Grosser Geiger

Miután tartottunk egy relax napot, újra belevágtunk egy hosszabb túrába. A Grosser Geigerre esett a választás. Korán indultunk. A mászás, egy meredek hegyoldalon való traverzálással kezdődött. A hátunkon vittük a léceket. Patrik küzdött egy darabot a firnvassal, de végül ö is csatolt. Innen sajnos még sokáig a zsákon maradtak a lécek, de már nem a meredekségtől, hanem a leolvadt hegyoldaltól. Szerencsére látszott, hogy van egy olyan útvonal, amin lefele végig lehet csúszni, de fölfele fölösleges erőpazarlás lett volna arra menni, így maradtunk a köves turistaúton. A hágó másik oldalán indult a hosszú gleccsertraverz. A kemény hóban firnvas nélkül itt is erőlködtem kicsit, de annyira azért nem volt vészes. A hosszú harántolás végén ott volt a Geiger csúcstömbje. Alatta lecsatoltunk. Én fölvittem, a csúcsra a léceket, és megpróbáltam lecsúszni. Az elején ment is, de a közepe olyan meredek, fagyott, és köves is volt, hogy nem mertem nekimenni, nehogy egy rossz mozdulat után 1000m-el lejjebb találjam magam valami hasadékba. Így hát kicsit gyalogoltam, és újracsatoltam. Innen már nem volt gond. A gleccsertraverz nem túl izgalmas lefele sem. Egyedül csúsztam, mert Patrik fölment a Grosse Hepp-re, a többiek meg nagyon le voltak maradva. Szerencsére a gleccser elég biztonságos volt, így nem kellett tartani a hasadékoktól. A nap végére jutott a legnagyobb izgalom, ami nem volt más, mint a ház fölötti meredek déli lejtő. Egyrészről kicsit túl is csúsztam rajta, és így keresgélni kellett, másrészről az egész napos meleg napsütéstől eléggé megszottyadt a hó, és félő volt, hogy megindul. Olyan lágyan vettem a kanyarokat mint még soha. A leginkább ijesztő az volt, amikor hirtelen nagy repedés állta utamat. A hó a fűig be volt repedve. Nem tudtam hogy most melyik felén csússzak, ami épp megindulni készül, vagy a fönnmaradón, ami ugyanúgy tovább repedhet. Szerencsére ezen nem volt sok időm morfondírozni, mert a tökölődés helyett inkább maxra kapcsoltam, és így hamar átértem a para részen. Lejjebb már szépen kanyarogtam a biztonságos hóban, A többieket már a ház ablakából néztem, és a mozgásukon látszott, hogy ők sem érzik egész jól magukat azon a hómezőn. Szerencsére mindenki gond nélkül megúszta

Fotó Galéira

Info: itt
Hardware: -Túrasícucc
                 - Gelccserfelszerelés
Szállás: -Johannis Hütte
Időjárás: -Mountain-forecast
              -Freemeteo
              -Peakware

Grossvenediger-Rainerhorn

Kedd reggelre végre javult annyira az idő, hogy nekivághattunk a csúcsnak. Sajnos a szél még mindig iszonyat erővel fújt, de azért haladtunk szépen. Már a Defregger házig is fárasztó volt a dolog. Küzdöttünk a jeges hóval, és a ház előtti meredek traverzal. Itt döntöttem el, hogy veszek egy firnvasat a lécre :)
Kiérve a gleccserre, a szél teljes erővel feszült ellenünk. Itt az út nem túl meredek, de igencsak hosszú, és 3000m felett vezet. Kezdett szétszakadni a csapat. Patrik és én elöl mentünk, a többiek hátrébb. Végül Patrik is lemaradt. Én beálltam két osztrák srác mögé, de a csúcs alatti meredeken annyira rágyorsítottak, hogy inkább visszaálltam a saját tempóra. A nagy szél miatt a csúcsra vezető rövid gerinc alatt volt a sídepó. Kicsit sajnáltam, hogy nem tudunk följebbről csúszni, de hát ez van. Fölmásztam a csúcsra, fotóztam, majd irány vissza. A depóban értek utol a többiek. Lejjebb vártam meg őket, mert már eléggé fáztam.
Patrikkal még fölszaladtunk a szembelévő Rainerhorn-ra is, majd irány lefele. Részemről most kezdődött a nap lényegi része, a lesiklás. Jót csúsztunk a Rainerhorn-ról, majd jött a nagy traverz a gleccseren, és már a Defreggernél is voltunk. Innen már ismertük a dolgot, kiválasztottuk a legizgalmasabb vonalvezetést, és csúsztunk ahogy a csövön kifért.

Fotó Galéira

Info: Itt
Hardware:-túrasícucc (firnvas erősen ajánlott)
                -gleccser felszerelés (mi a jó hóviszonyok miatt nem használtuk)
Szállás: -Johannis hütte
            -Defregger haus
Időjárás: -Mountain-forecast
              -Freemeteo
              -Peakware