2014. február 18., kedd

Amikor végre nem tört meg a jég - Tátra-csúcs



Történt ugyanis, hogy a hétvégére megérkezett a Poprád-tavi szállóba egy kisebb MAHOE-s különítmény. Pontosabban Eszti, Ádám és Geri. A szokásos Tátra-csúcs volt a tervük, csatlakoztunk mi is. Azért mondható szokásosnak, mert a banda tagjai - beleértve jómagam és Mátét is - már párszor megjártuk csúcs nélkül a Tátra-kuloárt. Szóval ismét egy próba, hátha most összejön :)
Reggel kényelmesen nekivágtunk. Jó tempóban haladtunk az Omladék völgyben. Hamarosan már a völgyzárlat utolsó meredekén kaptattunk föl. A nyeregbe beöltöztünk, majd két szlovák srác jóvoltából betaposott ösvényen elértük a kuloár tetejét. Eddig ment mindig, de így télen, Geri kivételével még egyikünk se jutott át a sziklapadon a csúcsig. Mindig rossz volt a hó...
Mindenesetre ezúttal jónak nézett ki. Előrántottam a másik csákányom és nekivágtam. A hó tényleg jó volt, de egyre vékonyodott. Volt jég is a sziklán, ezen egész jól lehetett haladni. Egy részen szinte teljesen elfogyott ez is. Épp hogy áttipegtem rajta. Szerencsére nem törött le az egész....
Fölérve ledobtam a kötelet Esztinek, és pár perc múlva mindenki a csúcson volt :D
Szóval végre összejött. Következhet a kuloár megsíelése!

Ui.: A küzdelmes mászástól kiizzadva egy kis hűsölésre vágytunk. Ennek eredményét lejjebb láthatjátok :)



Pihi
Geri a nyeregben
A kuloár
A rámpa
Végre valahára :)
Csak lazán
Lefele a rámpán
.
MAHOE Rules!

balról jobbra:
Máté, Eszti, Ádám, Geri, Bálint




2014. február 4., kedd

Nehéz idők


Január vége nálunk a mix mászásé volt. Legalábbis mi annak szenteltük...
Az egész úgy kezdődött, hogy a szutyok meleg időt hirtelen tiszta, hideg időjárás váltotta föl. Az előrejelzések láttán beindult a nyálelválasztásunk. A menetrend a következő volt: 22.-én reggel egy gyors telefon Mátétól - jó idő van, menni kéne - , aztán egy gyors vizsgázás, ezt egy még gyorsabb bepakolás követte, és még aznap este ki is gurultunk a Tátrába :)
Az éjszakát a Poprád-tavi elektricska megállóban töltöttük. Másnap fölcihelődtünk a Poprádi-tóhoz. Üdvözletünket tettük a MAHOE téli tanfolyamának, majd elindultunk a Tupa északi falához.
A kiszemelt út a Superculoir volt (IV, 70°). Az utat még 1981 tavaszán mászta két magyar mászó, Mózes István és Tivadar Tamás. A párosnak voltak keményebb megmozdulásai a 80-as évek elején többek közt a Dolomitokban és a Wilder Kaiserben. Mózes István elsőnek mászta át a PP-Variáns alsó tábláját VIII-ért. (Azóta VIII+-ra kóstálják a táblát) Tivadar Tamás pedig több nagyfalas utat nyomott Rácz Zsolttal Yosemite-ben.
Szó ami szó, beszálltunk. Már az elején látszott, hogy elég sok a friss porhó a falakon. Mindez bizonyságot nyer már a mászás elején. Minden méterért meg kellett küzdeni. Minden sziklás részt le kellett takarítani. A könnyebb hóban taposós részek irgalmatlan sok havat tartalmaztak. Szóval küzdelmes volt minden perce az útnak.
A kulcsrész Máténak jutott. Enyhén áthajló karos repedés volt. Szerencsére a csákánynak voltak jó akasztások, csak meg kellett keresni őket. Máté kinyomta ahogy azt kell, bár kissé ledurrant a végére. Megtudom érteni hogy miért.
Az út vége fele ránk sötétedett. A falrajzon nagyvonalúan "120m a csúcsig" jelölésű rész most nem sétamenet volt, végig biztosítottuk. Este 10-re értünk le a házhoz. Szerencsére Mózes Réka kimentett nekünk két sört még a zárás előtt. Örök hála neki ezért :D

Hardware: Na ez egy elég nehezen meghatározható dolog. Nagyban a viszonyoktól függ, hogy mi kell az útban. Mi a friendeket, ékeket és a fűszöget jól tudtuk használni. A biztosítás ettől függetlenül néha igen szellős. Szögeket is vittünk, mászás közben nem, de a stand-kreálásánál jól jöttek.

Topo
Időjárás

Egy videó az útról:




És végül pár kép:

Fölfele a házhoz






Állok a kulcs alatt

Máté derékig a hóban

Takarítás mindenfele :)



2014. január 21., kedd

Itt van Omlás, régi cimborám

Az idő valamivel hidegebbre és szárazabbra váltott, így 28.-án ismét a Wéber északi falára látogattunk. A választás a Nás Nedobgeat nevű útra esett. Már egy ideje tervben volt, most nekivágtunk.
Egy kis jégmászással indult a dolog, majd Máté fölszaladt az első M5-ös hossz alá. Maga az út lényegi része egy nagy bevágásrendszer. Két kötélhossznyi az egész, és mindkét hosszban van M5-nehézségű rész. Az elsővel meg is küzdöttem. Jól lehetett akasztani a csákányokat. A lépések már kevésbé voltak jók. Külön élmény, amikor a hágóvas fölsír a reibungon. A nehéz részt ocsmány omladék követte hatalmas expandig tömbökkel itt én voltam közel ahhoz, hogy fölsírjak :). Valahogy túljutottam rajta és nagy szenvedések árán még egy standot is létrehoztam. Innen újra én mentem előre. A kötélhossz egyharmadánál olyan omladékos részre jutottam, ahonnan egyszerűen nem láttam a kiutat. Az ég világon minden mozgott. Habár ez egy javarészt drytooling út, a repedések közé befagyó cementáló jégréteg nélkül mászhatatlan. A közvetlenül mellette haladó Skótska Anabáza útnak is van hasonló része. Tavaly jól be volt fagyva, semmi sem mozgott benne...
A dolognak az lett a vége, hogy a törmelékből kikapartam egy masszív tömböt, amire valahogy ráraktam egy kötélgyűrűt, karabinerrel, amin aztán Máté visszaeresztett. A félkötél egyik szálán eresztett, a másikat pedig húzta vissza, így ha lecsúszott volna a tömbről a gyűrű, akkor sem esten volna nagyot. A standról annyit, hogy miután leértem, nem lehúztam a kötelet, hanem lerántottam az egész standot....
Persze a zuhanó kötél beakadt a hossz legnagyobb kilazult tömbjébe. Nem lehetett lehúzni, a legkisebb rángatástól mozgott az egész. Tisztes távolba vonultunk, majd lerántottuk a drágát. Szerencsére nem ütötte el a kötelet és biztonságosan vissza tudtunk ereszkedni.
Még visszatérünk, majd ha fagy!!

Pár hasznos infó azoknak, akik erre az útra pályáznak: (legalábbis ahhoz a részhez amit megmásztunk :))
Mindenképp hideg időben jó körülmények között vágjatok neki. Legyen nálatok szög, minimum 5-6db. A profilszögek nagyon jól jönnek, ebből legyen több fajta is a beülőn, de a kés szögekre is szükség lesz. A topon jelölt 2. stand nagyon közel van a Skótska Anabáza 3. standjához. A Nas-ból nem lehet visszaereszkedni, vagyis lehet, de nincsenek fix standok. A Skotskának a 3. standjából vissza lehet, följebb ebből az útból sem. Mindkét út kiszállása egyezik a Lavy Y kiszállásával. A Lavy-ból vissza lehet ereszkedni, de figyelni kell nagyon hol vannak a standok....
Jó körülmények között szép mászásnak ígérkezik, kár kihagyni!

Máté kiszáll a jégről
Az első M5 után
Lábamnál a kirántott tömb
Omladék...
A második M5-ös bevágás


2014. január 8., szerda

Nekrofil Gyönyör - Hideg, nedves és csúszós



A két ünnep között Dékány Mátéval újra a Tárába látogattunk. Ezúttal nem bírtunk magunkkal és már 26.-a este a Zöld-tavi ház ajtaja előtt konstatáltuk, hogy a +4°C-os hőmérséklet nagyon nem kedvező... De ahogy Torrente is mondta: "Ha meg kell ba××××ni, akkor meg kell ba××××ni!"
Jelmondatunkhoz híven másnap reggel csendes esőben baktattunk a Wéber északi fala alá, hogy nekimenjünk a Lengyel-kéménynek (IV+/A0). Mire felértünk a havas eső elállt, de minden csöpögött, csúszott és mállott a csákány alól :)
Az első füves rész nem volt annyira gáz, nagyjából jók voltak a fűcsomók. A kulcsrész nekem jutott, kompakt bevágás volt. Sajnos tiszta víz volt és a hó nem tartott benne semmit. Ez azt eredményezte, hogy az első kunsztok után a csákányok szépen a vállamon landoltak és kézzel másztam végig a hosszt. Mélyen elmerültem a Piotrowskitól tanult technikában, miszerint a csúszós havas fogás is használhatóvá válik, ha előtte kézzel leolvasztjuk róla a havat/jeget. Nekem bevált. Működött :)
Miután csupasz kézzel letakarítottam 30 méternyi bevágást, Máté megalázó könnyedséggel tette meg mindezt a csákányokkal. Azzal indokolta a dolgot, hogy másodba bátran kísérletezik az ember :)
Innen könnyed részeken jutottunk ki a Szczepanski rámpára, ahol egy alternatív, viszonylag használható jeget tartalmazó kéményben szálltam ki a Német-létrára. Nem volt életem legszebb mászása, de nem bánom, hogy van már ilyen is a tarsolyomban :)

Ui.: Beszereztünk egy Ice hook-ot a füves részek biztosítására. Bitangul tartott, akár bele is ültem volna :) Nem is értem hogy másztunk eddig nélküle :)

Hardware: -1x50m kötél, ereszkedni is lehet, akkor 2x60m kell topo ITT
                 - 8-10 expressz (viszonylag sok a fix cucc)
                 - 4-5db friend (általános méret)
                 - éksor
                 - ice hook 1-2db
                 - 2-3db szög jól jöhet
                 - 4-5db heveder
Topo
Időjárás
Szállás


Első hossz
Máté kémlel
Kulcs
Ezek szerint mégse csak csákánnyal mászta :)
Vonzó...



2013. december 12., csütörtök

Trepnibe!!



Sajna az idei Trepnis találkozón többen nem tudtunk részt venni, de hogy ne maradjon ki a szezon-eleje ebben a műfajban a MAHOE-s brigád Köpüs-kőnek vette az irányt egy szép péntek este :)
A hétvégén kimondottan meleg napos idő volt, így szépeket mászott mindenki. Kriszti már egész otthonosan mozgott az áthajlásokban. Én rápróbáltam a Szomorú Szombatra, ami Patrik ijesztgetése után nem is volt annyira vészes :) Mondjuk költöttem benne rendesen a szögcsokrokat :) Voltak szabad próbálkozások is. Máté egy beleülés szépséghibával kitolta a Megszállottak Útját (VII). Én pedig rápróbáltam a Viktor útja (VI, A3) szabad végigmászására, de az A3-mas rész megfogott, a táblán átvivő jobb traverzzel nem tudtam megbirkózni. Bemutattam egy kis A0-át, aztán a hosszú fehér kötéltől már megint ment a dolog. Nem tudnék fokozatot mondani. Nekem nehéz volt...
Szóval termelékeny hétvége volt. Remélem nem az utolsó a szezonban.


Gyuszi a Kínaiba
Geribá a Hópszihébe
.
.
Judit a Kínaiban
Kriszti rongál
Mr. Mighty bevetésen
.
Máté a Hübele Balázsban
.
Megszállottak útja
.
Kulcsmozdulat 
Kampó
Költemény a Szomorú Szombatban 
Egy szép csokor szög :)
.
.
Finom kampóhely





2013. november 29., péntek

Höllental




A novemberi hosszú hétvégén még engedett az idő, így mászni indultunk Höllentalba. Sajna csak péntek-szombat volt mászóidő, de ez is több mint a semmi.
Pénteken Mátéval a Durststrecke utat választottuk. Infónk csak a Thomas Behn kallerből volt, ott pedig az állt, hogy az út csak félig van felújítva. Az alja nagyon jó, a tetején rosszak a nittek, nagy a köztes-táv és néhol füves, de elvileg talán 2006-ra kész lesz... Mivel 2006 már rég elmúlt, bedobtunk pár friendet és éket a zsákba, aztán nekiindultunk.
Az út valóban nagyon szép, és végig föl van már újítva. A Kessels mellett megy, így ez is jó hosszú (17sl). A VII-.-os részek nem nehezek, vagyis nem reibungosak. Ellenben az első VI+.-os reibung nekem gondolkodós volt :) Mindenképp érdemes kipróbálni!
Szombaton egy sajátos utat másztunk a Vordere Klobenwand-ra. Már nem is tudom melyik útban kezdtünk VII+.-ért, ami a teljes megsemmisülést jelentette számomra. Miután Déli-Kárpátokat idéző variánssal a standba kerültem, Máté jött egy VII-.-os repedéssel, ami sokkal jobban ment. Nagyjából gond nélkül. Neki is, meg nekem is. Asszem egyikünk sem egy reibung guru... Utána a Nix Für Suderer-ben másztunk két szép piazos hosszt. Nekem nagyon tetszett, mindenképp megér egy próbát annak aki még nem mászta. Végül pedig egy mészkövet meghazudtoló nagy szabályos repedésen szálltunk ki VII-.-ért. Összesítő rajzról szedtük össze a hosszokat, és egész jó lett a végeredmény :)



Durststrecke topo
.
Beszállás ismertetőjele :)
Máté fölött a VI+-os reibung

Régi nitt

Új nitt
Kiszálló repedés (VII-)