Venediger - Nyugati-gerinc

Miután lemenekültünk a Glocknerről, bevásároltunk Lienzben, pihentünk, aztán fölsétáltunk a Johannis-hüttébe. Amikor először jártam arrafelé, már akkor is megtetszett ez a ház. Most sem változott a véleményem, mindenkinek csak ajánlani tudom. Mikor megérkeztünk, fönn a hegyen még tartotta magát a rossz idő, de már a végét járta, így másnapra beterveztünk egy nyugati gerincet (II.-III.)
Csütörtök hajnalban a 4-órakor csörgő óra túl korainak tűnt, így inkább átállítottuk 5-re :) Kelés pakolás indulás. Az éjszaka szerencsére hideg volt, így jó kemény hóban haladhattunk a Dorfer-gleccser irányába. A gleccserre egy kuloáron jutottunk. A télen is, és az elmúlt napokban is sok hó esett, semmilyen hasadék nem látszott, be se kötözködtünk. Jól haladtunk a gleccseren is egy darabig, majd elkezdett lankásodni a terep. Itt egyre mélyebbé vált a hó. A végén iszonyat küzdelem árán tapostuk föl magunkat a gerincig. A gerinc beszállása előtt volt egy meredekebb rész, nagyon mély hóval. Kb. a közepén voltam, Máté akkor kezdett neki, amikor szólt, hogy fura roppanásokat hall. Megállta és figyeltem. Én is hallottam. Mély öblös roppanások.
-Ezaz! - Gondoltam...
Villámgyors tanácskozás: Én már nem tudok mit tenni, közelebb van a fölfele mint a lefele.
Gyorsan fölkaptam a kapucnim, behúztam a kabátom, fölvettem a kesztyűm, nagy levegőt vettem, és tapostam fölfele. Mikor fölértem nagyon ziháltam, és dőlt rólam a víz. Máté is följött gyorsan a nyomokba. Nem volt vicces dolog, de az biztatott, ha leszakad a hegyoldal, Máté biztosan fönnmarad, és ki tud ásni, amikor ő jött föl akkor meg már én voltam biztonságban.
Nekiálltunk a gerincnek. A nap sütött, a hó egész jó volt. Nem tudom szárazon milyen ez a gerinc, de így nagy élmény volt. Télies hangulatban másztunk a csúcsra. Sajna mire fölértünk már leszállt a köd, de ez csak kicsit szegte kedvünket. A lényeg úgyis az út, amivel a csúcsra ér az ember.
Hétvégén én csoportot vittem a hegyre. Máté is jött velünk, így mindketten újra fönn voltunk a Venediger-en. Ezúttal már szép időben.
Jó kis hét állt mögöttünk. Edzettünk, és tapasztaltunk rendesen. 2xGlockner, 2x Venediger. Elégedettek voltunk, de azért a Stüdlgrat-ért, és pár északi falas útért biztosan visszatérünk a Glockner-re! :)

Hardware: (mi ezt vittük)
                - 1x30m kötél
                - 5db express
                - 5db friend
                - 5db nagyobb ék
                - 4-5db heveder

Időjárás

Venedzsájzer

Kuloár

Dorfer gleccser 

Taposunk

Dealer :)

Terrorista :)

A gerinc

Csúcsfotó

Vezetem a népet

Csúcsgerinc

Venediger Vol2

Csütörtök este a Geigerröl visszatérve épp sörözgettünk, amikor Krisztián az ablakon át meglátott két zsákra kötött rózsaszín lécet, amint épp beleütközik ajtó tetejébe. Éreztük, hogy ezt a jelenséget közelebbről is meg kell szemlélnünk, úgyhogy lementünk az előtérbe. Nagy meglepetésünkre lent Gerit, és Gyuszit találtuk, pedig Esztert, és Ádámot vártuk :) Később befutottak ők is, és így már teljes létszámmal folytattuk a sörözést.
A négy újonnan érkezett célja is a Venediger volt, amihez én, és végül Patrik is csatlakozott, mivel pár napja kinéztünk egy kuloárt, ami egyenesen levezet a Venediger alatti gleccserről, és gondoltuk lecsúszunk rajta. Másnap el is indultunk. Az idő remek volt, és jól is haladtunk. Patrik ért fel elsőnek a csúcsra, aztán nemsokkal később Geri és én. Mi szenvedtünk egy kicsit firnvas nélkül. A többieket még nem láttuk a gleccseren a csúcsról. Fönn fotóztunk egy párat, majd indulhatott a móka. Most a jó idő miatt a csúcs melletti púpon csatoltunk, és jobb útvonalon értünk le a Rainerhorn, és a Venediger közötti nyeregbe. Itt elbúcsúztunk Geritől, aki fölment a Rainerhornra, mi pedig a Hohes Aderl tövében tovább ereszkedtünk. A havat már kikezdte az erős napsütés, de még jó volt, és nagyon élveztük a lefele utat. A legemlékezetesebb rész a végső kuloár volt. Patrik még habozott minden kanyar előtt, de aztán csak rávette magát, és lejött rajta. Ez a lecsúszás méltó zárása volt az egész heti túrának.
Másnap délelőtt összepakoltunk, leküzdöttük magunkat azon a csodás völgyön a parkolóba, és elindultunk vissza Budapestre. Mindannyian meg voltunk elégedve a héttel.

Fotó Galéira 

Grossvenediger-Rainerhorn

Kedd reggelre végre javult annyira az idő, hogy nekivághattunk a csúcsnak. Sajnos a szél még mindig iszonyat erővel fújt, de azért haladtunk szépen. Már a Defregger házig is fárasztó volt a dolog. Küzdöttünk a jeges hóval, és a ház előtti meredek traverzal. Itt döntöttem el, hogy veszek egy firnvasat a lécre :)
Kiérve a gleccserre, a szél teljes erővel feszült ellenünk. Itt az út nem túl meredek, de igencsak hosszú, és 3000m felett vezet. Kezdett szétszakadni a csapat. Patrik és én elöl mentünk, a többiek hátrébb. Végül Patrik is lemaradt. Én beálltam két osztrák srác mögé, de a csúcs alatti meredeken annyira rágyorsítottak, hogy inkább visszaálltam a saját tempóra. A nagy szél miatt a csúcsra vezető rövid gerinc alatt volt a sídepó. Kicsit sajnáltam, hogy nem tudunk följebbről csúszni, de hát ez van. Fölmásztam a csúcsra, fotóztam, majd irány vissza. A depóban értek utol a többiek. Lejjebb vártam meg őket, mert már eléggé fáztam.
Patrikkal még fölszaladtunk a szembelévő Rainerhorn-ra is, majd irány lefele. Részemről most kezdődött a nap lényegi része, a lesiklás. Jót csúsztunk a Rainerhorn-ról, majd jött a nagy traverz a gleccseren, és már a Defreggernél is voltunk. Innen már ismertük a dolgot, kiválasztottuk a legizgalmasabb vonalvezetést, és csúsztunk ahogy a csövön kifért.

Fotó Galéira

Info: Itt
Hardware:-túrasícucc (firnvas erősen ajánlott)
                -gleccser felszerelés (mi a jó hóviszonyok miatt nem használtuk)
Szállás: -Johannis hütte
            -Defregger haus
Időjárás: -Mountain-forecast
              -Freemeteo
              -Peakware