Szerdán mi is kipróbáltuk a Gamsecket. Annyival már többet tudtunk, mint Gáborék, hogy van 3db kötélhossz a tetején, amit a kaller nem jelöl. Íjmódon a jég 6 kötélhosszas, és WI4-es nehézségű volt. Igencsak szeles, és hűvös nap volt. Kavargott az előző napi hó a levegőben. Mindenesetre mi élveztük a mászást. Újabb szép, és hosszú jeget tudhattunk magunkénak.
Kedd reggelre 30cm friss hó hullott. Napközben is hol esett, hol nem. Elindultunk fölfele a völgyben, hogy majd beszállunk abba a jégbe, ami az útról szimpatikusan néz ki. A Mittlerer Maralmfall-ra esett a választás 4kötélhossz, WI5 nehézségű a teteje, lejjebb könnyebb. Kissé havas volt a dolog. Takarítgatni kellett. A nap végére a nap is kisütött. A teteje elég vizes volt, de legalább nem tört rajta a jég. Nekem jutott, nem bántam, szép befejezése volt a mászásnak. Peti kis hógörgetegekkel kedveskedett az utánunk érkező Gábor párosnak, akik láthatólag nagyon örültek mindennek :)
Hétfőre végre kiürült a völgy. A mászók nagy része hazament. Néhány Cseh és Lengyel sporttárs rohangált a környéken. Így már jobban el lehetett férni az nagyobb jegeken. Ki is néztünk egy formás darabot. A Wintasun-ra, és a Gamseck-re esett a választás. Gabiék mászták a Gamseck-et, mi meg közvetlenül mellette a Wintasun-t. Ez egy WI4+-ra értékelt, 3db 50m-es kötélhosszból álló pofás kis jegecske volt. Elviekben én másztam a kulcsot, a második kötélhosszban, de a harmadik semmivel sem volt könnyebb. Igazából mind a 3 hossz tartogat elég izgalmat. Gabiékat hideg-zuhanyként érte, hogy a topo nem említi az utolsó 3 kh-t a Gamseck tetején, így kissé elhúzódott a napjuk :). Sötétben értek le, de végeredményben tetszett nekik a út. Mi is tervbe vettük a megmászását.
Vasárnap teljes létszámmal ellátogattunk a Vorderer Maralmfall alá. A hétvégén eléggé zsúfoltak a jegek a völgyben. Ez egy magasan lévő darab, itt elviselhető volt az emberlétszám, de korántsem éreztük magunkat magányosnak :)
Peti egyből bekezdett a bal oldali WI5-ös pillérrel (az volt szabad ) Én másodban mentem utána. Rázogattam a kezem lábam rendesen, és így is úgy besavasodtam, hogy megváltás volt felérni. A zavaró az volt amikor csak úgy kongott-bongott a jég a vékonyabb helyeken. Kissé ijesztő....
Gáborék közben megtolták a jobb oldali részt WI3+-ért, aztán cseréltünk. Most én másztam előre. Az útvonal valamivel hosszabb, de emészthetőbb volt. Közben a nap is kisütött. Jó kis mászás volt.
Délután lenéztünk még a Toom Stoned sektorba. Itt két rövid, de velős jég található. Peti megmászta a bal oldalit WI4+-ért. A többiek követték. Gábor szerint valamivel nehezebb volt most a jég. Mivel fölülről ömlött a víz, én valahogy nem éreztem olthatatlan vágyat hogy megmásszam, úgyhogy lenn maradtam de legalább szárazon :)
Szombat reggel viszonylag korán ébredtem. Bár ez egy parkolóban annyira nem szokatlan. Bementem a házba, hogy elintézzem a szállást. A Gmünder hütte csak péntektől-vasárnapig van nyitva, és előre tudtuk hogy tele van, de azt mondták a telefonban, hogy lehet sátrazni a ház mellett. Lehetett is. Sőt a tulaj beugrott a kotróba, és kotort nekünk a parkoló mellett egy jó nagy helyet, hogy oda táborozzunk. Igazán kedves dolog volt tőle.
Ezek után már csak a mászásra kellett koncentrálni. Kiválasztottunk egy könnyebb jeget kezdésnek, a Hochalmfall-t, elsétáltunk az aljához, és kicsit szoktuk az érzést a jégen. A völgy előnye, hogy nagyon keveset kell gyalogolni a jegekig, mindenhonnan le lehet ereszkedni, ezáltal hosszú kényelmetlen lejövetek sincsenek. A Hochalmfall nem egy nehéz jég (WI2-3) és nem is túl hosszú (70m) ideális volt kezdésnek. Másztunk rá párat, majd visszamentünk a házhoz fölállítani a tábort. Este befutottak a többiek is, Brezovszky Gábor (Brezó), és Herczeg Gábor, a tábor ötletgazdája. Megbeszéltük a másnapot, majd mindenki ment a helyére. Ők az apartmanjukba, Peti az autójába, én pedig a sátorba :)
Február 9.-én hajnali 1-órakor gurultunk be a Gmünder hütte parkolójába. Jobb híján Peti az autó első ülésén én az autó mellett a földön tértem nyugovóra. Egy kicsit még néztem a kissé borult égboltot, és azon gondolkodtam vajon mit tartogat számunkra ez a bő hét. A szél néha föltámadt, és az erőtlenül szitáló havat az arcomba fújta. Valamiért nekem olyan megnyugtató volt ez az egész helyzet. Kinn lenni a hegyek közt, és az arcomon érezni ahogy megrezzen ez a fagyos világ megnyugtató, és egyben félelmetes érzés.
És hogy mi várt ránk ezután...
9 mászónap, 9 db megfagyott vízesés, majd 2000 méternyi megmászott jég, didergés, és izzadás, küzdelem, és fáradság, és a jóleső érzés nap végén, hogy ma sem keltünk fel hiába. Tehát nagyjából minden amit egy jó túrának tartalmaznia kell.
Képek, videók, infó a völgyről, és a jegekről a napokban!
Az utóbbi hetekben az időjárás nem kedvezett a hegyre vágyóknak. Tervezgettünk-tervezgettünk, és végül mindig otthon maradtunk. Ezt megelégelve a hétvégén nekiindultunk, legyen bármilyen rossz is az idő.
Az ötletgazda Sztellik Geri volt. Gyorsan összedobtuk a csapatot. Kerékgyártó Timi, Kriszti, Kiss Emőke, Huszár Gyuszi, Geri, és jómagam vágtunk neki a zordnak ígérkező Gyömbér csúcsnak. Nekem nem volt sok vágyam. Mozogni, és csúszni akartam. Minél többet :)
Szombat délelőtt érkeztünk. A parkolóban összefutottunk a THSE népes hótalpas csapatával. Ezek szerint mások is alkalmasnak találták az időt :)
Fölcsattogtunk a Stefanika házba. A hó lent halkan esett, följebb a köddel, és a széllel párosulva hűsítette a felmenettől kimelegedett szervezetet. Aznap még nekiindultunk a Gyömbérnek. Majdnem föl is értünk, de kezdett sötétedni, és ha már fölmásztunk odáig, legalább ne sötétbe kelljen csúszni. A látási viszonyok amúgy sem voltak épp jók.
Másnap pótoltuk a kimaradt távot, és ismét csúsztam egy jó gyorsat a csúcsról. Próbálgattam az új lécem. Nem volt panasz rá. Bírja a száguldást :)
Tervbe volt, hogy átmegyünk Chopokra, de az időjárás nagyon rossz volt a gerincen, így inkább visszacsúsztunk Trangoskára. Ezzel nem is lett volna gondom nekem sem, a völgy erdői ígéretes Freeride-al kecsegtettek. Egy problémám akadt csak. Még az elején gondoltam kicsit eleresztem magam a leejtőn, és élvezem a sebességet. Ezzel nem is lett volna gond, ha például láttam is volna valamit. De látni nem lehetett, így csak siklottam a fehér tejfölben. Ez az idilli hangulat viszonylag gyorsan, és fájdalmasan ért véget, mikor váratlanul egy hatalmas bucka utamat állta, és mivel egyáltalán nem látszott, ezért felkészületlenül belerohantam. Puff. Reccs. Ó a térdem!!
A fájdalomtól kissé kábultan próbáltam összekaparni magam. Ültem a hóban egy kicsit, és azon gondolkodtam, vajon milyen lesz fölállni, és vajon elszakadt-e valami...
Föltápászkodtam, és éreztem, hogy ez nem tréfa. Mocskosul fájt. Valahogy levánszorogtam Trangoskára. Nem volt nagy élmény, buktam a freeride-ot, és bukhattam volna még sok mást is...
Szerencsére csak húzódott, semmi sem szakadt. A rengeteg jegelés, és krém hatására már egész használható. Hétvégén indul jégmászó tábor Maltatalba. Kár lenne kihagyni :D
.JPG)
