A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sialpin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sialpin. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 22., csütörtök

Grosser Geiger



Miután tartottunk egy relax napot, újra belevágtunk egy hosszabb túrába. A Grosser Geigerre esett a választás. Korán indultunk. A mászás, egy meredek hegyoldalon való traverzálással kezdődött. A hátunkon vittük a léceket. Patrik küzdött egy darabot a firnvassal, de végül ö is csatolt. Innen sajnos még sokáig a zsákon maradtak a lécek, de már nem a meredekségtől, hanem a leolvadt hegyoldaltól. Szerencsére látszott, hogy van egy olyan útvonal, amin lefele végig lehet csúszni, de fölfele fölösleges erőpazarlás lett volna arra menni, így maradtunk a köves turistaúton. A hágó másik oldalán indult a hosszú gleccsertraverz. A kemény hóban firnvas nélkül itt is erőlködtem kicsit, de annyira azért nem volt vészes. A hosszú harántolás végén ott volt a Geiger csúcstömbje. Alatta lecsatoltunk. Én fölvittem, a csúcsra a léceket, és megpróbáltam lecsúszni. Az elején ment is, de a közepe olyan meredek, fagyott, és köves is volt, hogy nem mertem nekimenni, nehogy egy rossz mozdulat után 1000m-el lejjebb találjam magam valami hasadékba. Így hát kicsit gyalogoltam, és újracsatoltam. Innen már nem volt gond. A gleccsertraverz nem túl izgalmas lefele sem. Egyedül csúsztam, mert Patrik fölment a Grosse Hepp-re, a többiek meg nagyon le voltak maradva. Szerencsére a gleccser elég biztonságos volt, így nem kellett tartani a hasadékoktól. A nap végére jutott a legnagyobb izgalom, ami nem volt más, mint a ház fölötti meredek déli lejtő. Egyrészről kicsit túl is csúsztam rajta, és így keresgélni kellett, másrészről az egész napos meleg napsütéstől eléggé megszottyadt a hó, és félő volt, hogy megindul. Olyan lágyan vettem a kanyarokat mint még soha. A leginkább ijesztő az volt, amikor hirtelen nagy repedés állta utamat. A hó a fűig be volt repedve. Nem tudtam hogy most melyik felén csússzak, ami épp megindulni készül, vagy a fönnmaradón, ami ugyanúgy tovább repedhet. Szerencsére ezen nem volt sok időm morfondírozni, mert a tökölődés helyett inkább maxra kapcsoltam, és így hamar átértem a para részen. Lejjebb már szépen kanyarogtam a biztonságos hóban, A többieket már a ház ablakából néztem, és a mozgásukon látszott, hogy ők sem érzik egész jól magukat azon a hómezőn. Szerencsére mindenki gond nélkül megúszta





Info: itt
Hardware: -Túrasícucc
                 - Gelccserfelszerelés
Szállás: -Johannis Hütte
Időjárás: -Mountain-forecast
              -Freemeteo
              -Peakware



Csúszda az Obersulzbachtörl-ből



A Venediger után másnap valami könnyebbre vágytunk, így esett erre a hágóra a választás. Késői kelés után Patrikkal nekivágtunk. Az út eleje nem túl izgalmas. Majdnem vízszintes patakmederben halad. Aztán a völgy egyre szűkült, és meredekebbé vállt. Az idő tökéletes volt, ragyogott a nap, és a szél sem fújt. Gond nélkül fölértünk a 2918m magas hágóba. Fönt eltöltöttünk egy kis időt. Fotóztunk, gyönyörködtünk a tájban, élveztük a napsütést. Végül összekaptuk magunkat, és indult a móka lefele. A hágó teteje viszonylag meredek volt, és kövek tarkították, amik között külön élmény volt szlalomozni. A hó kicsit megeresztett a naptól, de még nagyon jól lehetett benne kanyarogni. Az egyetlen baj csak az volt hogy elég hamar leértünk :)