Hosszas tanácskozás után végül eldőlt a Március 15.-ei hosszú-hétvége sorsa. A Radnai-havasokba mentünk. Habár nem tudtuk előre, de jól döntöttünk, mert a vicces kedvű tavaszi időjárás miatt nyugatra nem is jutottunk volna ki olyan egyszerűen.
Keletre se volt könnyű, de végül egy egész napos utazás után péntek este megérkeztünk Borsafüredre. A szállásunk a Medve panzió volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Szerencsére a front ott is ledobott egy nagy adag porhavat, így nagy reményekkel indultunk útnak szombat reggel. Fölkocsikáztunk a Prislop hágóba, és a piros jelzésen elcsoszogtunk a Tányér rétre. Az idő elég szeles, és fölső részeken ködös is volt, de azért a rétről nekivágtunk a Gargaló csúcsának. Páran ilyen-olyan okok miatt lemorzsolódtak a népes csapatból, így a csúcsot Tangl Eszti, Rotarou Ádám, Gádoros Patrik, Krajcsó 'Mighty' Árpi, Dékány Máté és jómagam értük el. Visszafele a köd miatt ott csúsztunk, ahol felfele jöttünk. Tökéletes állagú álom porhavas részeken karmoltuk az íveket. Az egyetlen kellemetlen dolog az volt, hogy az Asztal rétről a Prislop hágó nagyjából szintben van, így visszafele is gyalogolni kellett. Ezt a részt igazán kihagytam volna.
Másnap a jól bevált hatos fogat ismét nekivágott. Aznap már a sípályán mentünk föl az Asztalra. Alul nagyon minimális hó volt, de egész jól föl lehetett menni rajta. Újra a Gargalónak mentünk neki, csak másik útvonalon, és még a csúcs alól indítottuk a csúszást, egy álom porhómezőre. Aznap már a pályán csúsztunk vissza a szállásig, ami jóval kényelmesebb volt a szombati variánsnál.
Kissé megnyújtva a hétvégét, hétfőn még csúsztunk egy nagyot. Kinéztünk egy látványos medret a Gargalótól nyugatra. Föl is másztunk, a kínézett csúcsra. Útközben beért minket Kurkó Iza is. Hárman indultak valamivel később utánunk a völgyből, de a Kárpátok vad erdelyein csak Iza jutott túl :D A csúcson csatoltunk, majd ezerrel bele a finom porhóba. Soha nem síeltem még ilyen jó körülmények között. Mindenki nagyon élvezte. Lefele nem a pályán mentünk, hanem az Asztalról egyenest le a Lóhavasi-vízeséshez. Ez is elég jó terep volt. Este még mics-eztünk egy jót, és ismét egyetértettünk abban, hogy a helyi pálinka csodákra képes :D
Sajnos a Gyömbéres balesetem miatt a térdem még mindig nagyon érzékeny volt, így sokat nem tudtam síelni ebben a szezonban, de ezt a túrát nagy kár lett volna kihagyni.
Infó a környékről: www.radnaihavasok.ro
Szállás: Medve Panzió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése