Venediger - Nyugati-gerinc

Miután lemenekültünk a Glocknerről, bevásároltunk Lienzben, pihentünk, aztán fölsétáltunk a Johannis-hüttébe. Amikor először jártam arrafelé, már akkor is megtetszett ez a ház. Most sem változott a véleményem, mindenkinek csak ajánlani tudom. Mikor megérkeztünk, fönn a hegyen még tartotta magát a rossz idő, de már a végét járta, így másnapra beterveztünk egy nyugati gerincet (II.-III.)
Csütörtök hajnalban a 4-órakor csörgő óra túl korainak tűnt, így inkább átállítottuk 5-re :) Kelés pakolás indulás. Az éjszaka szerencsére hideg volt, így jó kemény hóban haladhattunk a Dorfer-gleccser irányába. A gleccserre egy kuloáron jutottunk. A télen is, és az elmúlt napokban is sok hó esett, semmilyen hasadék nem látszott, be se kötözködtünk. Jól haladtunk a gleccseren is egy darabig, majd elkezdett lankásodni a terep. Itt egyre mélyebbé vált a hó. A végén iszonyat küzdelem árán tapostuk föl magunkat a gerincig. A gerinc beszállása előtt volt egy meredekebb rész, nagyon mély hóval. Kb. a közepén voltam, Máté akkor kezdett neki, amikor szólt, hogy fura roppanásokat hall. Megállta és figyeltem. Én is hallottam. Mély öblös roppanások.
-Ezaz! - Gondoltam...
Villámgyors tanácskozás: Én már nem tudok mit tenni, közelebb van a fölfele mint a lefele.
Gyorsan fölkaptam a kapucnim, behúztam a kabátom, fölvettem a kesztyűm, nagy levegőt vettem, és tapostam fölfele. Mikor fölértem nagyon ziháltam, és dőlt rólam a víz. Máté is följött gyorsan a nyomokba. Nem volt vicces dolog, de az biztatott, ha leszakad a hegyoldal, Máté biztosan fönnmarad, és ki tud ásni, amikor ő jött föl akkor meg már én voltam biztonságban.
Nekiálltunk a gerincnek. A nap sütött, a hó egész jó volt. Nem tudom szárazon milyen ez a gerinc, de így nagy élmény volt. Télies hangulatban másztunk a csúcsra. Sajna mire fölértünk már leszállt a köd, de ez csak kicsit szegte kedvünket. A lényeg úgyis az út, amivel a csúcsra ér az ember.
Hétvégén én csoportot vittem a hegyre. Máté is jött velünk, így mindketten újra fönn voltunk a Venediger-en. Ezúttal már szép időben.
Jó kis hét állt mögöttünk. Edzettünk, és tapasztaltunk rendesen. 2xGlockner, 2x Venediger. Elégedettek voltunk, de azért a Stüdlgrat-ért, és pár északi falas útért biztosan visszatérünk a Glockner-re! :)

Hardware: (mi ezt vittük)
                - 1x30m kötél
                - 5db express
                - 5db friend
                - 5db nagyobb ék
                - 4-5db heveder

Időjárás

Venedzsájzer

Kuloár

Dorfer gleccser 

Taposunk

Dealer :)

Terrorista :)

A gerinc

Csúcsfotó

Vezetem a népet

Csúcsgerinc

Visszavonulás!

A Mayerl rámpa után másnap sokáig aludtunk. Ki is pihentük magunkat, és úgy terveztük, hogy hétfőn megmásszuk a Stüdl-grat-ot. Ezzel így nem is lett volna gond, egy apróságot leszámítva, hogy vasárnapról-hétfőre virradó éjszaka leesett 30cm hó :D Egész éjszaka támasztottuk a sátor oldalát, mert az orkán erejű szél és a vizes hó teljesen összenyomta a rudazatot. Délelőttre lecsillapodott, kicsit tudtunk pihenni. Sajnos az előrejelzés nem mondott semmi biztatót, így este összeszedtük a cuccunkat, és visszavonultunk a Franz-Josef Höhe-be.

Jó reggelt!

A tábor a havazás után

A táj

Lapátolás után

Rend a lelke mindennek

Pakkok

Hordár 2.

Egy Jó északi-fal sosem rossz :D (Vagy mégis?)

Miután leértünk a normálútról, késznek éreztük magunkat egy komolyabb feladatra, méghozzá a Glockner északi falára. Tartottunk egy pihenőnapot, megnéztük a beszállását a bivakhoz vezető útnak, majd 22.-én hajnali 1órakor nekivágtunk. A Mayerl rampa került terítékre.
Egy menetbe terveztük a mászást, gleccsertől-gleccserig. Azért hagytuk ki a bivakot, mert sok rémtörténetet halottunk arról, hogy az mennyire tele szokott lenni :)
A sötétben kissé nehéz volt a tájékozódás, de aztán találtunk egy halvány nyomot, amit követni tudtunk. A Bivak alatt nagyon mély hó volt, mindenféle nyom nélkül, úgyhogy végig kellett taposni. Ez sokat kivett belőlünk. A hajnali órákban Elértük a bivakot. Ekkor már 900m szint taposás állt mögöttünk. Utolért minket a nyomainkban fölszaladó olasz páros. Nem bántam, így a beszállásig ők tapostak.
A bivak amúgy teljesen üres volt, ezt már jelezte, hogy nem a legtökéletesebb a helyzet a falban :)
A rámpa beszállásáig rossz minőségű hóban kellett fölcaplatni. A rámpa előtt annyira omlott le minden, hogy egész kellemetlenné vált a dolog. Le-le pillantgattam, és csak bízni mertem benne, hogy nem csúszunk vissza. Végül valahogy elküzdöttem magam az első használható jégfolthoz, és becsavartam egy csavart. Ez nagy megkönnyebbülés volt :)
Az idő ekkor elkezdett ködösödni, és csak romlott a nap folyamán. A rámpa állapota elég rossz volt. Nem volt elég jég, pedig elméletileg még szezonban voltunk. Sok kilógó kő volt, amit az olaszok előszeretettel lerúgtak. A fölső régióban már vastag volt a jég, csak a nemrég ráesett hó egy kásás réteget alkotott a felszínén, ami nem könnyítette a dolgunk.
Lényeg a lényeg, fölküzdöttük magunkat. Fönt pihentünk egy keveset a szélviharba, majd nekiálltunk az északi-gerincnek. Nagyjából tiszta volt, de azért a hágóvas fönnmaradt. A nagy ködben nem látszott semmi, így egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Végül kibontakozott a csúcskereszt a ködből, aminek igencsak örültünk. Délután volt mire fölértünk a csúcsra.
Lefele kitört a hóvihar. Zizegtek a csákányok, és a fémoszlopok. Döngettünk lefele ahogy csak bírtunk. Az Erzherzog házban megvártuk amíg lecsillapodik, aztán elindultunk lefele.
Végül este 9-re értünk újra a sátrakhoz. Hosszú és fárasztó nap volt.

Hardware: (mi ezt vittük...)
                - 1x60m kötél
                - 8-10db jégcsavar
                - 6-8db express
                - 3db friend
                - 4-5db nagyobb ék
                - 4-5db heveder
Topo
Időjárás

A beszállás fele

A rámpa alatti hómező

A rámpa

Máté a rámpa elején

Kissé koszos a jég...

Sáros stand

Kásás stand

A tiszta pillanatok egyike

Közel a vég! 

Északi-gerinc

TrollHammer

A Pusztító :)

Egy kis hó sosem árthat :)

Indulás!!

Vége a vizsgáknak! Indulhat a nyár :D
Megvártam amíg Dékány Máté is legyűri kötelességeit az egyetemen, aztán robogtunk is ki az Alpokba. Máté jóformán az utolsó vizsgája után egyből a volán mögé ült. Ennek az az apróság lett az eredménye, hogy a zakójában maradt a személyije, aminek az osztrák rendőrök annyira nem örültek, de végül továbbengedtek :)
Na szóval, a lényeg, hogy sok készülődés után Júni. 18.-án estefelé rajtoltunk, és a Grossglockner-t vettük célba. Másnap hajnalban érkeztünk, szerencsére még azelőtt, hogy a kapuk kinyitottak volna a Franz-Josef-hez vezető úton, így a túrának ez a része is költséghatékony lett :)
Egyből fölkaptuk a zsákokat, amelyek olyan nehezek, és nagyok voltak, amelyekre még nem volt példa mászó pályafutásom során. Szerencsére nem kellett sokat cipelni, ezért szaladt meg kicsit a kezem a pakolásnál. Levittük a pakkokat a gleccserre, itt kettészedtük őket, és egy fél óra séta után tábort vertünk a morénahalmon. Kis pihi, kajálás, és neki is indultunk a normálútnak.
Délután értünk fel az Erzherzog ház alá, ahol egy jónak ígérkező helyen letáboroztunk. Nekiáltam hóbarlangot ásni, mert várható volt egy kis eső az este, de túl nagy fába vágtuk a fejszénket, így félkész állapotban abbamard az ásás, és a szabadban aludtunk. Természetesen nekikezdett szemerkélni az eső, de annyira fáradtak voltunk, hogy csak magunkra húztuk a bitvakzsákot, és aludtunk is. Ekkor már 36 órája ébren voltunk.
Másnap egy gyönyörű napfelkeltére ébredtünk. Szép időben mászhattunk végig a csúcsig, és vissza a sátrakhoz a gleccserre. Egyedül a mély szottyos hó nem volt túl kellemes :)

A pakk :)

A hegy

Igásállat 

Pasterze

Álla BC egy része

Meló után édes a sör :D

Máté indul a hegyre

Veszett ötlet

Végül kinn maradtunk

Hajnal

Kleine Glockner

Melósok a csúcson :)

A teljes tábor