Nehéz idők

Január vége nálunk a mix mászásé volt. Legalábbis mi annak szenteltük...

Az egész úgy kezdődött, hogy a szutyok meleg időt hirtelen tiszta, hideg időjárás váltotta föl. Az előrejelzések láttán beindult a nyálelválasztásunk. A menetrend a következő volt: 22.-én reggel egy gyors telefon Mátétól - jó idő van, menni kéne - , aztán egy gyors vizsgázás, ezt egy még gyorsabb bepakolás követte, és még aznap este ki is gurultunk a Tátrába :)

Az éjszakát a Poprád-tavi elektricska megállóban töltöttük. Másnap fölcihelődtünk a Poprádi-tóhoz. Üdvözletünket tettük a MAHOE téli tanfolyamának, majd elindultunk a Tupa északi falához.

A kiszemelt út a Superculoir volt (IV, 70°). Az utat még 1981 tavaszán mászta két magyar mászó, Mózes István és Tivadar Tamás. A párosnak voltak keményebb megmozdulásai a 80-as évek elején többek közt a Dolomitokban és a Wilder Kaiserben. Mózes István elsőnek mászta át a PP-Variáns alsó tábláját VIII-ért. (Azóta VIII+-ra kóstálják a táblát) Tivadar Tamás pedig több nagyfalas utat nyomott Rácz Zsolttal Yosemite-ben.

Szó ami szó, beszálltunk. Már az elején látszott, hogy elég sok a friss porhó a falakon. Mindez bizonyságot nyer már a mászás elején. Minden méterért meg kellett küzdeni. Minden sziklás részt le kellett takarítani. A könnyebb hóban taposós részek irgalmatlan sok havat tartalmaztak. Szóval küzdelmes volt minden perce az útnak.

A kulcsrész Máténak jutott. Enyhén áthajló karos repedés volt. Szerencsére a csákánynak voltak jó akasztások, csak meg kellett keresni őket. Máté kinyomta ahogy azt kell, bár kissé ledurrant a végére. Megtudom érteni hogy miért.

Az út vége fele ránk sötétedett. A falrajzon nagyvonalúan "120m a csúcsig" jelölésű rész most nem sétamenet volt, végig biztosítottuk. Este 10-re értünk le a házhoz. Szerencsére Mózes Réka kimentett nekünk két sört még a zárás előtt. Örök hála neki ezért :D

Hardware: Na ez egy elég nehezen meghatározható dolog. Nagyban a viszonyoktól függ, hogy mi kell az útban. Mi a friendeket, ékeket és a fűszöget jól tudtuk használni. A biztosítás ettől függetlenül néha igen szellős. Szögeket is vittünk, mászás közben nem, de a stand-kreálásánál jól jöttek.

Topo
Időjárás

Egy videó az útról:

És végül pár kép:

Fölfele a házhoz

Állok a kulcs alatt

Máté derékig a hóban

Takarítás mindenfele :)

Skót kaland a Tátrában

A házban volt egy fiatal lengyel srácokból álló sportmászó csapat. Szervezett edzőtábor jellege volt a dolognak. A vezetőkkel beszéltünk. Elmondták, hogy VI-os utakat tolnak a srácok. Télen, hágóvasban, jégcsákánnyal, sportmászók. Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon a hazai kemény mag, akik egész télen peremre edzenek a Buziban, vajon mire lennének képesek egy ilyen téli közegben :)
Mindenesetre a vezetők nagyon barátságosak voltak, igazából ők jöttek oda hozzánk, amikor Mátéval a topok fölött tanakodtunk. Megnézték a rajzokat, és mindegyikről mondtak pár szót.
A beszélgetés után a Wéber északi falán található Skótska Anabáza nevet viselő 2003-ban nyitott mixútat választottuk. Az út nehézsége M4+, a lengyelek szerint inkább M5. A legjobb mondat, ami az úttal kapcsolatban elhangzott az a következő volt: "Hard pitch, good protection, easy pitch, bad protection." Ez amúgy teljesen igaz is volt :)
Szóval a reggeli órákban fölbaktattunk a beszálláshoz. Fölmásztunk gyorsan a katlanba vezető jégfalon, és indult a móka. Nekikezdtem az M4+.-nak. Az eleje teljesen baráti, nagyon élveztem. Aztán jött egy kunszt. Inkább trükkös mintsem nehéz. Egy kéménybe beszorult tömbre kell följutni. Én pár próba után letettem a csákányt, és mintha lóra ülnék fölvettem magam a tetejére :)
Ezt egy elég combos bevágás követte. Hosszasan próbálkoztam vele. Egyszer vissza is huppantam, aztán végül meglett a megoldás. A következő kötélhossz is az enyém lett. Abba nem volt olyan kimondottan nehéz kunszt, inkább végig egyenletesen nehéz volt, a biztosíthatóság meg nem túl jó, de olyan nagy para nem volt. A hossz vége, a kiszálláshoz közelítve viszont elég ügyeskedős volt, mert minden mozgott,  biztosítás nulla, esni pedig nagyon nem akartam. A kiszállást Máté abszolválta. Nem nehéz,  nem is biztosítható. Ekkorra már szinte besötétedett. Valami oknál fogva túlságosan bíztam magamban, és nálam nem volt fejlámpa. Ilyen hibát sose kövessetek el. Egy fejlámpával ereszkedni nem túl vidám dolog. De azért a körülményekhez képest jól leértünk. A Lavy Y-ba ereszkedtünk vissza. Nem mondanék semmit róla, mert én fejlámpa nélkül nem túl sokat fogtam fel belőle. Máté már mászta nyáron, ő vezette az ereszkedést.
Összességében nekem nagyon tetszett az út. Kellőképp küzdelmes volt, így kielégítette minden ilyen-nemű vágyamat. És azt hiszem Mátéét is :D

Hardware: -min. 2x50m kötéll (2x60m-el jobban jártok)
                  - a cucc elég szubjektív. Én pakoltam mint az örült, főleg ahol tudtam. Összességében                      elmondható, hogy a friendek jól jöttek, és sokat szögeltem is. Azért leírom, mi mit                        vittünk.
                  - 12db express
                  -9db friend
                  - 6db szög
                  -éksor
                  -5-6db heveder

Topo
Időjárás
Szállás

Skótska Anabázia (02:00)

Az első kunszt után alulról

Ugyan ez fölülről 

Stand

Máté érkezik

Pörgés a bevágásban

Mix it