Déli koktél

 A Skótsa anabáza után  ismét a Zerge déli oldalára látogattunk. Hazaindulás előtt másztunk egy gyors, és nem túl nehéz utat. Ez az út pedig nem volt más, mint a Puskás pillér. Egy részét a nyári variánssal együtt másztuk, de több helyen a télnek kedvezőbb mix terepet választottuk, jól tartó fűcsomók társaságában. Hamar végeztünk is vele. Visszarobogtunk a házba. Sör, leves, aztán megindultunk lefele. Nekem külön élmény volt a bobbal lecsúszni. Néha már talán kicsit túl gyors is volt a tempó, de hát kell egy kis izgalom :)

Topo 1, 2 (6.út)

Puskás út (13:09) 

Beszállás felé

Első hossz

Máté a második hosszban

Máté könnyű terepen a csúcs fele

Csúcs

Irány lefele

Csúszda

Skót kaland a Tátrában

A házban volt egy fiatal lengyel srácokból álló sportmászó csapat. Szervezett edzőtábor jellege volt a dolognak. A vezetőkkel beszéltünk. Elmondták, hogy VI-os utakat tolnak a srácok. Télen, hágóvasban, jégcsákánnyal, sportmászók. Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon a hazai kemény mag, akik egész télen peremre edzenek a Buziban, vajon mire lennének képesek egy ilyen téli közegben :)
Mindenesetre a vezetők nagyon barátságosak voltak, igazából ők jöttek oda hozzánk, amikor Mátéval a topok fölött tanakodtunk. Megnézték a rajzokat, és mindegyikről mondtak pár szót.
A beszélgetés után a Wéber északi falán található Skótska Anabáza nevet viselő 2003-ban nyitott mixútat választottuk. Az út nehézsége M4+, a lengyelek szerint inkább M5. A legjobb mondat, ami az úttal kapcsolatban elhangzott az a következő volt: "Hard pitch, good protection, easy pitch, bad protection." Ez amúgy teljesen igaz is volt :)
Szóval a reggeli órákban fölbaktattunk a beszálláshoz. Fölmásztunk gyorsan a katlanba vezető jégfalon, és indult a móka. Nekikezdtem az M4+.-nak. Az eleje teljesen baráti, nagyon élveztem. Aztán jött egy kunszt. Inkább trükkös mintsem nehéz. Egy kéménybe beszorult tömbre kell följutni. Én pár próba után letettem a csákányt, és mintha lóra ülnék fölvettem magam a tetejére :)
Ezt egy elég combos bevágás követte. Hosszasan próbálkoztam vele. Egyszer vissza is huppantam, aztán végül meglett a megoldás. A következő kötélhossz is az enyém lett. Abba nem volt olyan kimondottan nehéz kunszt, inkább végig egyenletesen nehéz volt, a biztosíthatóság meg nem túl jó, de olyan nagy para nem volt. A hossz vége, a kiszálláshoz közelítve viszont elég ügyeskedős volt, mert minden mozgott,  biztosítás nulla, esni pedig nagyon nem akartam. A kiszállást Máté abszolválta. Nem nehéz,  nem is biztosítható. Ekkorra már szinte besötétedett. Valami oknál fogva túlságosan bíztam magamban, és nálam nem volt fejlámpa. Ilyen hibát sose kövessetek el. Egy fejlámpával ereszkedni nem túl vidám dolog. De azért a körülményekhez képest jól leértünk. A Lavy Y-ba ereszkedtünk vissza. Nem mondanék semmit róla, mert én fejlámpa nélkül nem túl sokat fogtam fel belőle. Máté már mászta nyáron, ő vezette az ereszkedést.
Összességében nekem nagyon tetszett az út. Kellőképp küzdelmes volt, így kielégítette minden ilyen-nemű vágyamat. És azt hiszem Mátéét is :D

Hardware: -min. 2x50m kötéll (2x60m-el jobban jártok)
                  - a cucc elég szubjektív. Én pakoltam mint az örült, főleg ahol tudtam. Összességében                      elmondható, hogy a friendek jól jöttek, és sokat szögeltem is. Azért leírom, mi mit                        vittünk.
                  - 12db express
                  -9db friend
                  - 6db szög
                  -éksor
                  -5-6db heveder

Topo
Időjárás
Szállás

Skótska Anabázia (02:00)

Az első kunszt után alulról

Ugyan ez fölülről 

Stand

Máté érkezik

Pörgés a bevágásban

Mix it

Próba Cseresznye

Mátéval úgy döntöttünk, hogy mászással töltjük a két ünnep közötti időszakot. Bár ha jobban belegondolok,  mással nem is tölteném szívesen :)
A csapat négy főről indult, de az időjárás, és egyéb problémák miatt csak ketten maradtunk. Az előrejelzések végigböngészését én is fontosnak tartom, de annak ellenére, hogy 28.-ára nem mondtak verőfényes napsütést, mindenképp menni akartunk. Ami kicsit jobban aggasztott, az a felmelegedés volt, de a jósok szerint, annak 26.-án vége kell hogy legyen. Szóval nekivágtunk!
27.-e délelőtt érkeztünk. Fölrobogtunk a házba. Én bobon húztam a cuccot, Máté a hátán cipelte. Jó időben felértünk, és bele is csaptunk az idény első téli mászásába.
A Zergére vezető Könyv utat néztük ki. Nyáron másztuk már, egy próbát megért. Már a beszállásnál látszott, hogy sötétedés előtt nem végzünk, de azért nekivágtunk, hadd szokjuk az érzést. Az első kötélhosszra maradt idő, ami jó kis mulatság volt csákánnyal és hágóvassal. Mindkettőnknek új ez a stílus, úgyhogy minden mászott méterrel jobban ráéreztünk a témára.
Másnap beköszöntött az áldás. Szelet, havat, és 0°C körüli hőmérsékletet hozott. Ismét a Zergére látogattunk, mert előző nap kinéztem egy bevágást, jobbra a könyvtől, amiben látszólag elég jó jég és firn volt. Fölérve a remek időben neki is vágtam, de a meleg miatt elég rossz minőségű hó, és még rosszabb jég fogadott. Küzdöttem vele egy darabig, majd miután már semmi olyat nem találtam, ami tartott volna, visszaereszkedtem. Elindultunk egy másik, Puskás úthoz, ami a topo szerinti képek alapján inkább drytoolingosabbnak tűnt, de az idő csak rosszabbodott, így inkább visszamentünk a házba, hogy legalább a másnapi jó időre rápihenjünk.
 Nem mondanám fölöslegesnek ezt a másfél napot. Szoktuk a hágóvasat, és a jégcsákányt, próbálgattuk mi tart, és mi nem, így a jó idő érkezésére már készek álltunk valami jó kis mix útra :)

Készítettünk pár felvételt, amiket ITT meg is nézhettek.

Tátra Mánia

Talán volt már olyan akinek feltűnt, hogy a Tátrai mászásokról még nem kerültek fel videók. Ez nem azért van, mert nem készültek :)
Úgy gondoltam belefogok egy kisebb filmes projectbe, ez pedig nem más mint a Tátra Mánia. Ennek a Tátráról szóló kisfilm sorozatnak elkészült az első része, Nyári Idill címmel. A tervek szerint először November 28.-án lesz látható a MAHOE klubhelyiségben.
Hogy bővebben mi is ez a Tátra Mánia, és hogy mi is lesz majd látható a filmben, arról majd beszélek a vetítésen. De hogy ne legyen zsákbamacska, íme egy kis ízelítő.

Vadorzó Expressz

Kedden újra a Batizfalvi falára készültünk. A Pytlákov Express-t (Vadorzó Expressz) néztük ki magunknak. Ez a darab is a viszonylag új utak közé tartozik. Valahogy azt súgták ösztöneim  hogy elkelhet pár szög is, így mindennel fölszerelkezve vágtunk neki. Zs kezdete a mászást, egy nem épp szépségdíjas hosszal. Volt benne pár expanding tömböcske. A második hossz rám jutott. Nehézsége VI-. volt, és a fokozathoz képest kicsit küzdősre sikeredett. Na itt be is lőttem pár szöget. Nélkülük is meg lehet mászni, bár bevallom őszintén nem esett volna jól. Szögelgetve pont kellemes volt. Ezt a hosszt egy gyönyörű V.-ös tábla követte, amit Máté abszolvált. Szép mászás, kompakt kőzet, és a közteseket is lehetett szórni. A tábláról VI+.-ért lehetett kiszállni. A srácok előzékenyek voltak ismét, így rám jutott eme nemes feladat. Inkább karos sem mint technikás mozdulatok következtek, de teljesen mászható volt a dolog, és nem utolsó sorban még biztosítható is. A maradék két hossz nem volt említésre méltó. Igazából csak azt a célt szolgálják  hogy fölérjen az ember a gerincre. Mi a Kutta útban ereszkedtünk vissza, de ezt meglehet tenni az Express-be is. Bár utóbbiban csak egy pontos standok vannak.
Sajnos ezzel az úttal el is fogyott a hosszú hétvége, így kicsit rákapcsoltunk lefele, hogy még sötétedés előtt leérjünk. Lent a falu teljesen ködbe burkolódzott, ami a szürkülettel párosulva sajátos bágyad hangulatot kölcsönzött a tájnak. Mindig is szerettem az ilyen időt. A falon annyira nem előnyös, de egy jól sikerült hétvége után jó volt abban a halk nyugalomban lebaktatni az autóhoz.

Hardware: -2x50m kötél
                   -8-10db express
                   -5-6db friend
                   -éksor
                   - 2db késszög 1-2db "U" szög
                   -3-4db heveder

Topo (nem túl informatív, az összesítő fényképpel együtt használható)
Időjárás
Szállás: Legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben.

Pytlakov Express (12:13)

Tátrai birka :)

A rosszarcú, és a szépfiú

VI-.-os bevágás

Tábla

Kulcsrész

Lógatom a lábam

Hinnya de keksz!

Ereszkedés

Amikor a Batizfalvi kimutatja a foga fehérjét

Hétfőn a nap számomra egy fagyos fürdőzéssel indult. Sosem úszkáltam még jégtáblák között, úgy éreztem eljött ennek is az ideje. Jó volt. Ha rám jön újra az 5-perc, talán kipróbálom még egyszer :D
Ezután fölfrissülve mindenre készen beszálltam a Batizfalvin a Hermelin Light nevű magyarok által nyitott VII-.-os utacskába. Az  első (akkor még azt hittem csak egy) hosszban van a kulcs, és gyakorlatilag az út lényege is. Utána már egy régebbi útba csatlakozik. Azért tetszett meg az az egy hossz, mert egy nagy, sarokbevágás az egész. Zs, és Máté nem kívánt utánam mászni, így az volt a terv, hogy kimászom azt az egy hosszt, és visszaereszkedek. Neki is álltam. Gyönyörű repedés, technikás mozdulatok nulla pihenés, sok köztesrakosgatás. Ennél nem is mondanék többet. Próbáljátok ki, érdemes. A vége fele már nagyon húzott vissza a kötél. Találtam két szöget, megakasztottam, és továbbmásztam, de annyira nem jött a kötél, hogy pár méter múlva vissza kellett sasszéznom. Kicsin múlt, hogy ne zuhanásban tegyem meg azt a pár métert :D A szögeknél megvizsgáltam a fölöttem megmarad repedésrészletet. Nem tűnt már nehéznek, de standot nem láttam. Mindenesetre kínkeservesen fölrángattam magam, és a kötelet a végéig, hátha onnan meglátom a standot. Nem láttam meg, nem is volt. Beraktam egy friendet, és visszaügyeskedtem a szögekhez. Innen ereszkedtem vissza, és egy jó kis kötéltechnikai manőverrel szereztük vissza a standot, és a bennmarad friendet. Ezt leszámítva a két szögig a bevágás számomra minden fáradságot megért.
Ezután mindhárman nekiveselkedtünk a Ciernobiele sokolíky nevet viselő nagy fehér táblán vezető variánsba. Első hossz Mátéé volt. Végig egy repedés mentén haladt, nem volt vele semmi gond. Utána én következtem a kulcshosszal. Nagyjából 10-méter után irtózatos repedésmászás vette kezdetét. Néhol lehetett pakolni egész jókat, néhol volt egy kis köztestáv, de nem volt vészes. Elérkeztem a kulcsrészhez, ami egy kis áthajláson átívelő repedésből állt. Ami kicsit zavaró a kunsztban, hogy kotyog az egyik tömb, de annyira bent van, és körülötte annyira kompakt minden, hogy elég nehéz lenne kitépni, de azért fura volt. Amúgy az a rész nem volt olyan nehéz, inkább karos mint technikás. Ez után balra nittet jelölt a topo. Ott is volt, egy sima tábla közepén. Kérdés, hogy miért pont ott :D. Megpróbáltam elérni, nem ment. Mivel alattam jó-pár méterre volt az utcsó köztes nem mertem virgonckodni. A nitt után indult egy repedés. A nitt gondolom a repedésbe való beszállást akarta biztonságosabbá tenni. Mindenesetre úgy döntöttem, hagyom a nittet. Az áthajlás után tovább folytatódott a repcsi, amin eddig is másztam. Ziás is volt, ellenben a nitt utánival. Bedobtam egy mikroéket, azt nyomás. Ügyes kis repedés volt, én ide tenném az általam mászott hossz kulcsát. Ez után volt egy jól összegzett köztes karabinerrel. Eddigi mászásaimból élesen fölvillantak azok a helyzetek, amikor ilyet láttam, főleg a Tátrába. Egy ilyen köztesből két dolog következik:
1, az útvonal nem vezet sehova, és erre az elődök is rájöttek, így bennhagyva eme ajándékcsomagot visszaereszkedtek.
2, az út arra vezet, de tuti lesz valami szívás, ami miatt páran már távozásra kényszerültek.

Volt már mindkét esettel dolgom. Persze csak tévút miatt kellett ereszkednünk eddig, más miatt nem. Tekintve, hogy a topo egyértelmű, és a táblán nem lehet másfele menni, tovább indultam. Másztam, és csak másztam, meg még egy kicsit másztam. Kezdett zavarni, hogy lassan 6-méterre van alattam a köztes, és fölöttem csak sima tábla, semmi más. Mindenesetre egyben biztos voltam, fölfele van a kiút, legalábbis az amelyik nem fáj annyira :D Kb a 8. méter után találtam egy szöget. Jókor jött. A szög nem a run-out részek végét jelentette. Innentől ujabb, talán még nagyobb táv következett. A mászás nem volt túl nehéz, de lassan 40-méter kötél lógott alattam, ami kezdett nehezen jönni. Itt döntöttem el végleg, hogy a már sokatmegélt szőrösödő félkötelemet valami új jobb köpenyűre kell cserélnem, ami talán nem tapad olyan kitűnően rá a gránitra. Szó ami szó, pumpálós vége volt a hossznak. Ajánlanám azoknak, akik szeretnének kilépni az osztrák mászóiskolák unalmas nittsorainak világából, és kíváncsiak mire képesek alpesi környezetben :D
Innen már csak egy hossz volt hátra. Zs végzett is vele, és már ereszkedtünk is vissza. Nagy élmény volt mindannyiunk számára, és legkevésbé sem rossz élmény!

Hardware:

Hermelin Light: -2x50m kötéll
                            -10-15db express
                           -én pakoltam mint az őrült, úgyhogy bedobtam 11db friendet, a mikrótól egész                                  nagy darabokig
                         - éket nem használtam, szerintem nem is nagyon lehet, de ha tovább másszátok jól jöhetnek
                         -5-6db heveder
Topo (ha a vonalak jelentik a standokat, akkor az első a 2. VI-os feliratnál van!)

Ciernobiele sokolíky: -2x50m kötél
                                     -10-12db express
                                     -5-6db friend (kicsik jól jöttek)
                                     -éksor
                                     -5-6db heveder
                                     (szöggel sem lesz könnyebb a helyzet, mászni kell!!)
Topo

Időjárás
Szállás: -Legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben.

Ciernobiele Sokolíky (07:47)

Fotó Galéria

Sorsdöntő tábla (Finálová Platna)

A sikeres Kutta út után másnap valami nehezebbre vágytunk. Egész pontosan a Gerlachfalvi csúcsra vezető Finálová Platna-ra. Az útról annyit érdemes tudni, hogy nem épp egy gyenge mászópáros nyitotta idén tavasszal, és ők a VI-.-os fokozatot adták neki.
Korai kelés, némi gyaloglás, solo-zás a beszállásig, standkreálás, és már indultam is. Egyből az első kötélhossz tartalmazta az út velejét, az 50-méter tábla, repedés kombót. A 2db fix szög mellé jó pár friendet, és éket szórtam be, de így is voltak tisztességes köztestávok. Egyrészről azért, mert néha sima táblán vezetett a hossz, másrészről azért, mert a repedés sokszor igencsak sekély volt, és nem marad meg benne semmilyen cucc, harmadrészt meg az erőtakarékos mászás áldozatokat kíván :) Ha visszagondolok erre a táblára, akkor leginkább a gyönyörű, nehéz, technikás és vad jelzők jutnak eszembe. Ínyenceknek kötelező!! Az út szinte semmilyen fix cuccot nem tartalmaz, beleértve a standokat is. Ezt sejtettük előre, így vittünk magunkkal szöget, és kalapácsot. Magánál a mászásnál nem használtuk, de a standoknál jól jöttek.
A továbbiakban a mászás már nem volt nehéz, de szép sziklán haladt. A napot egy gyors gerinc solo-val fejeztük be a csúcsig. A beszállástól a keresztig 8-óra alatt értünk fel.

Hardware: -1x50m kötél
                   -10-12db express
                   -8-10db friend (egész picitől a nagyobb méretekig)
                   -éksor
                   -szögek (U, és kés szöget használtunk)
                   -5-6db heveder
Topo
Időjárás
Szállás: -legpraktikusabb a bivak, van belőle elég a völgyben

Finalova Platna (03:50)

Fotó Galéria