Old dog, New tricks

Nem tudom volt-e már veletek olyan, hogy az este gondosan elkészített kaja a hajnali kómás indulás alkalmával bennmaradt a hűtőben? :D

Mindenesetre én már tisztességes szívásokon vagyok túl emiatt. Volt már hogy egy komplett Tátra-túra teljes kétnapi szendvics adagja maradt otthon. De legutóbb a Radnai-havasokban is a többiek tápláltak egy egész nap, mivel fél liter ízesítetlen teán kívül egyebet nem tudttam fölmutatni a zsákomból. És mindez kevésnek bizonyult a túra végéig.... Mindig arra gondoltam, hogy ilyenre csak én vagyok képes, de ezek szerint mégsem. És íme a megoldás. Tuti bejön. :D

A Radnai-porhavasok

Hosszas tanácskozás után végül eldőlt a Március 15.-ei hosszú-hétvége sorsa. A Radnai-havasokba mentünk. Habár nem tudtuk előre, de jól döntöttünk, mert a vicces kedvű tavaszi időjárás miatt nyugatra nem is jutottunk volna ki olyan egyszerűen.
Keletre se volt könnyű, de végül egy egész napos utazás után péntek este megérkeztünk Borsafüredre. A szállásunk a Medve panzió volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Szerencsére a front ott is ledobott egy nagy adag porhavat, így nagy reményekkel indultunk útnak szombat reggel. Fölkocsikáztunk a Prislop hágóba, és a piros jelzésen elcsoszogtunk a Tányér rétre. Az idő elég szeles, és fölső részeken ködös is volt, de azért a rétről nekivágtunk a Gargaló csúcsának. Páran ilyen-olyan okok miatt lemorzsolódtak a népes csapatból, így a csúcsot Tangl Eszti, Rotarou Ádám, Gádoros Patrik, Krajcsó 'Mighty' Árpi, Dékány Máté és jómagam értük el. Visszafele a köd miatt ott csúsztunk, ahol felfele jöttünk. Tökéletes állagú álom porhavas részeken karmoltuk az íveket. Az egyetlen kellemetlen dolog az volt, hogy az Asztal rétről a Prislop hágó nagyjából szintben van, így visszafele is gyalogolni kellett. Ezt a részt igazán kihagytam volna.
Másnap a jól bevált hatos fogat ismét nekivágott. Aznap már a sípályán mentünk föl az Asztalra. Alul nagyon minimális hó volt, de egész jól föl lehetett menni rajta. Újra a Gargalónak mentünk neki, csak másik útvonalon, és még a csúcs alól indítottuk a csúszást, egy álom porhómezőre. Aznap már a pályán csúsztunk vissza a szállásig, ami jóval kényelmesebb volt a szombati variánsnál.
Kissé megnyújtva a hétvégét, hétfőn még csúsztunk egy nagyot. Kinéztünk egy látványos medret a Gargalótól nyugatra. Föl is másztunk, a kínézett csúcsra. Útközben beért minket Kurkó Iza is. Hárman indultak valamivel később utánunk a völgyből, de a Kárpátok vad erdelyein csak Iza jutott túl :D  A csúcson csatoltunk, majd ezerrel bele a finom porhóba. Soha nem síeltem még ilyen jó körülmények között. Mindenki nagyon élvezte. Lefele nem a pályán mentünk, hanem az Asztalról egyenest le a Lóhavasi-vízeséshez. Ez is elég jó terep volt. Este még mics-eztünk egy jót, és ismét egyetértettünk abban, hogy a helyi pálinka csodákra képes :D
Sajnos a Gyömbéres balesetem miatt a térdem még mindig nagyon érzékeny volt, így sokat nem tudtam síelni ebben a szezonban, de ezt a túrát nagy kár lett volna kihagyni.

Infó a környékről: www.radnaihavasok.ro
Szállás: Medve Panzió

FOTÓ GALLÉRIA

Egy erős kezdet

Idén a tavasz szép napsütéssel indult. Én a Tátrába akartam menni Március 2.-án, de senki sem volt hajlandó kijönni mászni egy jó mixet, úgyhogy maradtam itthon. Mix helyett a napsütötte hazai sziklákra esett a választás. Egész pontosan Fehérkőre, és Hámorra. Krisztivel indultunk neki a mókának, és Fehérkővel kezdtük. Megmásztuk amit megtudtunk, de a szezoneleji bizonytalanság érezhető volt :D

Másnap Hámorban mulattattuk az időt. Számomra elég megdöbbentő élmény volt a Direkt kimászása a kis-falon. Elég karos és nehéz volt.....

Igencsak megtetszettek ezek a sziklák. Idén többet akarom koptatni ezt az északi régiót.

9. Nap - Kathedrale

Kathedrale

Kissé megkésve postolom az tábor utolsó napján történteket. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy én hamar haza akartam érni, Peti pedig nem bírt magával, és mindenképp meg akarta mászni a Kathedral-t. A kettő első hallásra nem igen passzolt, de Peti állította, hogy délre a jég tetején leszünk.
- Na legyen... Mondtam, és magamban lemondtam a korai hazatérés reményéről.
Tehát Vasárnap hajnalban összedobtam a sátrat, bepakoltunk, és nekiláttunk a terv megvalósításának. A parkolóban vártunk kicsit Gáborékra, de mivel sehogy sem akartak a megbeszélt időpontra megérkezni, mi elindultunk fölfele. Hamar fönn voltunk, beöltöztünk, és neki is vágtunk. Ekkor érkeztek meg Gáborék kissé megtépázva (Brezónak a keze volt megdagadva, Gábor meg esett egyet az erdőben, és megrántotta a vállát). Mi másztunk tovább, Gáborék végül nem szálltak be. A jég alsó fele szép, és nem túl nehéz. Gyorsan túljutottunk rajta. Ezt követte a hatalmas jégcsap WI5-ért. Mint az orgona sípjai úgy lógtak le a csapok az áthajlásból. Tényleg olyan volt, mintha egy katedrálisba másztunk volna be. Peti abszolválta a kulcshosszt, én megmásztam a maradékot, és fönn is voltunk. Fél 12-re lent voltunk az aljában. Ennél tökéletesebben nem is végződhetett volna a tábor. Kár lett volna kihagyni :D

Topo
Időjárás

Kulcsrész

8.Nap - Drytooling

A drytooling sektor

Szombaton reggel ismét nem volt túl jó idő. Aznapra a Kathedrale volt tervbe, de az elmaradt. Helyette lementünk kicsit csákányt koptatni  a drytooling sektorba. Gábor valami jeget is ki akart próbálni, aminek az alja egy jó kis M7-tel indul, de az egész egy szűk szurdokban volt, aminek patak folyt az alján. Mikor a megközelítés közben Peti derékig szakadt a patakba a gyenge jég miatt, elvetettük az ötletet :) Maradt a Drytooling. Az volt a baj, hogy a legkönnyebb út M7 volt. Az alján volt egy traverz M6+.-ért. Azt mászogattuk ide-oda. Én amit tudtam másztam kötéllel is. Kacérkodtam az M7-el, de elég nehéznek nézett ki, és ha nem jön össze, akkor horror az áthajlásból való kiszerelés. Úgyhogy lent maradtam. Az idő kitisztult, Gáborékkal fölsétáltunk a Hochalmafall-hoz, és másztak rajta ők is egyet. Petit nem hagyta nyugodni az elmaradt Kathedrale, úgyhogy rávett mindenkit, hogy a másnapi fél naposra tervezett levezető mászás gyanánt másszuk azt. Na ennyit arról hogy hamar hazaérek. Gondoltam....

Topo

A traverz

Mester úr prezentálja

Peat

Oda akassz a lyukba!

Brezó

Ötletelés

7. Nap - Strannerbach

A Strannerbach egy 400 méter hosszú, könnyű, nagyrészt WI2-es, helyenként WI3-mas jég. Pénteken ki is próbáltuk. Mikor megérkeztünk, már vagy 3-4 party volt az aljába. Beöltöztünk, majd mivel a meredekség nem indokolta a kötelet, szépen solo-ban elmásztunk mindenki mellett. Az utolsó két kötélhosszat biztosítottuk. Igazi jó jég az állóképesség edzésére.

Topo
Időjárás

Egy kis hóban taposás

Gábor az utolsó kh.-ban

6.Nap - Superfeucht

A völgy egyik legnépszerűbb jege. Hétköznap lévén szerencsére csak mi voltunk. A jeget lehet jobbról, illetve balról is mászni. A bal a népszerűbb, de a jobb oldala se rossz. Mindannyian megmásztuk minden oldalról :) A teteje a legizgalmasabb. Nevéhez méltóan kissé nedves volt, és jól mászható. Aki arra jár ne hagyja ki. De hétvégén horror a tömeg....

Topo
Időjárás

Gábor a jobb oldali variáns alatt

Brezó munka közben

Bal oldali

Csavarfújkálás 

Standban

Brezó kezdi a tetejét

Peti ugyan ott

Kiszállás

Pöpec ereszkedőstandok