Még a május 1.-ei hétvégén történt az eset. A szombati eső hazazavarta a csapat nagy részét. Senki nem bízott a vasárnapi jó időben. Pedig szinte biztosra mentek a meteorológusok. Nem is tévedtek, verőfényes napsütésben másztunk vasárnap. Épp csak az irgalmatlan szél próbálta megzavarni elszánt triónakt, sikertelenül. Újabb szép utat sikerült mászni Grazer Berglandban, a Michelangelót.
Néha eléggé zsúfolt az út, de mindenképp megéri!
Volt egy kis szünet. Egy kicsit hosszabb.... A leghosszabb a blog történetében. Egész pontosan 142 napja nem született bejegyzés.
Mindez nem azért következett be, mert nem történt semmi. Sőt, ennek az ellenkezője volt, túl sok minden történt...
Egy pár szó erről az időszakról:
Volt egy szívás félévem az egyetemen. Az utolsó... Úgy érzem rekortán pályára többet nem megyek, csak ha nagyon muszáj. Na ez esetben nagyon muszáj volt :)
Aztán volt egy MAHOE Tavaszi Alapfokú Tanfolyam, ahol oktattam. Kis csapatom könnyedén vette a tanfolyam és a vizsga nehézségeit. Jó dolog volt ez az oktatósdi, remélem lesz még rá alkalom :)
A teljes csapat
A csapat egy része
Tavasszal még mászni is eljutottam. Grazer Berglandba. Első nap a két tanoncommal róttam a kötélhosszokat az Elfengartenben, aztán Krisztivel másztam egy Land Des Lachelns-t. Ez egy nagyon szép és kevésbé népszerű út. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Végül pedig egy jó Michelangelo hármasban Krisztivel és Palival.
Ezután egy időre lemondtam mindenféle mászótevékenységről, legalábbis a gyakorlati részéről. Elméletben viszont fölpörgött a dolog. Megírtam egy szakdogát, aminek témája természetesen kapcsolódott a mászáshoz. Ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet.
Sokan kérdeztétek mi lett az eredmény, hamarosan azt is közzéteszem.
A szakdoga és az utolsó vizsgaidőszak kellemes szigorlatai után az államvizsga szinte felüdülés volt. Főleg amikor kiléptem az ajtón, magam mögött hagyva ezt az egész kócerájt.
Nem mondanám, hogy az a könnyed, felszabadult érzés kerített hatalmába. Kicsit fáradt voltam, és a kötelező vizsga utáni sörözésből gondolataimba merülve baktattam hazafelé. Inkább ahhoz hasonlítanám az egészet, mint amikor régebben mindenféle idétlen PC-s játékkal játszottam, ahol szinteket, pályákat kellett teljesíteni. Ha sikerült egy pályát megoldanod, új pályára kerültél, ami nehezebb volt mint az előző, cserébe a karaktered is erősebb lett, több lőszere, nagyobb fegyója volt stb...
Így éreztem akkor is. Nem is kiléptem az egyetem kapuján, sokkal inkább beléptem egy újabb "csatatérbe", ami ha jól sejtem keményebb lesz mint az előző :) De állok elibe, végtére erre vártam már egy ideje!
Az államvizsga után egyből munkába álltam. Ismét meglátogattam a Venediger és a Glocknert. Rég jártam már arrafelé, jó volt újra a megszokott ösvényt taposni.
Nehezen szakadtam el ettől a két hegytől, bár legutóbb elég mostohán viselkedtek. Tervben volt egy Stüdlgrat. Na a Frühstückplatz-ig jutottunk. Szekszárdi Péter kollégával akkor, ott, olyan körülmények között ennyire voltunk hivatottak :)
Úgy nagyjából ennyi, és még egy fontosnak mondható. Megválasztottak a MAHOE elnökének. Így alakult :)
Lassan körvonalazódnak a nyári projektek. Hogy mi valósul meg, az mindig rejtély, de valahogy biztosan lesz! Hajrá mindenkinek a nyáron, másszatok ahogy csak bírtok! :)
Síelés terén nagy tervekkel indultam neki a szezonnak. Majd a remek őszies idő sorba tette tönkre törékeny álmaim. Már-már mély depresszióba süllyedve zokogtam otthon a kamra legsötétebb sarkában, amikor angyali üdvözletként zengte nekem Lukácsa Laca, hogy van pár last minute hely az AT4HU egyesület által szervezett Francia síútra.
Na nem is kellett ennél több. Azonnal igent mondtunk Krisztivel. Végül Laca is belátta, hogy ide több mint érdemes ellátogatni, így a hét végén már együtt ültünk a buszon további 50 lelkes sírajongóval.
Az egész hét nagyon jó hangulatban telt. Kriszti megtanult síelni, mi pedig Lacával megcsúsztunk pár szép vonalat a pályák mellett. Voltak nagyon szép napsütéses napok, volt hogy szakadó hóban csúsztunk. Volt igazi mély, álom porhavunk és volt, hogy a melegtől megeresztett fehér csodában küzdöttük le magunk az erdőben. Volt móka-kacagás, buli és asztalon táncolás :D
Röviden, minden ami ilyenkor elképzelhető!
De inkább beszéljenek a képek és videók helyettem:
Történt ugyanis, hogy a hétvégére megérkezett a Poprád-tavi szállóba egy kisebb MAHOE-s különítmény. Pontosabban Eszti, Ádám és Geri. A szokásos Tátra-csúcs volt a tervük, csatlakoztunk mi is. Azért mondható szokásosnak, mert a banda tagjai - beleértve jómagam és Mátét is - már párszor megjártuk csúcs nélkül a Tátra-kuloárt. Szóval ismét egy próba, hátha most összejön :)
Reggel kényelmesen nekivágtunk. Jó tempóban haladtunk az Omladék völgyben. Hamarosan már a völgyzárlat utolsó meredekén kaptattunk föl. A nyeregbe beöltöztünk, majd két szlovák srác jóvoltából betaposott ösvényen elértük a kuloár tetejét. Eddig ment mindig, de így télen, Geri kivételével még egyikünk se jutott át a sziklapadon a csúcsig. Mindig rossz volt a hó...
Mindenesetre ezúttal jónak nézett ki. Előrántottam a másik csákányom és nekivágtam. A hó tényleg jó volt, de egyre vékonyodott. Volt jég is a sziklán, ezen egész jól lehetett haladni. Egy részen szinte teljesen elfogyott ez is. Épp hogy áttipegtem rajta. Szerencsére nem törött le az egész....
Fölérve ledobtam a kötelet Esztinek, és pár perc múlva mindenki a csúcson volt :D
Szóval végre összejött. Következhet a kuloár megsíelése!
Ui.: A küzdelmes mászástól kiizzadva egy kis hűsölésre vágytunk. Ennek eredményét lejjebb láthatjátok :)
Január vége nálunk a mix mászásé volt. Legalábbis mi annak szenteltük...
Az egész úgy kezdődött, hogy a szutyok meleg időt hirtelen tiszta, hideg időjárás váltotta föl. Az előrejelzések láttán beindult a nyálelválasztásunk. A menetrend a következő volt: 22.-én reggel egy gyors telefon Mátétól - jó idő van, menni kéne - , aztán egy gyors vizsgázás, ezt egy még gyorsabb bepakolás követte, és még aznap este ki is gurultunk a Tátrába :)
Az éjszakát a Poprád-tavi elektricska megállóban töltöttük. Másnap fölcihelődtünk a Poprádi-tóhoz. Üdvözletünket tettük a MAHOE téli tanfolyamának, majd elindultunk a Tupa északi falához.
A kiszemelt út a Superculoir volt (IV, 70°). Az utat még 1981 tavaszán mászta két magyar mászó, Mózes István és Tivadar Tamás. A párosnak voltak keményebb megmozdulásai a 80-as évek elején többek közt a Dolomitokban és a Wilder Kaiserben. Mózes István elsőnek mászta át a PP-Variáns alsó tábláját VIII-ért. (Azóta VIII+-ra kóstálják a táblát) Tivadar Tamás pedig több nagyfalas utat nyomott Rácz Zsolttal Yosemite-ben.
Szó ami szó, beszálltunk. Már az elején látszott, hogy elég sok a friss porhó a falakon. Mindez bizonyságot nyer már a mászás elején. Minden méterért meg kellett küzdeni. Minden sziklás részt le kellett takarítani. A könnyebb hóban taposós részek irgalmatlan sok havat tartalmaztak. Szóval küzdelmes volt minden perce az útnak.
A kulcsrész Máténak jutott. Enyhén áthajló karos repedés volt. Szerencsére a csákánynak voltak jó akasztások, csak meg kellett keresni őket. Máté kinyomta ahogy azt kell, bár kissé ledurrant a végére. Megtudom érteni hogy miért.
Az út vége fele ránk sötétedett. A falrajzon nagyvonalúan "120m a csúcsig" jelölésű rész most nem sétamenet volt, végig biztosítottuk. Este 10-re értünk le a házhoz. Szerencsére Mózes Réka kimentett nekünk két sört még a zárás előtt. Örök hála neki ezért :D
Hardware: Na ez egy elég nehezen meghatározható dolog. Nagyban a viszonyoktól függ, hogy mi kell az útban. Mi a friendeket, ékeket és a fűszöget jól tudtuk használni. A biztosítás ettől függetlenül néha igen szellős. Szögeket is vittünk, mászás közben nem, de a stand-kreálásánál jól jöttek.
Az idő valamivel hidegebbre és szárazabbra váltott, így 28.-án ismét a Wéber északi falára látogattunk. A választás a Nás Nedobgeat nevű útra esett. Már egy ideje tervben volt, most nekivágtunk.
Egy kis jégmászással indult a dolog, majd Máté fölszaladt az első M5-ös hossz alá. Maga az út lényegi része egy nagy bevágásrendszer. Két kötélhossznyi az egész, és mindkét hosszban van M5-nehézségű rész. Az elsővel meg is küzdöttem. Jól lehetett akasztani a csákányokat. A lépések már kevésbé voltak jók. Külön élmény, amikor a hágóvas fölsír a reibungon. A nehéz részt ocsmány omladék követte hatalmas expandig tömbökkel itt én voltam közel ahhoz, hogy fölsírjak :). Valahogy túljutottam rajta és nagy szenvedések árán még egy standot is létrehoztam. Innen újra én mentem előre. A kötélhossz egyharmadánál olyan omladékos részre jutottam, ahonnan egyszerűen nem láttam a kiutat. Az ég világon minden mozgott. Habár ez egy javarészt drytooling út, a repedések közé befagyó cementáló jégréteg nélkül mászhatatlan. A közvetlenül mellette haladó Skótska Anabáza útnak is van hasonló része. Tavaly jól be volt fagyva, semmi sem mozgott benne...
A dolognak az lett a vége, hogy a törmelékből kikapartam egy masszív tömböt, amire valahogy ráraktam egy kötélgyűrűt, karabinerrel, amin aztán Máté visszaeresztett. A félkötél egyik szálán eresztett, a másikat pedig húzta vissza, így ha lecsúszott volna a tömbről a gyűrű, akkor sem esten volna nagyot. A standról annyit, hogy miután leértem, nem lehúztam a kötelet, hanem lerántottam az egész standot....
Persze a zuhanó kötél beakadt a hossz legnagyobb kilazult tömbjébe. Nem lehetett lehúzni, a legkisebb rángatástól mozgott az egész. Tisztes távolba vonultunk, majd lerántottuk a drágát. Szerencsére nem ütötte el a kötelet és biztonságosan vissza tudtunk ereszkedni.
Még visszatérünk, majd ha fagy!!
Pár hasznos infó azoknak, akik erre az útra pályáznak: (legalábbis ahhoz a részhez amit megmásztunk :))
Mindenképp hideg időben jó körülmények között vágjatok neki. Legyen nálatok szög, minimum 5-6db. A profilszögek nagyon jól jönnek, ebből legyen több fajta is a beülőn, de a kés szögekre is szükség lesz. A topon jelölt 2. stand nagyon közel van a Skótska Anabáza 3. standjához. A Nas-ból nem lehet visszaereszkedni, vagyis lehet, de nincsenek fix standok. A Skotskának a 3. standjából vissza lehet, följebb ebből az útból sem. Mindkét út kiszállása egyezik a Lavy Y kiszállásával. A Lavy-ból vissza lehet ereszkedni, de figyelni kell nagyon hol vannak a standok....
Jó körülmények között szép mászásnak ígérkezik, kár kihagyni!
A két ünnep között Dékány Mátéval újra a Tárába látogattunk. Ezúttal nem bírtunk magunkkal és már 26.-a este a Zöld-tavi ház ajtaja előtt konstatáltuk, hogy a +4°C-os hőmérséklet nagyon nem kedvező... De ahogy Torrente is mondta: "Ha meg kell ba××××ni, akkor meg kell ba××××ni!"
Jelmondatunkhoz híven másnap reggel csendes esőben baktattunk a Wéber északi fala alá, hogy nekimenjünk a Lengyel-kéménynek (IV+/A0). Mire felértünk a havas eső elállt, de minden csöpögött, csúszott és mállott a csákány alól :)
Az első füves rész nem volt annyira gáz, nagyjából jók voltak a fűcsomók. A kulcsrész nekem jutott, kompakt bevágás volt. Sajnos tiszta víz volt és a hó nem tartott benne semmit. Ez azt eredményezte, hogy az első kunsztok után a csákányok szépen a vállamon landoltak és kézzel másztam végig a hosszt. Mélyen elmerültem a Piotrowskitól tanult technikában, miszerint a csúszós havas fogás is használhatóvá válik, ha előtte kézzel leolvasztjuk róla a havat/jeget. Nekem bevált. Működött :)
Miután csupasz kézzel letakarítottam 30 méternyi bevágást, Máté megalázó könnyedséggel tette meg mindezt a csákányokkal. Azzal indokolta a dolgot, hogy másodba bátran kísérletezik az ember :)
Innen könnyed részeken jutottunk ki a Szczepanski rámpára, ahol egy alternatív, viszonylag használható jeget tartalmazó kéményben szálltam ki a Német-létrára. Nem volt életem legszebb mászása, de nem bánom, hogy van már ilyen is a tarsolyomban :)
Ui.: Beszereztünk egy Ice hook-ot a füves részek biztosítására. Bitangul tartott, akár bele is ültem volna :) Nem is értem hogy másztunk eddig nélküle :)
Hardware: -1x50m kötél, ereszkedni is lehet, akkor 2x60m kell topo ITT
- 8-10 expressz (viszonylag sok a fix cucc)
- 4-5db friend (általános méret)
- éksor
- ice hook 1-2db
- 2-3db szög jól jöhet
- 4-5db heveder Topo Időjárás Szállás
