Vasárnap teljes létszámmal ellátogattunk a Vorderer Maralmfall alá. A hétvégén eléggé zsúfoltak a jegek a völgyben. Ez egy magasan lévő darab, itt elviselhető volt az emberlétszám, de korántsem éreztük magunkat magányosnak :)
Peti egyből bekezdett a bal oldali WI5-ös pillérrel (az volt szabad ) Én másodban mentem utána. Rázogattam a kezem lábam rendesen, és így is úgy besavasodtam, hogy megváltás volt felérni. A zavaró az volt amikor csak úgy kongott-bongott a jég a vékonyabb helyeken. Kissé ijesztő....
Gáborék közben megtolták a jobb oldali részt WI3+-ért, aztán cseréltünk. Most én másztam előre. Az útvonal valamivel hosszabb, de emészthetőbb volt. Közben a nap is kisütött. Jó kis mászás volt.
Délután lenéztünk még a Toom Stoned sektorba. Itt két rövid, de velős jég található. Peti megmászta a bal oldalit WI4+-ért. A többiek követték. Gábor szerint valamivel nehezebb volt most a jég. Mivel fölülről ömlött a víz, én valahogy nem éreztem olthatatlan vágyat hogy megmásszam, úgyhogy lenn maradtam de legalább szárazon :)
Szombat reggel viszonylag korán ébredtem. Bár ez egy parkolóban annyira nem szokatlan. Bementem a házba, hogy elintézzem a szállást. A Gmünder hütte csak péntektől-vasárnapig van nyitva, és előre tudtuk hogy tele van, de azt mondták a telefonban, hogy lehet sátrazni a ház mellett. Lehetett is. Sőt a tulaj beugrott a kotróba, és kotort nekünk a parkoló mellett egy jó nagy helyet, hogy oda táborozzunk. Igazán kedves dolog volt tőle.
Ezek után már csak a mászásra kellett koncentrálni. Kiválasztottunk egy könnyebb jeget kezdésnek, a Hochalmfall-t, elsétáltunk az aljához, és kicsit szoktuk az érzést a jégen. A völgy előnye, hogy nagyon keveset kell gyalogolni a jegekig, mindenhonnan le lehet ereszkedni, ezáltal hosszú kényelmetlen lejövetek sincsenek. A Hochalmfall nem egy nehéz jég (WI2-3) és nem is túl hosszú (70m) ideális volt kezdésnek. Másztunk rá párat, majd visszamentünk a házhoz fölállítani a tábort. Este befutottak a többiek is, Brezovszky Gábor (Brezó), és Herczeg Gábor, a tábor ötletgazdája. Megbeszéltük a másnapot, majd mindenki ment a helyére. Ők az apartmanjukba, Peti az autójába, én pedig a sátorba :)
Február 9.-én hajnali 1-órakor gurultunk be a Gmünder hütte parkolójába. Jobb híján Peti az autó első ülésén én az autó mellett a földön tértem nyugovóra. Egy kicsit még néztem a kissé borult égboltot, és azon gondolkodtam vajon mit tartogat számunkra ez a bő hét. A szél néha föltámadt, és az erőtlenül szitáló havat az arcomba fújta. Valamiért nekem olyan megnyugtató volt ez az egész helyzet. Kinn lenni a hegyek közt, és az arcomon érezni ahogy megrezzen ez a fagyos világ megnyugtató, és egyben félelmetes érzés.
És hogy mi várt ránk ezután...
9 mászónap, 9 db megfagyott vízesés, majd 2000 méternyi megmászott jég, didergés, és izzadás, küzdelem, és fáradság, és a jóleső érzés nap végén, hogy ma sem keltünk fel hiába. Tehát nagyjából minden amit egy jó túrának tartalmaznia kell.
Képek, videók, infó a völgyről, és a jegekről a napokban!
Az utóbbi hetekben az időjárás nem kedvezett a hegyre vágyóknak. Tervezgettünk-tervezgettünk, és végül mindig otthon maradtunk. Ezt megelégelve a hétvégén nekiindultunk, legyen bármilyen rossz is az idő.
Az ötletgazda Sztellik Geri volt. Gyorsan összedobtuk a csapatot. Kerékgyártó Timi, Kriszti, Kiss Emőke, Huszár Gyuszi, Geri, és jómagam vágtunk neki a zordnak ígérkező Gyömbér csúcsnak. Nekem nem volt sok vágyam. Mozogni, és csúszni akartam. Minél többet :)
Szombat délelőtt érkeztünk. A parkolóban összefutottunk a THSE népes hótalpas csapatával. Ezek szerint mások is alkalmasnak találták az időt :)
Fölcsattogtunk a Stefanika házba. A hó lent halkan esett, följebb a köddel, és a széllel párosulva hűsítette a felmenettől kimelegedett szervezetet. Aznap még nekiindultunk a Gyömbérnek. Majdnem föl is értünk, de kezdett sötétedni, és ha már fölmásztunk odáig, legalább ne sötétbe kelljen csúszni. A látási viszonyok amúgy sem voltak épp jók.
Másnap pótoltuk a kimaradt távot, és ismét csúsztam egy jó gyorsat a csúcsról. Próbálgattam az új lécem. Nem volt panasz rá. Bírja a száguldást :)
Tervbe volt, hogy átmegyünk Chopokra, de az időjárás nagyon rossz volt a gerincen, így inkább visszacsúsztunk Trangoskára. Ezzel nem is lett volna gondom nekem sem, a völgy erdői ígéretes Freeride-al kecsegtettek. Egy problémám akadt csak. Még az elején gondoltam kicsit eleresztem magam a leejtőn, és élvezem a sebességet. Ezzel nem is lett volna gond, ha például láttam is volna valamit. De látni nem lehetett, így csak siklottam a fehér tejfölben. Ez az idilli hangulat viszonylag gyorsan, és fájdalmasan ért véget, mikor váratlanul egy hatalmas bucka utamat állta, és mivel egyáltalán nem látszott, ezért felkészületlenül belerohantam. Puff. Reccs. Ó a térdem!!
A fájdalomtól kissé kábultan próbáltam összekaparni magam. Ültem a hóban egy kicsit, és azon gondolkodtam, vajon milyen lesz fölállni, és vajon elszakadt-e valami...
Föltápászkodtam, és éreztem, hogy ez nem tréfa. Mocskosul fájt. Valahogy levánszorogtam Trangoskára. Nem volt nagy élmény, buktam a freeride-ot, és bukhattam volna még sok mást is...
Szerencsére csak húzódott, semmi sem szakadt. A rengeteg jegelés, és krém hatására már egész használható. Hétvégén indul jégmászó tábor Maltatalba. Kár lenne kihagyni :D
A Skótsa anabáza után ismét a Zerge déli oldalára látogattunk. Hazaindulás előtt másztunk egy gyors, és nem túl nehéz utat. Ez az út pedig nem volt más, mint a Puskás pillér. Egy részét a nyári variánssal együtt másztuk, de több helyen a télnek kedvezőbb mix terepet választottuk, jól tartó fűcsomók társaságában. Hamar végeztünk is vele. Visszarobogtunk a házba. Sör, leves, aztán megindultunk lefele. Nekem külön élmény volt a bobbal lecsúszni. Néha már talán kicsit túl gyors is volt a tempó, de hát kell egy kis izgalom :) Topo 1, 2 (6.út)
A házban volt egy fiatal lengyel srácokból álló sportmászó csapat. Szervezett edzőtábor jellege volt a dolognak. A vezetőkkel beszéltünk. Elmondták, hogy VI-os utakat tolnak a srácok. Télen, hágóvasban, jégcsákánnyal, sportmászók. Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon a hazai kemény mag, akik egész télen peremre edzenek a Buziban, vajon mire lennének képesek egy ilyen téli közegben :)
Mindenesetre a vezetők nagyon barátságosak voltak, igazából ők jöttek oda hozzánk, amikor Mátéval a topok fölött tanakodtunk. Megnézték a rajzokat, és mindegyikről mondtak pár szót.
A beszélgetés után a Wéber északi falán található Skótska Anabáza nevet viselő 2003-ban nyitott mixútat választottuk. Az út nehézsége M4+, a lengyelek szerint inkább M5. A legjobb mondat, ami az úttal kapcsolatban elhangzott az a következő volt: "Hard pitch, good protection, easy pitch, bad protection." Ez amúgy teljesen igaz is volt :)
Szóval a reggeli órákban fölbaktattunk a beszálláshoz. Fölmásztunk gyorsan a katlanba vezető jégfalon, és indult a móka. Nekikezdtem az M4+.-nak. Az eleje teljesen baráti, nagyon élveztem. Aztán jött egy kunszt. Inkább trükkös mintsem nehéz. Egy kéménybe beszorult tömbre kell följutni. Én pár próba után letettem a csákányt, és mintha lóra ülnék fölvettem magam a tetejére :)
Ezt egy elég combos bevágás követte. Hosszasan próbálkoztam vele. Egyszer vissza is huppantam, aztán végül meglett a megoldás. A következő kötélhossz is az enyém lett. Abba nem volt olyan kimondottan nehéz kunszt, inkább végig egyenletesen nehéz volt, a biztosíthatóság meg nem túl jó, de olyan nagy para nem volt. A hossz vége, a kiszálláshoz közelítve viszont elég ügyeskedős volt, mert minden mozgott, biztosítás nulla, esni pedig nagyon nem akartam. A kiszállást Máté abszolválta. Nem nehéz, nem is biztosítható. Ekkorra már szinte besötétedett. Valami oknál fogva túlságosan bíztam magamban, és nálam nem volt fejlámpa. Ilyen hibát sose kövessetek el. Egy fejlámpával ereszkedni nem túl vidám dolog. De azért a körülményekhez képest jól leértünk. A Lavy Y-ba ereszkedtünk vissza. Nem mondanék semmit róla, mert én fejlámpa nélkül nem túl sokat fogtam fel belőle. Máté már mászta nyáron, ő vezette az ereszkedést.
Összességében nekem nagyon tetszett az út. Kellőképp küzdelmes volt, így kielégítette minden ilyen-nemű vágyamat. És azt hiszem Mátéét is :D
Hardware: -min. 2x50m kötéll (2x60m-el jobban jártok)
- a cucc elég szubjektív. Én pakoltam mint az örült, főleg ahol tudtam. Összességében elmondható, hogy a friendek jól jöttek, és sokat szögeltem is. Azért leírom, mi mit vittünk.
- 12db express
-9db friend
- 6db szög
-éksor
-5-6db heveder
Mátéval úgy döntöttünk, hogy mászással töltjük a két ünnep közötti időszakot. Bár ha jobban belegondolok, mással nem is tölteném szívesen :)
A csapat négy főről indult, de az időjárás, és egyéb problémák miatt csak ketten maradtunk. Az előrejelzések végigböngészését én is fontosnak tartom, de annak ellenére, hogy 28.-ára nem mondtak verőfényes napsütést, mindenképp menni akartunk. Ami kicsit jobban aggasztott, az a felmelegedés volt, de a jósok szerint, annak 26.-án vége kell hogy legyen. Szóval nekivágtunk!
27.-e délelőtt érkeztünk. Fölrobogtunk a házba. Én bobon húztam a cuccot, Máté a hátán cipelte. Jó időben felértünk, és bele is csaptunk az idény első téli mászásába.
A Zergére vezető Könyv utat néztük ki. Nyáron másztuk már, egy próbát megért. Már a beszállásnál látszott, hogy sötétedés előtt nem végzünk, de azért nekivágtunk, hadd szokjuk az érzést. Az első kötélhosszra maradt idő, ami jó kis mulatság volt csákánnyal és hágóvassal. Mindkettőnknek új ez a stílus, úgyhogy minden mászott méterrel jobban ráéreztünk a témára.
Másnap beköszöntött az áldás. Szelet, havat, és 0°C körüli hőmérsékletet hozott. Ismét a Zergére látogattunk, mert előző nap kinéztem egy bevágást, jobbra a könyvtől, amiben látszólag elég jó jég és firn volt. Fölérve a remek időben neki is vágtam, de a meleg miatt elég rossz minőségű hó, és még rosszabb jég fogadott. Küzdöttem vele egy darabig, majd miután már semmi olyat nem találtam, ami tartott volna, visszaereszkedtem. Elindultunk egy másik, Puskás úthoz, ami a topo szerinti képek alapján inkább drytoolingosabbnak tűnt, de az idő csak rosszabbodott, így inkább visszamentünk a házba, hogy legalább a másnapi jó időre rápihenjünk.
Nem mondanám fölöslegesnek ezt a másfél napot. Szoktuk a hágóvasat, és a jégcsákányt, próbálgattuk mi tart, és mi nem, így a jó idő érkezésére már készek álltunk valami jó kis mix útra :)
Készítettünk pár felvételt, amiket ITT meg is nézhettek.
