hogy kinyomtatom a környező utak topo-ját is, ugyanis a Patagonsé leto topoján tök egyértelmű ez a rész. 
Annyit azért a helyszínen is éreztünk, hogy nem biztos hogy ott vagyunk, mint ahol szeretnénk. (Pl Tátrafüreden egy sör mellett) Máté meglátva a soron következő sima táblát, amin már nem csillogott semmi sem, átadta az elölmászás jogát. Innentől már nemigazán néztem a topo-t, inkább csak kíváncsiságból vettem néha elő. Úgy másztam mint egy tank, ami jött, legyen az tábla, repedés, vagy áthajlás, azon keresztülmásztam, méghozzá a lehető legrövidebb úton, amit ránézésre meg tudtam mászni. Az elhelyezhető köztesek mennyiségéről inkább nem beszélnék. Legyen annyi elég, hogy nem biztos hogy egy esés után saját lábamon távozok szeretett hegységemből :) A kegyelemdöfést az utolsó hosszban található traverz adta. Igen csak erőteljes, és a végén eléggé pszichés is volt. De végül fölértünk. Gyors pakolás, és rohantunk is lefele, mert már későre járt, és még haza is kellett menni. Sokáig tanakodtunk, hogy vajon azon a simának tűnő táblát hol a fenében lehet V.-ösért végigmászni. Vajon mi olyat látott Belica, amit mi nem?
Itthon utánanéztem az egésznek. Három út kombóját adtuk elő, és egy részen olyan bevágásban másztam, ami nincs is jelölve. Azt érdekesség az, hogy abban legalább találtam 3db szöget :) Illy-módon a variánsunk nehézsége VII-.-ra ugrott föl, kiegészülve pár VI+.-os betéttel. Úgyhiszem mindekttőknek jó kis tanulságul szolgált az a nap.

Az alábbi képen látható az útvonal amit végigmásztunk. Ajánlom mindenkinek, próbáljátok csak ki, várom a véleményeket :D



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése